1
1637650861_581438_1637656712_noticia_normal
Megosztás
Nem titok, hogy évek óta átok sújtja a videójáték-adaptációkat, amit időről időre igyekeznek megtörni, de ezek a próbálkozások rendre bukással végződnek. Most újfent a Capcom világszerte ismert franchise-a, a Resident Evil került rivaldafénybe, az eredmény láttán viszont cseppet sem lehetünk elégedettek. Megnéztük A kaptár – Raccoon City visszavár című filmet.
A videójáték-rajongók egy-egy élvezetes, remek történettel megspékelt játék nyüstölése közben hányszor, de hányszor eljátszhatnak a gondolattal, hogy milyen jó lenne belőle filmet készíteni. Van, hogy titkos vágyuk meghallgattatik, ilyenkor pedig nagy reményekkel ülnek be rá a moziba, hogy aztán szinte kivétel nélkül csalódottan távozzanak. A Paul W.S. Anderson-féle A kaptár-mozik csupán annyiban hajaztak a játékra, hogy felvonultatták annak egyes karaktereit és motívumait, a stílust és a tipikus RE-hangulatot viszont egyáltalán nem adta vissza. Most a 47 méter mélyen rendezője, a magát nagy Resident Evil-rajongónak tartó Johannes Robert próbálta újraéleszteni a franchise-t, és bár a Mila Jovovich-féle filmekhez képest jobban hajaz az alapkoncepcióra, messze van a tökéletestől.
A film a videójáték első és második részének történetét meséli el: Claire visszatér Raccoon Citybe, hogy felhívja bátyja, a rendőrségnél dolgozó Chris figyelmét egy felvételre, amely szerint az Umbrella gyerekeken végzett kísérleteket szörnyű vírusokkal, amelyek egyre jobban terjednek a városban. Hamarosan elszabadul a pokol, hőseinknek pedig ki kell jutniuk a zombiktól és mutánsoktól hemzsegő városból.
Kezdjük a pozitívumokkal, mert ezekből van kevesebb. A játékra jellemző feszült, nyomasztó hangulat végig velünk van, a cselekmény szépen, lassan bontakozik ki, valamint sokkal jobban éreztetve van, hogy elsősorban horrorról, és csak másodsorban akciófilmről van szó. Néhány jumpscare betalál, de azért lövöldözésből sem szenvedünk hiányt. A fanservice ezerrel működik, Chris és Claire Redfield mellett Jill Valentine, Leon S. Kennedy és Albert Wesker is visszaköszön, a díszlet szépen hajaz a játékban látottakhoz, de egy csomó easter egget is felfedezhetünk. Ezt viszont csak azok élvezhetik, akik otthon vannak a játékban.
És most jön a DE! A Raccoon City visszavár már az előzetes alapján is egy alacsonyabb költségvetésű B-film benyomását kelti, a CGI-effektek bűnrosszak (vajon mi mindenre kellett a 25 millió dolláros költségvetés?), a zombik pedig egy-két kivételével totálisan aluldizájnoltak, nem félelmetesek – ezen a téren a Paul W.S Anderson-féle mozi mérföldeket ver rá. Szintén érezhető a filmen a leterheltség, lehet elég lett volna csak az első vagy a második részt adaptálni, ugyanis a két helyszín közti ugrálás megnehezíti, hogy kötődjünk bármelyik karakterhez. Ha már a karaktereknél tartunk: a figurák rémesen egydimenziósak, semmi motiváció, semmi karakterfejlődés, csupán Claire köré tákoltak össze ilyen-olyan háttértörténetet. A Leont kedvelők viszont joggal lehetnek felháborodva, ugyanis az egyik fő karakterből egy szerencsétlen balféket csináltak, a többiek mellett pedig inkább tűnik mellékfigurának.
A szereplők közül egyedül a Claire-t alakító Kaya Scodelario mutatott némi színészi játékot, a többiek, Robbie Amell (Chris), Hannah John-Kamen (Jill), Avan Jogia (Leon) és Tom Hopper (Wesker) teljesítménye viszont felejthetőre sikeredett.
A kaptár – Raccoon City visszavár tehát jobban visszaadja a Resident Evil-videójátékok hangulatát, mint Paul W.S. Anderson filmsorozata, a megvalósítás viszont technikai, cselekményi és színészi fronton is csúfos kudarcot vall.
(tt)
