Kártevő csigák

Nálunk ezeknek a kártékony puhatestűeknek vagy egy tucat faja él. Nevezetesebbek közülük a pince, a nagy és a lágy meztelen csiga, valamint a Deroceras nem fajai.

A pince meztelen csiga (Limax flavius) teste sárgásbarna, sötétebb rajzolatú hálózattal. Előszeretettel telepszik meg pincékben, raktárakban: megrágja az ott tárolt burgonyát, káposztát, répát stb.

A nagy meztelen csiga (Limax maximus) 15 cm-re is megnőhet. Alapszíne szürke vagy barnás, gyakran pettyegetett. Kedveli a házak környékét, szívesen telepszik meg a pincékben. A zöldségeken kívül más élelmiszert is elfogyaszt.

A 75 mm-es hosszúságot elérő lágy meztelen csiga (Lahmannia marginata) ugyan a lomberdőkben él, de ha behurcolják, akkor az üvegházakban, fóliasátrakban is elszaporodik, s ott tetemes károkat okoz.

Nagy károkat okozhatnak a kisebb, 20–25 mm-es Deroceras (D. laeve, D. agreste, D. reticulatum) fajok is. Alapszínük a sárgásfehértől a világosszürkén át a barnásfeketéig változik. Erdőkben, szántókon, kertekben élnek. A D. leave előszeretettel támadja meg a díszpáfrányokat. Ezek a fajok mindenevők, még az ürüléket is elfogyasztják, így veszedelmes parazitákat, kórokozókat visznek át a fogyasztásra szánt növényekre.

A meztelen csigák általában szaporák. Egy évben több nemzedékük is pusztít. Nagy mennyiségı növényi anyagot fogyasztanak, s mivel azokat csak rosszul tudják megemészteni, a táplálék félig emésztett formában hagyja el bélcsatornájukat. Általában szürkületkor vagy reggel bújnak elő rejtekükbúl. Élelemszerző körútjukat csillogó nyomvonaluk („csiganyál”) jelzi. Az ellenük való védekezéskor elsősorban „nappali menedékhelyüket“ kell felszámolni. Tegyük ezért szellőssé a kerítések alját, irtsuk ki a gyomokat kertünk rejtettebb zugaiban is. A szárazságot nem tűrik, így nedves helyeken vernek tanyát. Számoljuk fel ezért a raktározó helyiségekben, pincében, fóliasátorban, az azok környékén található nyirkos búvóhelyeket – korhadó deszkadarabokat, tetőcserepeket, rongyokat, kátránypapírt, minden olyan anyagot, amely alatt a nedvesség megmarad. Igaz, az ilyen helyeken a csigák rendszeresen össze is szedhetők, vagyis csapdaként alkalmazhatók. Jobb azonban, ha a csapdákat az ágyásokban helyezzük el. Erre a célra jól megfelelnek az alacsony, széles szájú üvegek, pléhdobozok, amelyekbe egy-két ujjnyi sört öntünk. A csapdákat vastagabb papírlemezből készült, átlyuggatott fedővel takarhatjuk le.

Ha a csigák nagyon elszaporodnak, akkor gazdaságosan irthatók hamuval, oltatlan mésszel, gipsszel, sóval, vasgáliccal is. Az ilyen maró hatású anyagok a csigák talpára tapadva állandó nyálkakiválasztásra késztetik az állatot, s így szinte kiszáradnak. Hasonló hatással van rájuk a száraz (!) fűrészpor is. Jól irthatók továbbá műtrágyával – mésznitrogénnel, szuperfoszfáttal. Szórjuk fel velük az ágyások környékét úgy 10 cm széles, 1–2 cm vastag sávban.

-para-