Megosztás
Bár helyeseljük a honvédelmi miniszter önkéntes távozását, számos ok miatt sem tudunk hasra esni a Fico-kormány tagjainak erkölcsi érzéke előtt.
Rendben van, ha egy miniszter azért távozik, mert kiderült, hogy már megint egy jó zsíros állami megrendelés folytán özönlenének ki milliárdok az adófizetők zsebéből.
Ráadásul Kašický afféle tejfölösképű hivatalnok volt, s azt nyilatkozta: nem tudta, hogy az alkalmazottai hibáznak. Sőt a tenderről sem nagyon tudott. Feltehető a kérdés: hát akkor miről tud egy miniszter, ha nem a tárcája egyik legdrágább megrendeléséről?
Az, hogy most önként röpül, csak megint Ficonak jön jól, ugyanis ott van az ő szíve csücske, haverja és kebelbarátja, Robert Kaliňák, aki mindezidáig akkora baromságokat követett el a másik erős tárcánál, a belügynél, hogy ezekért már Szváziföldön is el kellett volna takarodnia, lásd a Hedvig-ügyet, a kazah újságíró ügyét, vagy a legutóbbi Hedvig-videós ügy körüli sumákolást és mellébeszélést.
František Kašickýben legalább a lelkiismeret morzsája megszólalt, például tavaly is önként távozott volna, a nováky-i fegyverüzemi tragédiakor. Fico akkor megtartotta őt. Most szívesen szabadul meg tőle, mert egyszerre két ilyen botrány már a kormányt ingatná meg, nemzetközi szinten is.
A belügyminiszter – aki pedig jóval arrogánsabb, durvább, és jóval inkább járatja le az egész rendőrséget, s teszi az összes megnyilvánulásával hiteltelenné a becsületes rendőrök munkáját, továbbá a kinevezési gyakorlataival is kétes embert ültet az állomány nyakába –, nos ez az ember marad.
Van kétfajta mérce, ebben igaza volt Jureňának, a menesztett HZDS-es miniszternek. A honvédelmi miniszter csak egy feláldozható közvitéz, egy senki. Robert Kaliňák azonban a legjobb szövetséges, a legfőbb személyes védelmező, puszi haver. A Don a miniszterelnök mellett. Hát ezért nem esünk mi most hanyatt.