A kassai Rükverc a Divadelná Nitrán is előre haladt és hódított

A Divadelná Nitra (Színházi Nyitra) nemzetközi fesztivál második napján, a Karol Spišák Színház nagytermében szinte telt ház előtt zajlott le a kassai Thália Színház Kerékgyártó István Rükverc című előadása, számtalan neves szlovákiai és nemzetközi kritikus, színházi szakember, neves művész jelenlétében. Szlovákiából ebben az évben négy előadást válogattak be, a pozsonyi Szlovák nemzeti Színház II. Mojmírját, mely tarolt a huszadik Dosky színházi díjátadáson, a nyitrai Andrej Bagar Színház Nagy Füzetét, mely Szász János filmjéből is ismerős lehet a magyar közönségnek, valamint a Med a prach (Méz és por) független művészeti társulás Otthon Érosz Hit című produkcióját. Mivel 2015-ben nem került be a programba magyarországi előadás, ezért a Rükverc volt az egyetlen magyar nyelvű alkotás. A magyar színházi szakma képviseletében Szilágyi Mária a német színház szakértője, műfordító volt jelen. Az előadáson és a másnapi szakmai beszélgetésen részt vett a szerző Kerékgyártó István is.

A kassai Rükverc a Divadelná Nitrán is előre haladt és hódított
A Rükverc egyik pillanatképe - thalia.sk

Idén történetében először kapott meghívást a 24. évfolyamához érkezett rangos seregszemlére a kassai Thália Színház, szlovákiai magyar színház esetében ez a negyedik alkalom (Érdekesség, hogy Czajlik József duplázik a Rükverccel, hiszen egy munkájával a komáromi Jókai Színházban 2000-ben bemutatott legendás Amadeus-szal már részt vett a Divadelná Nitrán).

A szlovákiai előadásokat válogatói művészházaspár, Ivetta Ditte Jurčová rendező és Michal Ditte drámaíró, dramaturg bevallása szerint, a Czajlik József rendezte Rükverc nyitrai szereplése mellett egyrészt az előadás vitathatatlan szakmai kvalitásai, a hazai és nemzetközi szinten egyaránt kiemelkedő színészi alakítások, egyedi formanyelve és nem utolsó sorban a témája miatt döntöttek, hiszen a Divadelná Nitra szlogenje idén: Empátia – megosztani és adni. Vidra Zsolt hajléktalan sorsa, lecsúszott polgár mivolta, baleksága, hatvan évig tartó, kisebb-nagyobb örömökből és főként nagyobb csalódásokból álló, tipikus kelet-európai bukdácsolása tökéletesen beleillik a fesztivál programjába, hiszen olyan kulcsszavakat rendeltek az alaptémához, mint hajléktalanság, erőszak, öregség, másság, kisebbségek, szegénység, szociális kirekesztettség, háború, életkörnyezet, népirtás, menekültek, bevándorlók, terrorizmus.

A Rükverc szakmai visszhangja kiváló volt, bár felvetődött egy-két kritikusabb megjegyzés is, de alapvetően a lelkes, elismerő hangvétel volt a jellemző. Főként a szlovák szakma csodálkozott rá és értékelte nagyra a pontos, feszes, mégis lehengerlő érzelmi töltettel rendelkező színészi alakításokra. Miroslav Ballay esztéta, színházi teoretikus szerint, lenyűgöző volt az urbánus hangvételű történet vegyítése a kirobbanó erejű magyar folklórral. Soňa Šimková, a pozsonyi színművészeti egyetem (VŠMU) professzora megjegyezte, hosszú idő után ez az előadás az egyik legnagyobb színházi élménye volt, főleg a forma és tartalom katartikus egysége miatt. Többen megterhelőnek találták az előadás, főleg az első részben, hipnotikus tempóját, az időnként hosszadalmas, elnyújtott párbeszédeket, mások éppen erényeként emelték ki ezeket. Elena Flaškovát, a VŠMU pedagógusát személyesen, érzelmileg rázta meg a produkció, a négy óra alatt személyes tapasztalatait, fő életmozzanatait élhette újra, a kelet-európaiság minden ismerős kínját és baját, remek döntésnek találta, hogy az alkotók a döbbenetes kisemberi történetet Csehszlovákia és Szlovákia elmúlt hatvan évének történelmi reáliáiba ágyazták. Naďežda Lindovská a VŠMU orosz és feminista színházi teoretikusa úgy godolja, egyedülálló, ahogy a tömény és zsigeri előadás az utolsó pillanatig képes fenntartani az érzelmi feszültséget, sőt még a legutolsó jelenetben is fokozni tudja a hatást, emelni tudja a téteket. Patrice Pavis francia teoretikus, a több nyelven megjelent alapmű a Színházi szótár szerzője számára is óriási meglepetés volt a Rükverc. Szerinte az előadás sodorta magával a nézőt, egyszerre volt okos konstrukció és túlfűtött érzelmi kaland. Számára izgalmas volt egy ember sorsán keresztül szembesülni a specifikusan kelet-európai életérzéssel. Külön megemlítetteaz előadás leleményes szerkezetét, a több rétegből összeszálazódó meseszövést, az érzékeny problémakezelést. Pavis szerint, gyönyörű megoldás volt, ahogy a narráció, a kiforduló színészi közlés belesimul a drámai sűrűségű intim vagy éppen teatrális jelenetekbe, majd hirtelen megint kiemelkedik, ezzel az érzelmi feszültség mellett egy különleges szellemi, intellektuális pulzálást idézve elő.

A szakmai megbeszélésen Iveta Ditte Jurčová felvezetésében elmondta, a kassai Thália Színház speciális helyzetben van, hiszen nagyon konkrét közönségigényeket kell kiszolgálnia, de Czajlik Józsefnek sikerült igazgatóságának negyedik évében sikeresen összekötni azt, hogy egy konkrét közegről beszél, de azt nagyon is európai, jelenkori, a szűk közegen messze túlmutató eszközökkel, szándékkal teszi. Kisebb vita alakult ki arról, vajon az, hogy regionálisan specfikus az előadás, hogy konkrét helyszíneken, a konkrét korszellemet megidéző nyelvi és tárgyi közegben játszódik az előadás, mennyire befogadható egy külföldinek, egy átlagos, nem az adott korokban szocializálódott nézőnek. Katharina Schmitt, Németországban alkotó cseh rendező megjegyezte, az erős történet, a megrázó helyzetek, a kiváló színészi alakítások mind-mind hatnak a nézőkre, de számra zavarba ejtő volt az anyag túlterheltsége, túlbonyolítása, mintha túl sok mindenről szeretek volna az alkotók beszélni egyszerre, és nem tudtak vagy nem akartak dönteni éppen mi a leglényegesebb, számára hiányzott egy alap fókusz, mely meghatározza, melyik réteg a vezető a számtalan közül, mint a kisember sorsa, a szimbolikus utalások, a történelmi-társadalmi dokumentumok, a kisebbségi lét. Patrice Pavis elmondta, szerinte mindegy hol játszódik ez a történet, a világ bármelyik nagyvárosa ugyanúgy hátteréül szolgálhatott volna, a konkrét történelmi, nyelvi utalások viszont a sztori autentikusságát növelték. Számára az alapötlet, hogy egyfajta Oidipusz-nyomozásként kapja a néző a történetet, és visszafelé haladunk az időben, hogy fokozatosan derül ki, mi előzött meg egy-egy helyzetet, még érdekfeszítőbbé és hatásosabbá teszi az előadást.

(fm)