A kémelhárítás kémjének kémei
Volna miért ekézni a sok szempontból tehetetlen és rugalmatlan szlovák kormányt, viszont tán annak is ideje lehet, hogy örömhírként kezeljük a kémügyben elért sikert.
Persze, tudjuk, hogy az ország ezután is ugyanúgy tele lesz orosz és nem csupán orosz kémmel, mint azelőtt, hiszen minden hírszerzés hírszerzőkkel dolgozik. Viszont eddig mindenki azt hihette, hogy Szlovákiában bármely ország kéme vagy kémecskéje azt tesz, amit csak, akar. Merthogy itt mindenki meg- és lefizethető a legfelső körökig. Hát, amint látjuk, valóban a legfelső körökig, ugyanakkor már nem mindenki. Hiába, no, áremelkedés van…
Ne legyek ám ennyire cinikus. Logikus, hogy a legfelső körökig ér a trutyi. Gondoljunk csak bele, a piacon Bözsi nénitől – még ha meg is tudhatjuk, kivel kufircol félre heti kettőt a pocakos Jóska bácsi – mégsem lehet ám olyan fasza infókat kapni nemzetbiztonságból, mint éppen magánál a Szlovák Információs Szolgálattól (SIS, amolyan hazai Jamesbondhivatal), vagy a katonai akadémia docensétől stb. Kémkedni ott érdemes, ahol tudnak is valamit. (Ezért aztán nem könnyű ebben az országban kémkedni sem… Ne legyek ennyire cinikus.)
Azt gondolnánk, aki ilyesmire adja a fejét, az eléggé okos és ügyes. Lehet, viszont nem vagyok meggyőződve arról, hogy csupán az orosz oldalra kémkedő spionok és segítőik okosságán múlt, hogy eddig le nem fülelték őket.
Bőven benne van a pakliban, hogy egyes – a népirtás ellenére is még mindig kitartóan oroszbarát – szlovák politikusok ugyancsak segítették őket némi közvetett háttérmunkával. És ha tették, tehették ezt nem csak azért, mert volt rá fizetőképes kereslet, és mert az illetékes szervek vagy maguk is korruptak, illetve tehetetlenek.
Az is oka lehetett a bajnak, hogy ez az ország ma is roppant langyoskán viszonyul a szélsőségekhez. Pedig tudvalévő, mind a szélsőbal, mind a szélsőjobb megnyilatkozások és pártok szigorú, amolyan igazi betiltása és a tiltások jogi kikényszerítése fölöttébb aktuális lenne. Már csak azért is, mert az említett spionok pl. a szlovák extrém szcénához köthetők.
Ami ma nem csak a társadalomban, hanem a parlamentben folyik, az gyomorforgató. Olyan szélsőséges véleményeknek és tetteknek vagyunk tanúi, amelyek nemzetbiztonsági szempontból veszélyesek. És amilyenekre nem tapasz a szólásszabadság egyetlen kulturált társadalomban sem. Kulturált társadalom ilyen szempontból pl. az, ahol egy parlamenti képviselőnek legalább olyan patyolat erkölcsi bizonyítvánnyal kell rendelkeznie, mint egy pedagógusnak. Nálunk ez nincs így.
Szó, ami szó, láthatjuk, hogy nem annyira egészséges, ha egy volt kágébés (szóval kémelhárító és kém) és ugyanakkor stasis (szóval kémelhárító és kém) diktátor csávó kémeket pénzel ebben az államban, főleg nem, amikor közben gyerekeket, kórházakat és atomerőműveket bombáz a szomszéd országban. És ugyebár nehezebb dolga volna ezeknek a kémeknek, ha az ország népe okosabb, az ország biztonságát ellátó intézmények pedig becsületesebbek – és/vagy fordítva – lennének.
