Kérsz egy pártot? Vegyél magadnak!
Szlovákia egyik ismert nagyvállalkozója, aki egy másik párt listáján már egyszer – sikertelenül – indult parlamenti választásokon, most ismét politikus akar lenni. Nincs ebben semmi rossz. Őt ismerve, túl sok jó sem.
Azt állítja, a családokat akarja megvédeni. Azért épp most, mert szerinte invázió van. Nem értem, de nem baj. Viszont sejthető, hogy ha a kormánypártnak az „invázió” megnyeri a választásokat, márpedig megnyeri neki, akkor miért ne húzna abból hasznot valaki, aki épp nagyvállalkozó, tehát érthet a haszon nyelvén.
Nálunk politika nélkül nincs haszon, van viszont haszontalan politika.
Ez milyen lesz, nem tudni. Azaz dehogynem...
Nagyvállalkozó uram ugyanis nem gyűjt aláírásokat. Tízezer aláírás kéne ahhoz, nem bíbelődik azzal. Minek? Amikor van olyan kis pártocska az országban, amely eddig csakis azért létezett még, hogy ő, a nagy ő eldöntse, hogy „belép” a politikába a családok védelmében. S mivel most eldöntötte, a párt és annak belső struktúrája az alapszabályzata szerint a lába elé borult könyörögve neki, hogy lenne már olyan szíves, átvenni azt. És megvédeni, amit meg kell. S lőn.
S mivel nem terveződik itten semmiféle tömegesedés (nehogy má’ leszavazza valaki a főnököt), a párt kicsi marad.
S mivel Szlovákiában van olyan parlamenti párt is, amely kicsi, számottevő tagsággal nem rendelkezik, ez itt pont olyan normális, mint a novemberi 20 fok. Ez így demokratikus.
Hogy aztán Európában általában attól demokratikus egy párt, hogy alulról szerveződik, megfelelő és elvárt (előírt) támogatói bázissal, majd tagsággal, amely demokratikus szavazásokkal állít össze programot, struktúrát, vezetést, miegymásos ördögtől való további dolgokat – nem pediglen fordítva, az családvédelmi szempontból mindegy.
Ugyanilyen korrekt ám az is, hogy az új pártformáció – amelyért senki semmit nem fizetett!, miért is tette volna?... senkinek (ebből a „senkinek” tuti igaz) – összeolvasva kétszavas elnevezésének első négy betűjét épp kiadja a regnáló kormánypárt nevét. Nem, mintha én ezért nagyon sajnálnám a kormánypártot, csak úgy megjegyeztem azok kedvéért, akik szavazáskor a törött szemüveggel csak az első négy betűt szokták elolvasni.
Vagy hármat...
És akkor csodálkozunk: az invázió, amelytől itt már annyian akarnak megvédeni, hogy szinte fojtogat ez a védelem, csakis akkor áll meg nálunk szusszanni, ha nagyon muszáj. Amúgy meg rohan a rothadó kapitalizmusba, mert – noha vannak árnyoldalai – arról már hallott jót is. Rólunk pedig... Jobb gyorsan átcaplatni az ilyen országon, mielőtt még az caplat át az emberen. Ezt tartja az invázió. Mert – lásd a politikát – van rá oka.
Jut eszembe, vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy a teljesen evidens (az ügyészség? épp kávézik? még nem hallotta?...) pártadásvételt házaló ügynökök bonyolítsák majd? Vagy mikor nyitnak ilyen, izé, pártkereskedelmi webshopot a neten? Hátha egyszer itt a faluvégen egy magamfajta parasztgyerek is venne magának egy pártot. Mondjuk hétvégére, hobbi célokra. Szigorúan demokratikus családi időtöltésnek.
