Készül a dunaszerdahelyi színházalapítást előkészítő tanulmány

Február elején írtunk arról, hogy a Nagyszombat Megyei Önkormányzat vezetése már szinte tényként kezeli, hogy Dunaszerdahely saját színházzal gazdagodhat.

Készül a dunaszerdahelyi színházalapítást előkészítő tanulmány
Fotók: Cséfalvay Á. András

A harmadik szlovákiai magyar kőszínház megalakulása kapcsán magabiztos utalások hangzottak el politikai körökben, azonban az illetékesek egyelőre hallgatnak a részletekről, Jozef Viskupič megyefőnök tavaszra ígérte a nagy bejelentést. Az ügy legfőbb színházszakmai érintettje Gál Tamás, akit egyedüli jelöltként tartanak számon egy esetleges dunaszerdahelyi színház igazgatására. A Dosky-díjas színművész nemrég nyilatkozott is lapunknak az egyelőre nem hivatalos felkérésről, és ismertette szakmai elképzeléseit.


Ezúttal a dunaszerdahelyi színház tanulmányának szerzőivel, Scheer Gáborral - a Rivalda Színház tagja -, és Volner Nagy Melinda táncpedagógussal beszélgettünk. INTERÚ 

Először a megyefőnök utalt rá, majd Menyhárt József MKP-elnök ejtette el az információt, hogy Dunaszerdahelyen sínen van a harmadik szlovákiai magyar kőszínház megalapítása. Hogy fogadták ezt a hírt?

Volner Nagy Melinda: Örömmel. Meglepetés volt számunkra, hogy az ügy ilyen gyorsan célba ért, de nagy öröm, hogy a bejelentés továbblendíti az ügyet, amin dolgozunk. 2016 nyarától munkálkodunk komolyan a színháztervezeten.

Tavaly szeptemberben már bejárta a sajtót egy színházalapítási előtanulmány. Ez a dokumentum konkrét felkérésre vagy önszorgalomból készült?

Scheer Gábor: Ez teljesen önszorgalomból indult el, ugyanúgy, mint a Rivalda Színház, az is önállóan “betolakodott” Dunaszerdahelyre, és a kultúrát, a magyar nyelvet szeretné ápolni. Önszándékúan álltunk neki az egésznek, és volt egy nagy szerencsénk, hogy találkoztunk Kóczán András Imrével és Volner Nagy Melindával, így maga a színházalapítás szóba jöhetett. Ez alapján elkészítettük az első előtanulmányt András vezetésével, ő ennek az egész projektnek a vezetője.

Scheer Gábor

Konkrétan mi volt a tanulmány tárgya?

Scheer Gábor: Az előtanulmányban sok minden szerepelt, például a jelenlegi kulturális helyzet, egy jövőkép, szerepelt benne már maga a épületfelújítási tervezet – a régi kultúrház (ma szabadidőközpont) átépítésének látványterve. Benne volt a Rivalda Színház múltja és tervei, szerepelt benne Gál Tomi mint megszólított szakmai ember, színházlátogatási adatok… Sok mindent tartalmazott ez a tanulmány, és rengeteg ember dolgozott rajta.

Nyilván nem maradt az anyag a fiókban, be is lett mutatva hivatalos személyeknek?

Scheer Gábor: Hájos Zoltán polgármester úrnak, Menyhárt József MKP-elnöknek, és a magyar politika felsővezetésének.

A magyar kormányzati körökből is volt pozitív visszajelzés, vagy ez csak egy prezentáció volt?

Volner Nagy Melinda: Ez egy prezentáció, egy előzetes tárgyalás volt, tulajdonképpen a színház tervének ismertetése.

Volner Nagy Melinda

Ugye, Szlovákiában a színházakat a megyei önkormányzatok tartják fenn, Nyitra megye a komáromi Jókait, Kassa megye a kassai Tháliát. Az illetékes Nagyszombat Megyei Önkormányzatot is megkeresték, vagy csak a dunaszerdahelyi önkormányzatnál és a magyar kormánynál tapogatóztak?

Scheer Gábor: Ez a tanulmány elkezdte vinni magát. András elindította, és fokozatosan eljutott mindenhova, például a megyeelnök kezébe is odakerült ez az anyag.

A téma évek óta kering a sajtóban, de komoly elhatározás nem született színházügyben. Mikor volt a fordulópont, amikor már nem csak biztató szavakat kapott a terv?

Volner Nagy Melinda: A megyeelnök bejelentése után gyorsultak fel az események. Minden korábbi tárgyaláskor felmerült a kérdés a színház fenntartásával kapcsolatban.

Scheer Gábor: Mindig kerestük a fenntartás megvalósíthatóságát, és a megyeelnök bejelentése volt eddig a legpozitívabb visszajelzés.

Szó volt róla, hogy már nem csak egy úgynevezett előtanulmány áll rendelkezésre, hanem konkrét projekt is készülőben van. Milyen konkrétumokat tartalmaz ez a készülő anyag a helyszín, a társulat, a színház vezetése terén?

Volner Nagy Melinda: A dolgok jelenlegi állása szerint a helyszín már nem a mostani szabadidőközpont, hanem a művelődési központ – átépítése – volna, többen így látták ezt helyesnek, és nekünk is ez tűnik reálisnak. Ez egy saját költségvetéssel működő, önálló épület, és a jelenlegi kihasználtsága mellett egy színház létrehozása jó lépés volna, hiszen egy óriási, hatezer négyzetméteres épületről van szó. Ami szintén konkrétum a tervben, hogy a moziteremből kiindulva, tulajdonképpen az épületet a két funkció szerint teljesen szétválasztva, külön bejárattal épülne egy új színház, ez adna helyszínt az előadásoknak.

Miért nem a színházterem, és miért inkább a mozi?

Scheer Gábor: Ami a Rivaldát illeti, mi már azzal a szándékkal jöttünk Dunaszerdahelyre, hogy hátha egyszer kőszínház alakulhat itt, és ennek mi az alapítói akarunk lenni. Itt volt ez a moziterem, ami elég rossz állapotban van, de mi kitaláltunk erre egy megoldást, és most már rendszeresen ott játszunk. Építünk egy színpadot, be tudjuk tenni a díszletet, takarást építünk, hátsó járást, befűtjük elektromos készülékekkel, előadásképessé tesszük a termet minden alkalommal.

Már korábban adtunk be kérelmeket, illetve pályázatokat is a moziterem átépítésére. Nem a nagy átalakítás volt a cél, hanem csak egy színpadot akartunk építeni. Amikor ezt felhoztuk, akkor hirtelen mindenki előjött azzal, hogy ezt már régóta tervezik, és mindenki ezt akarja megvalósítani. Ez egy tipikus dolog, hogy amikor valaki előáll valamivel, akkor hirtelen mindenki azt mondja, ez milyen jó ötlet, és hogy ezt ő is akarta… Bár igaz, hogy ez ötlet szintjén már korábban feljött, de hát mi voltunk azok, akik ezt elkezdtük, megtettük az első lépést.

Aztán azért álltunk le az egésszel, mert közben találkoztunk Andrásékkal, és jöttek az álmok, amik még magasabb mércét ütöttek meg. Úgy döntöttünk, hogy maradunk az átmeneti megoldásnál – ahogy eddig is csináltuk –, ha már a tervek szerint a moziterem beépülne ebbe az új színházba.

És hogy miért nem a nagyterem? Úgy gondolom, hogy az ideális a koncertek és az egyéb nagy dolgok megvalósításához – amit a VMK csinál saját repertoárjában. Viszont a nagyterem színházilag nem a legjobban kihasználható. Az előadáshoz kicsit rosszabb az akusztika, a nézőtér kialakítása nem a legmegfelelőbb – ami persze nem jelenti azt, hogy nem lehet ott színházi előadást tartani, hiszen rengeteg előadás van, és mi is játszottunk ott. A mozitermet egyszerűen jobban ki lehet ebből a szempontból építeni, elsősorban színházi előadásokra.

Volner Nagy Melinda: Másodsorban az is benne van a tervben, hogy egy trendibb, kisebb színházat szeretnénk, ami könnyebben megtölthető, életszerűbben működtethető. Jó budapesti példákat nézegettünk, és a projekt költséghatékonyságát is növeli, hogy a kisebb moziteremmel számolunk.

Mennyi férőhellyel rendelkezne a mozi helyén kialakított, új színházterem?

Scheer Gábor: Jelenleg 320 férőhelyes, és 300 körül maradna a székek száma. Ez a végleges kivitelezési tervektől függ, de hasonló befogadóképességű volna a nézőtér, mint most.

A színház vezetésével mi a helyzet? Politikai és kulturális körökben is mindenki Gál Tamás nevét emlegeti mint leendő színházigazgatót.

Volner Nagy Melinda: Gál Tomi mutatott érdeklődést ez iránt, beszéltünk is vele. Ismerjük az élethelyzetét, ő egy saját színházat üzemeltet a feleségével, ezt a színházat ő szívvel-lélekkel felépítette, és nem mondana le róla egy olyan terv miatt, aminek nem látja a reális kimenetelét – az ő elmondása szerint. A legutóbbi interjúja már nekem is megmagyarázta, hogy lát a színház létrejöttére reális esélyt, és számíthatunk az ő jelenlétére is.

Megszólítottuk Czajlik Józsefet, ő is egy nagy váltásban van, úgy tudom, távozik a kassai Tháliából, és ha jól tudom, egy önálló pályát készül felépíteni. Ő egyelőre még kivár a felkérésünkkel kapcsolatban – ahogy tőle tudjuk.

Rá milyen minőségben számítanának?

Scheer Gábor: Főrendezőként szeretnénk megszólítani, de ezek a dolgok még elég képlékenyek. Ami még Gál Tomit illeti, nekünk, a Rivalda Színháznak elsődleges célunk, hogy ha a színházalapítás sikeres lesz, beolvadjunk ebbe, és mi leszünk a társulat alapmagja. Ezt a fogatot kell kiegészíteni.

A Rivalda Színház társulata hány főt jelent?

Scheer Gábor: Öt színészi pozícióról van szó. A társulat kiegészítése már nem is a mi feladatunk lenne, hanem egy közös munka volna köztünk és az igazgató, a művészeti vezető között.

Kaptak garanciát arra, hogy ha a színház valóban megalapul, akkor ott számításba veszik a Rivalda Színház elképzeléseit, vagy amiket a tanulmány megfogalmaz?

Scheer Gábor: Az, hogy részt veszünk-e ebben vagy nem, egy elég fura kérdés. Nem tudom, van-e Dunaszerdahelyen rajtunk kívül profi társulat. A profi társulat alatt azt értem, hogy mind végzett színészek vagyunk. Nem hiszem, hogy rajtunk kívül ismeri bárki is színházilag a dunaszerdahelyi közönséget. Nem hiszem, hogy rajtunk kívül bárki is dolgozott a dunaszerdahelyi színházon.

A garanciát akkor adják, ha veszek egy turmixgépet, de mi azon dolgozunk, hogy ennek a részesei legyünk, és nem is tudom elképzelni máshogyan ezt a dolgot, hogy mi ne lennénk a részesei. Hiszen mi írjuk a tanulmányt, mi vagyunk az alapító tagok, és a köztünk lévő – a Dunaág Néptáncműhely és a Rivalda Színház közti – konzorciumban van hét nagyon fontos ember, aki ezt az egészet a hátán viszi.

Ugye maga a színház egy megyei fenntartású intézmény, és ahogy elhangzott, a Rivalda és a Dunaág színházalapítási tanulmánya nem megbízásból, hanem önerőből készül. A garancia terén arra gondoltam, hogy ha a tanulmány valóban önerőből készül, akkor kezeskedik-e valaki azért, hogy ezt fogják számításba venni a döntéshozók? Mert a személyi kérdések elméletileg a színházigazgató hatáskörébe tartoznak, nem a tanulmány megfogalmazói döntenek erről – ez mégiscsak egy intézmény.

Volner Nagy Melinda: Én úgy gondolom, hogy a város mindenképpen beleszólhat a megvalósítás részleteibe, ugyanúgy ahogy az anyagi vagy egyéb részletekbe, a személyi kérdésekbe is. Az itt élő közösséget képviselő városi hivatali képviselők beleszólása lehet a garancia.

Hány fős társulattal számol a tanulmány?

Scheer Gábor: Ha jól tudom, a jelenlegi tanulmány 32 alkalmazottal számol.

Ebben már az igazgatótól a színészeken keresztül a technikai személyzetig mindenki benne van?

Scheer Gábor: Igen. Ez egy kis színház. Egy ekkora városnak egy ekkora társulat bőven elég.

32 fő – a Tháliához és a Jókaihoz képest – nem is annyira kicsi.

Scheer Gábor: Ha megnézzük, máshol ennyi a színész. Szóval ez nem egy nagy apparátussal rendelkező színház volna.

32-ből mennyi volna a szerződtetett színész?

Scheer Gábor: A mi célunk az, hogy itt egy olyan csapatot építsünk ki, ami teljesen egy célt szólgál. Azt a színházat egy csapatként, majdnem hogy egy családként szolgálja. Egy olyan együttműködést szeretnénk, ami által a szakmai minőséget nagyon magasra tehetnénk.

Úgy gondoltuk, hogy 12-15 színész lenne alkalmazásban. Ami azt jelenti, hogy a színészeknek rengeteg dolguk volna, idézőjelben halálra kéne dolgozniuk magukat. Ugye a nagyobb színházaknál két-három szerepet kap egy évben valaki, két-három hónapot próbál és emellett még máshol is próbálja keresni a kenyerét. Itt az alaptársulat nagyon ki lenne használva, egy kicsit kizsigerelnénk magunkat ilyen téren, és szerintem ezáltal sokkal erősebb vonla színház. Ez a színháznak is jót tenne, a városnak is jót tenne, és a szakmai munkát is emelné.

Gál Tamás

Gál Tamás paraméteres interjújában azt említette, hogy “magasan képzett, diplomás színészekkel” tudná elképzelni a munkát egy új társulatban. Itt látni némi ellentétet az ő és a Rivalda elképzelései között, hiszen ha jól tudom, a Rivalda tagjai nem főiskolát, hanem szakközépiskolának megfelelő színitanodát végzett színészek.

Scheer Gábor: Így van, a Gór Nagy Mária Színitanodában végeztünk. Én is pozsonyi színművészekkel dolgoznék együtt szívesen. Én elhiszem, hogy ő pozsonyi színművészekkel dolgozna együtt, és nem is csodálom, hiszen az egy nagyon jó egyetem, ezt azért mondjuk ki. Én is nagyon szívesen dolgoznék együtt diplomás színészekkel.

Amikor én felvételiztem a Színművészeti Egyetemre, és nem vettek fel, a második körben estem ki, 800-ból a 80-ig jutottam. Elmentem a Gór Nagy Mária Színitanodába és győzködtek egy évvel később, hogy menjek újra felvételizni a színművészetire, mert úgy gondolják, hogy nagy esélyekkel indulnék. Akkor már azonban megmondom őszintén, a színművészeti kapcsán egy kicsit féltem az átformálástól és a saját emberi mivoltom elvesztésétől. Hogy egy picit beskatulyázzák a kreativitásomat, és egyfajta katonát nevelnek belőlem. Hogy ebből mi igaz és mi nem, nem tudom megítélni, én ettől féltem, és ezért többször nem is jelentkeztem a színművészeti egyetemre. De az a kreativitás ami ezáltal bennem maradt, az szerintem ennek a szabadságnak köszönhető, mert mindig csak magamra számíthattam, és magamnak kellet kitaposnom ezt az utat, és nem volt a kezemben egy színművészdiploma, amivel esetleg könnyebben elhelyezkedjek. Ezen a téren egyébként szerencsém volt, rögtön az első évben társulati tag lettem Egerben.

Én nem zárnám ki a lehetőségét, hogy nagyon-nagyon tehetséges színházi emberekkel dolgozzak együtt, akiknek nincs színészi diplomája.

Ezek szerint számolni nem számol azzal, hogy a Rivalda kimarad a színházalapításból, de mégis, elképzelhető-e ez?

Scheer Gábor: Kimehetek az utcára, a fejemre eshet egy zongora és meghalhatok, de ez nem jelenti azt, hogy ezért nem járok ki az utcára… Bármi megtörténhet, de nem tudom elképzelni. Amit tettünk a városért kulturális és egyébe szempontokból, amit tettünk a dunaszerdahelyi emberekért, a járásbeli, felvidéki közönségért… Nekünk ebből semmi hasznunk nem volt, csak az, hogy a kultúrát építettük. A támogatásunk nagyon-nagyon durván minimális és alacsony volt minden téren, anyagilag ebből szinte lehetetlen megélni. Úgy gondolom, hogy amit adtunk, azt most ilyen módon visszakaphatjuk, hogy részesei lehetünk annak, amit mi találtunk ki és mi alapítanánk. Szerintem ez egy evidens dolog.

A Rivalda társulata mint színész-erőforrás jöhet szóba az új színháznál, Volner Nagy Melinda milyen szerepet “játszik” a történetben?

Volner Nagy Melinda: A Rivalda nagyon komoly színházpedagógiai munkát is végez a városban, és itt kapcsolódik ide az én személyem is. Én táncpedagógus vagyok, és az elmúlt években sokat kísérleteztünk közösen is, és magam is azzal, hogy a színház irányába vigyem a produkciókat, amelyeket színpadra állítunk. Akár a saját tanítványaimra is gondolva, de a másokéra is,  - a városban működik három kiváló diáktársulat - tehát vannak itt tehetséges fiatal gyerekek, akiket érdekel a színház, akik szeretnének színházközelbe jutni, és ehhez legalább ötven kilométert kell utazniuk, hogy el jussanak ilyen helyre, hogy a színház illatát magukba szippanthassák. Rájuk alapozva működne a színház mellett egyfajta színpadi táncos képzés, esetleg drámai képzés is, amely szerves részévé válna a leendő színháznak.

Arra gondoltunk, hogy fontos lenne, hogy nevelési-oktatási feladatot is vállalna ez a színház. A beavató színház – aminek ötletét igazából Czajlik József hozta föl – egy trendi dolog,  már többen foglalkoznak vele, ez egy nagyon modern irány, és Caca személy szerint – úgy tudom, szintén akar vele foglalkozni. Ez abszolút egybevágott a mi elképzeléseinkkel. Tehát egy oktatási központ is volna ez a színház, ami pedagógiai célt is szolgál. Az én szerepem itt volna, ezt a részét szeretném vállalni, és ebben segíteni, amivel csak tudok.

Mi a következő lépés a színházalapítás terén?

Scheer Gábor: Folytatjuk a végleges tanulmány kidolgozását, most még Győrből várok egy kiegészítő részt, aztán Kóczán András célja, hogy a dunaszerdahelyi képviselőtestület elé tárja ezt a végleges tanulmányt.

Mikor várható ez?

Scheer Gábor: A tanulmánnyal szerintem legfeljebb egy hónapon belül végzünk. A cél pedig az, hogy a következő testületi ülésen (április 17. - a szerk. megj.) ezt bemutathassuk.

(db)