Két hét múlva jöhet a bejelentés a dunaszerdahelyi színház megalapításáról. Nem mindenki repes az örömtől

Egyszer, vagy fél éve már leírtuk, de most megint időszerűnek tűnik leszögezni: minden jel szerint valóra válhat az, ami a közelmúltban már többször is közbeszéd tárgyát képezte az itthoni kulturális körökben: Dunaszerdahelyen megalakulhat az ország harmadik közintézményi hátterű magyar kőszínháza.

Két hét múlva jöhet a bejelentés a dunaszerdahelyi színház megalapításáról. Nem mindenki repes az örömtől
Fotó: Cséfalvay Á. András

Ismét aktuálissá válik a téma, mégha egy hónapja fanyaloghattunk, hogy hiába ígérték a politikusok rövid időn belül a harmadik szlovákiai magyar kőszínház megalapítását, illetve az alapítási folyamat megkezdését, úgy tűnt, az ügy egy időre holtpontra került.

A nagyszombati megyefőnök most a portálunknak nyilatkozott a téma kapcsán, és biztató fejleményekről számolt be. Jozef Viskupič megemlítette, hogy még ezen a héten ülésezik a megyei tanács, ahol előveszik a dunaszerdahelyi színház alapításának kérdését. Ezt követően aztán

november 7-én  Dunaszerdahelyre hívják össze a megyei közgyűlést, ahol bejelentik a teátrummal kapcsolatos tudnivalókat: ekkor ismertetik a megyei önkormányzat szándékát, az azzal kapcsolatos ütemtervet, illetve a vonatkozó eljárásokat.

Mindezeket majd annak tükrében, hogy a két hét múlva esedékes közgyűlés előtt ezen a héten egyeztető tanács miben marad. Ennek a tanácsadó testületnek 13 tagja van, köztük Hájos Zoltán polgármester, Berényi József megyei alelnök, illetve pártbéli elnökük, Menyhárt József is.

Hazai magyar pártok között teljes a konszenzus, egyaránt támogatják a kérdést. 

A kulturális minisztérium hidas államtitkára nem titkolja, a szlovákiai magyar színjátszás a szívügye, és már a kezdetektől nyomon követi a témát. Rigó Konrád elmondta, a dunaszerdahelyi teátrum Hunčík Péter 2002-es független polgármesterjelölt kampányába került be először. Utána 2006-ban a szintén függetlenként induló "Antal Ágota kampányában tűztük ki célul, majd legutóbb az én megyei kampányomban szerepelt a kérdés. Viskupičcsal is beszéltem róla és örülök, hogy ebben a kérdésben egyetértünk. Nagyszombat megyében két színházat is létre kívánnak hozni, egyet "északon" és egyet "délen", Dunaszerdahelyen. Az, hogy az MKP 16 év után felfedezte magának ezt a témát és mellészegődött, az természetesen dícséretes. Jobb későn, mint soha. Még akkor is, ha ezt már rég meg kellett volna tenniük."

Kiss Beáta, az MKP  oktatási és kulturális alelnöke szintén támogatja a dunaszerdahelyi színház létrehozását, "amennyiben az a meglévő színhàzaink egyfajta kiegészítéseként jelenik majd meg. Gondos előkèszületet igènyel a finanszírozás biztosítása, amiben "fontos minden szereplő együttműködèse: a kormàny, a megyei önkormànyzat, a vàros valamint a helyi vàllalkozói rèteg."

Portálunk megkérdezte a Komáromi Jókai Színház igazgatóját is, mit szól ahhoz az elképzeléshez, hogy Dunaszerdahelyen is működne egy színház.

Tóth Tibor úgy véli, sajnos a szakmával ebben a kérdésben nem történt egyeztetés. "A dunaszerdahelyi színházalapítási szándékkal kapcsolatban engem csak egyszer szólított meg az idei év áprilisában Kóczán András Imre, minek következtében tartottunk is egy megbeszélést Budapesten. Ebből az egyeztetésből számomra nem derült ki, hogy milyen is lenne annak a színháznak a profilja, amit az ő irányítása alatt, elmondása szerint többek támogatásával létre szeretnének hozni. Tehát ha viccesen szeretném magamat kifejezni, számomra ez az információ még mindig a „jedna baba povedala” szintjén maradt." Azóta többen megnyilvánultak a kérdésben, ..."elindult egyfajta kiszorítósdi a nem létező gumicsonton. Viszont világos koncepció még nem rajzolódott ki senki számára, azért azt sem tudom megmondani, hogy egy számomra jelen pillanatban ismeretlen színháznak milyen hatása lenne a Komáromi Jókai Színház működésére."

A színházigazgató véleményezte azt az eszmefuttatást is, miszerint a szerdahelyi színház létrehozása a Jókai Színháznak anyagi  kiesést jelentene, a csallóköziek elmaradoznának, hiszen lenne "saját" teátrumuk.

Tóth leszögezte, ha az új intézmény hasonló művészi és működési profillal működik majd, mint a Komáromi Jókai Színház vagy a kassai Thália Színház, a működése városi színházként nem lesz majd elégséges, mivel fennmaradásához szükséges, a városban élő magyar ajkú közönség létszáma kevés. Azaz

Dunaszerdahely magyar lakossága nem képes majd eltartani nézőszámmal egy kőszínházat, amelynek éves szinten produkálnia kell bizonyos statisztikákat (bemutatók, előadásszám, nézőszám, bevétel stb.), a szakmai nívóról nem is beszélve.

Ezért el kell majd mennie a közönsége után, tehát tájolási tevékenységet kell folytatnia. A legkézenfekvőbb tájolási lehetőségei elsősorban a Csallóköz magyarlakta területein lehetnek majd. Ott, ahol már többé-kevésbé a Komáromi Jókai Színház évek óta osztozik a játszási helyek leosztása fölött a kassai Thália Színházzal. 

"Ha a harmadik szlovákiai magyar színház megalapítása után ránéznénk a térképre, akkor színházaink területi elrendezése azt mutatná, hogy Nyugat-Szlovákiában egymástól ötven kilométer távolságban kettő színház található, a keleti végeken egy, a kettő közötti 350 km-es távolságban pedig nulla. Sok éve még Kollár Péterrel vetettük fel egy harmadik színház megalapításának lehetőséget a közép-szlovákiai régióban, amely intézmény az én akkori elképzelésem szerint gyermek- és ifjúságiszínházművészeti tevékenységet, valamint drámapedagógiai tevékenységet folytathatott volna országos működési jelleggel. Politikai akarat híján nem lett aktualitása. A Tháliának Kassától úgy keleti, mint nyugati irányba minimum nyolcvan km-t kell utaznia, hogy magyarul értő nézőre találjon. Emiatt előadásainak bizonyos részét a nyugat-szlovákiai magyarlakta területeken kénytelen játszani.

Ha erre a „piaci területre” bekéredzkedik egy harmadik színház, akkor a másik kettőnek automatikusan lecsökkennek a lehetőségei, ami előadásszám csökkenést és anyagi kiesést is generálhat. Ez egyszerű matematika. "

Tóth így folytatta: a Jókai Színháznak "Dunaszerdahelyről és környékéről több száz beutazó bérletes és nem bérletes nézője is van. Jelen pillanatban azt nem lehet megmondani, hogy egy lehetséges dunaszerdahelyi színház megalakulásának esetében ők hogyan döntenének."

Az azóta már visszavont hidas javaslatra is kitért, mely azt szorgalmazta, hogy a nemzetiségi színházak kerüljenek át a kulturális minisztérium fennhatósága alá. Ha a két jelenlegi színházunk állami színházként működött volna tovább, és a dunaszerdahelyi konkurenciából adódó hiányt a minisztérium kikompenzálná, azt a színidirektor nem tartja jó meglátásnak. Szerinte ugyanis "egy színháznak az a legfontosabb küldetése, hogy nézők előtt előadásokat játsszon. Hogy szakmailag húzza maga után azt a közeget, aki az ő közönsége. Hogy annyira legyen korszerű és innovatív, amennyit a befogadó közege még elfogad, elvisel. Hogy elgondolkodtasson, szórakoztasson, megdöbbentsen, szembesítsen, megbotránkoztasson, eredeti legyen. Hogy olyan legyen, mint egy egyedi ruhadarab", amivel nem találkozik sűrűn az ember az utcán. "Függetlenül attól, hogy épp ki a fenntartója" - zárta gondolatmenetét Tóth Tibor.

(sárp)