Kétféle ember van

Ardamica Zorán | 2021. július 22. - 13:45 | Vélemény

Kétféle ember van. És lesz, itt, most vagy nemsokára.

Kétféle ember van
Néhány tucatnyi ember blokkolta a forgalmat a szlovák osztrák határon is - tvnoviny

Az egyik tüntet a határokon, a másik nem tüntet.

A határellenőrzésekkel, egyesek szavaival: határlezárással egyet nem értő, de épp a határ vagy az út blokkolásával (… ??? ...) tüntetők egyik csoportja Uniópárti, vagyis a szabad határátkelés híve akkor is, amikor épp határzárral tiltakozik, a másik csoportja ellenzi az Uniót és ismét bevezetné az államhatárok ellenőrzését vagy lezárását akkor is, amikor a lezárt, ellenőrzött határok ellen határzárral tiltakozik.

A tiltakozók egyik részének semmilyen viszonya nincs a határokhoz. A másik fele úgy küzd a határok teljes megnyitásáért, hogy sosem emelte fel szavát azon rokonai (apja, anyja, testvére, nagyapja, unokatestvére, felesége, gyereke, veje, menye, unokája vagy csak szeretője) sokéves vagy épp évtizedes tevékenysége ellen, amellyel határőrként, vámosként, népnyelven fináncként az utóbbi 50-60 évben legitimálták, támogatták és korlátozták vagy teljesen végrehajtották a határokon való szabad mozgás lehetetlenné tételét.

Ők abban az 5-6 évtizedben nem tiltakoztak a határellenőrzés ellen az emberi jogokra hivatkozva, amikor a családjuk pereputtyostul az „emberi jogok” a szabad mozgás törvényi tiltásából és sárba tiprásából élt. Általában jobban, sőt a korruptabbak aránytalanul jobban, mint azok, akiknek a potenciális jogait akkor korlátozták.

Kétféle ember van. Aki ezt látja, és aki nem látja. Akár rendszer- vagy erkölcsfüggetlenül, ha létezik olyan… Akkor az volt, most ez van. Akkor kuss volt, de megfelelt, most lehet visítani és mégsem jó… Kétféle ember, kétféle rendszerben.

Kétféle ember van. Az oltott és az oltatlan.

Kétféle ember van. Az előnyöket élvező és a hátrányokat szenvedő. Kétféle ember van. Olyan, aki látja, hogy mindenkinek jut előnyből is, hátrányból is, és olyan, aki nem akarja látni. Mert aki be van oltva, annak előnye, hogy kisebb eséllyel és kevésbé lesz beteg vagy hal meg Covidban, de hátránya, hogy a megszorítások nagy része, lockdown esetén az összes őt is sújtja és az ő adójából, járulékaiból, államadósság-részéből is finanszírozzák nem csak az ő, hanem a többiek bajait is. És aki nincs beoltva, annak ugyan hátránya, hogy tán itt-ott jobban korlátozzák, mint az oltottat és könnyebben fertőződik, betegszik és hal meg, de amikor épp feloldási szakaszba ér az ország, úgy is részesül szinte minden olyan előnyben, hogy semmit sem tett érte, sőt (!!!), mint az oltottak.

Kétféle ember van. Akinek volt már betege vagy halottja, és akinek majd csak lesz. Szóval mindenkit sújt valahogyan ez a járvány. Éppen ezért nem kéne már ráadásul egymás torkának is ugrani. Hiszen kétféle ember van, olyan, aki bajai miatt másokat akar okolni és gyűlölni és olyan, aki nem gyűlöl. De utóbbinak is legyen már joga felháborodni az emberi hülyeségen és a belőle születő gyűlölködésen – s ez a jogos felháborodás vagy düh még nem gyűlölet.

Kétféle ember van. Olyan, aki aktívan és tudatosan vállal egy részt a felelősségből és a megszorításokból a maga és embertársai érdekében (szereti annyira felebarátját), és olyan, aki nem vállal se aktívan, se tudatosan, csak elszenvedi azt, vagy pedig kibújik alóla, miközben – mivel kétféle ember van – vagy csendben, suttyomban teszi mindezt, vagy pedig a szeresd felebarátodat jelszóval a lepcses pofáján.

Kétféle ember van. Aki hasznot húz mindenből, igen, a járványból is. És aki nem húz belőle hasznot.

Kétféle ember van. Szerencsés és szerencsétlen. Okos és buta. Jó és rossz. De nem azért rossz, mert buta, és nem csak azért szerencsétlen, mert jó, és nem azért okos, mert szerencsés.

Kétféle ember van. Aki már volt covidos, és aki lesz.

Kétféle ember van. Aki belehal, és aki nem.

Idő kérdése. De nem mindegy, hogy abban az időben létezik-e majd egy működő társadalom, amely a sok elvárás fejében azért némileg gondoskodik is róla és családjáról a bajai közben, vagy már teljesen szétesik az emberi világ és apokaliptikus magányba fulladunk.

Kétféle ember van.

Aki törődik magával és vagy másokkal legalább egy kicsit, és aki nem törődik semmivel.

Kétféle ember van.

Aki társadalomban él és akar élni, s közben építi, javítgatja azt a saját szerény eszközeivel, és olyan, aki elutasítja, rombolja vagy ignorálja a társadalmat. Miközben – mivel elkerülni nem képes azt vagy nem is akarja – képmutatón élvezi a társadalom minden vívmányát és előnyét. Nem vonul ki belőle oszlopszentnek, csak a szája jár.

Kétféle ember van.

Van, aki eldönti, melyik féle akar lenni és tesz is annak érdekében, hogy a kétféléből melyik kategóriába tartozzon.

És van, aki a másik féle, aki csak van, akiről mások döntenek – jól vagy rosszul.

Mindkettő lehet kiszolgáltatott, az egyik önmaga tudásának, képességeinek és erejének, valamint másoknak, a másik mindenkinek és mindennek.

Te melyik kétféle ember vagy?