Megosztás
Kedd délután fél ötkor lakossági fórumot tartottak a komáromi Matica-székházban. Témája Munka utcai alapiskola felújítására elnyert 1,2 millió eurós pályázat elvesztése volt, amiről már mi is többször beszámoltunk.
Komáromban – a Kossuth tér botrányos felújítása mellett – ez az esemény váltotta ki a legnagyobb közfelháborodást az elmúlt hetekben-hónapokban, a városvezetés ezért döntött egy lakossági fórum megszervezése mellett. Erre meghívót kaptak az iskola pedagógusai és a szülők is.
Az összejövetel fő aktorai tipikus példáját szolgáltatták egy olyan vitának, amelyben senki nem győzte meg a másikat, ahol semmi (vagy sokak szerint minimum a lényeg) nem derült ki, és amely végig magán viselte a „kétféle igazság” ódiumát. Már az olyan, pusztán szervezési kérdésektől kezdve, mint például a meghívások mikéntje, vagy maga az egész előkészítés, amelynek fogyatékosságai kétségtelenül tükrözte például a megjelent szülők száma.
Rajtuk kívül viszont jelen volt szinte mindenki, aki pályázói vagy döntéshozói minőségben aktív szereplője volt ennek a szerencsétlenül végződött ügynek: Simon Zsolt, az akkori illetékes miniszter, a teljes városvezetés, Vörös Péter, aki parlamenti képviselőként kétszer is közbenjárt az ügyben, a közbeszerzésekért felelős városi hivatalnok, és Weszelovszky Gábor, a városi hivatal oktatási és kulturális osztályának vezetője.
Mit szépítsük: a városvezetés, illetve a volt miniszter és szimpatizánsai két órán keresztül verbális háborút vívtak egymással, amelyben az általuk felsorakoztatott tényeket nemegyszer súlyos vádak is fűszerezték.
Simon Zsolt (Fotó: Vas Gyula)
Részletezni nincs értelme a közbeszerzési szabályoktól, terminusok tucatjaitól, levélidézetektől és paragrafusok erdejétől hemzsegő vitát. Rezüméjét, illetve az indulatok szintjét azonban jól jellemzik a nyíltan vagy alig burkoltan megfogalmazott vádak, amelyek nagyjából két olyan véglet között mozogtak, hogy 1. Komáromban nem tudnak tisztességes közbeszerzést lefolytatni, 2. Valahol valaki(k)nek az az érdeke, hogy a város mostani polgármestere, Anton Marek egyetlen avatási szalagot se vághasson át… Tartalmát tekintve „csak” tragikomikusnak nevezhetnénk ezt a két órát, ha a következményei nem írták volna át szomorújátékká. Mert most már teljesen biztos, hogy a város, s vele Nyitra megye legjobb magyar alapiskolája elbukott 1,2 millió eurót, amiből az egész elöregedett, helyenként balesetveszélyes épületegyüttest komplett felújíthatták volna. Anton Marek ugyan célzott arra, hogy a város egyfajta felülvizsgálatot kezdeményez majd az illetékes állami hivataloknál – de hogy erre egy lezárt, úgymond megpecsételt sorsú pályázat esetében mennyi az esély azt inkább ne latolgassuk. Vagy a szülőkkel és az iskola pedagógusaival együtt valljuk mi is azt, amivel a polgármester zárta szavait: a remény hal meg utoljára…?
Vas Gyula