Kéve, kereszt, igáserő

2020. június 24. - 19:16 | Kultúra

Csallóközi lenyomatok CXI.

Kéve, kereszt, igáserő
Fotó: archív

Az aratás manapság a legmodernebb gépekkel és eszközökkel zajlik, és mindössze néhány napig tart. Az adott település lakói szinte alig vesznek tudomást a mezőgazdasági csúcsidény történéseiről.

A Gazdasági Szemle 1929 nyarán terjedelmes anyagban foglalkozott a legsürgősebb és legfontosabb mezőgazdasági és szövetkezeti munkákkal, s a következő tudnivalókat ajánlotta olvasói figyelmébe: „Az aratás idejének a megkezdése az időjárástól függ. Meleg időjárás mellett – különösen homoktalajon –, még Péter-Pál előtt is megkezdődhet az aratás. Hűvös nyáron ellenben későbbre marad. Az aratás körülbelül 3 hónapig tart s hogy azt milyen egymásutánban teljesítjük, arra a termény érése az irányadó. Az aratás ideje akkor következik be, mikor a gabonafélék a kívánt éredésben vannak. Az ekkor vágott gabona lesz a legacélosabb, legsúlyosabb s ebből pereg el a legkevesebb. Ha a gabona közt kevés a gyom, estefelé a markokat kévékbe lehet kötni s akár keresztbe is rakni. Ha a levágott gabona gyomos, úgy száraz időben egy napig marokban maradhat, hogy a közötte levő gyomok elhervadjanak. A nedves gyomokkal kevert gabona ugyanis azonnal kévébe kötve, fölmelegszik és szagot kap. Sem túlnagy, sem túlkicsi kévéket ne kössünk, mivel különben a hordás is asztagonként, de maga a cséplés is szaporátlan lesz. Ahol megfelelő igáserővel rendelkezünk, leghelyesebb egyenesen gépre hordani a gabonát, így az asztagrakás költségét megtakaríthatjuk. Ahol erre az igáserő kevés s az idő sem mutatkozik állandónak, ott asztagot rakunk, még pedig olyan beosztással, hogy a géppel egy állásból két asztagot lehessen kicsépelni s a kettőnek a szalmáját egy kazalba lehessen összerakni. Így kevesebb tetőt áztat az eső s a kazalban is kevesebb szalma romlik el. Az asztagokat ne rakjuk mélyedéses helyre, hogy az esővíz alájuk ne szivároghasson. A fenekén nyessük le a gyepet s tegyünk az aljára bőven szalmát, hogy az első kévék ki ne csírázzanak, különösen ha a cséplés előreláthatólag későbbi időre marad. A hordáshoz használjunk ponyvás szekereket, hogy a szekérrakásnál kipergő mag kárba ne vesszen. Sőt tanácsos az asztag két oldalára gyékényeket s arra szalmát teregetni, így is sok kipergő magot megmentünk. Az estére félbemaradt asztagot éjjelre takarjuk be ponyvával vagy csak szalmával, a bekövetkezhető éjjeli esőzés ellen.

A cséplés legyen gondos munka s különösen az etetés, hogy a szalmában mennél kevesebb mag maradjon, s ne tömjük túl a gépet, mivel akkor sok szem kerül a törekbe s a gép is elromlik. A cséplésnél a tüzelő, víz és zsák legyen bőven, nehogy ezek miatt ácsorogni kellessen. Minden gépnél kell lenni túzfecskendőnek és mentőládának, mivel ezt a törvény elrendeli. A kicsépelt magot a magtárban vékonyan teregessük el, s ha szükséges, naponta forgassuk meg, mivel a nedvesen elraktározott gabona felmelegszik, megdohosodik s esetleg csírázásnak is indul. Amint a gabona learattatott, a tarlót szántsuk le, hogy a kipergő mag, a tarló és a gyom föld alá kerülve könnyen kikelhessen. Ezáltal adjuk meg a jövő esztendei jó földmunkának az alapját. Ugyanis ilyenkor a tarló földje még üde, nincs kiszáradva, jó szántás esik benne s nem lesz rögös. Míg ha kiszáradva szántjuk, nem lehet benne jó munkát végezni.”

Lelkes Vince