Ki kavarhat be a Hídnak? Ugyanazok, akik az SaS-nek is

Elnézve a frontembereik hátterét, az eszmei kötődésüket és az első nyilatkozataikat, valószínűsíthető, hogy az SaS és a Híd – de akár a Smer is – lehetnek azok a politikai szervezetek, amelyek szavazói bázisába belemarhat a két újonc szereplő.

Mindkét tömörülés hosszú hónapokkal ezelőtt kezdett mozgolódni, ráadásul mivel a Spoluban és a PS-ben is előkelő helyet foglal el a mostani törvényhozásban dolgozó egy-két parlamenti képviselő (Beblavý, Jozef Mihál, illetve Martin Poliačik), elég nagy sajtóvisszhangot kapott e pártok színre lépése.

A Beblavý vezette Spolu önmeghatározása szerint jobbközép és Európa-párti tömörülés, míg a korábban létrehozott PS úgy pozicionálja magát középre, hogy közben liberális mozgalomnak tartja magát. Štefunko ezt azzal magyarázza, hogy a régi ideológiai meghatározások – mint a jobb- és a baloldal – már elvesztették érvényüket.

Még nem érzékelni, a Spolu és a PS egybeolvadásáról szóló szóbeszédnek mennyi alapja van, de az biztos, hogy ideológiai viták alig lennének közöttük, arról nem beszélve, hogy a legismertebb politikusaik szinte mindegyike kötődik a Richard Sulík-féle SaS-hez vagy a Radoslav Procházka vezette Sieťhez.

A két újonc szerveződés ismertebb képviselői nem finnyáskodnak, ha “pártmezcseréről” van szó: a 2010-től képviselősködő Beblavýnak a Spolu már a harmadik tömörülése. Ő kezdetben az SDKÚ-ban politizált, aztán egy évvel az előrehozott választások után, 2013-ban kilépett a korábban Mikuláš Dzurinda vezette tömörülésből. A legutóbbi, 2016-os választásokon már a Sieť színeiben nyert mandátumot, de Procházkával – annak a smeresekkel folytatott kormányalakítási násztánca miatt – összerúgta a port, és búcsút intett a második mozgalmának is.

Jozef Mihál, ugyanezen párt másik arca sem az ismeretlenből bukkant elő, és ugyancsak a harmadik tömörülését tisztelheti a Spoluban. A SaS-ból megismert Mihál már 2006-ban megpróbálkozott bejutni a parlamentbe egy a Jirko Malchárek vezette Nádej nevezetű politikai projekt hátán, de akkor az még nem sikerült neki. 2010-től számolva aztán háromszor is bejutott a törvényhozásba, és az anyapártjának, az SaS-nek csupán tavaly fordított hátat. Ezt akkor a képviselő a közösségi oldalán azzal magyarázta, hogy a Sulík irányította párt megszűnt liberálisnak lenni, viszont ő maga továbbra is szabadelvű értékeket vall magáénak. „A parlamentben maradok jobboldali liberálisként” – szögezte le pár hónapja Mihál.

Ugyanebből a pártból lépett le Martin Poliačik is, aki szintén háromszor jutott parlamenti mandátumhoz az SaS listáján. Aztán pár hónapja egyszer csak bejelentette, faképnél hagyja Sulíkot, és meg sem állt a Progresívne Slovensko-ig, ahol az elnökség tagja lett. Arról a pártról beszélünk, amelyiknek az első embere, Ivan Štefunko – a magyar sajtóban Demokratikus Baloldal Pártjának nevezett, azóta már rég a Robert Fico Smerébe bekebelezett – SDĽ-ben kezdte az ipart, méghozzá külügyi titkárként.

Hogy ez a PS is egy „gyűjtőpárt”, azt Štefunko egy másik pártbéli kollégájának, Martin Dubéci elemzőnek pályaíve tovább példázza, aki politikai pályafutását a Sieťben kezdte, majd 2016-ban a Híd listáján indult, bár a 33. helyről nem került be a parlamentbe.

A Spolu és a PS együtt vagy külön-külön számíthatnak arra, hogy majd ellasszózhatnak Európa-párti, jobboldali kötődésű, liberális érzelmű szavazókat az SaS-től,főleg annak utóbbi időben egyre határozottabb EU-ellenes magatartása miatt. Beblavý még novemberben fel is szólította Sulíkot (és az OľaNO-t), hogy alakítsanak ki egy közös Európa-párti álláspontot. Ebből aztán nem lett semmi, de az új pártnak érdeke fűződött ahhoz, hogy megmutassa a választók előtt, kinek mekkora az „európaiság-teljesítménye”.

Ugyanilyen „mentőövet” jelenthet ez a két párt a Hídból kiábránduló „kávéházi értelmiség” számára, akiknek krónikus hányingere van mindentől, ami Fico, és képtelenek megemészteni azt, hogy nemesnek mondott célok megvalósításáért néhanapján az ördöggel kell cimborálni.

És aztán itt van a magát szociáldemokratának füllentő populista-nacionalista Smer, aminek a kormányfő vezetője együtt építette a balodali karrierjét a PS jelenlegi irányítójával, Štefunkóval. Aki meg nem mellesleg egy 2006-os interjúban a Smert még balról kritizálta. Bár az is igaz, hogy egy igazi, kisebbségsimogató, emberi jogi kérdésekben megértő, melegjogi mozgalmakkal bratyizó, marihuánaillatú baloldali pártnak nem lehet sok keresnivalója Szlovákiában, így a Smer számára csak szélsőséges esetben jelenthetne konkurenciát ez az új párt. Mert azt azért már volt lehetőségünk megtapasztalni, hogy Szlovákiában politikailag inkább a populizmus és a nacionalizmus (pl. Fico), a migránsellenesség (pl. Igor Matovič), meg a magamutogató harsányság (Boris Kollár) fizetődik ki.

(sárp)