Kik az okozói, hogy egy elbaszott rendszerben kell naponta fuldokolniuk az egészségügy normális pácienseinek
Pár napja a jó gyerek Benőke igaz története tűnt föl itt. Nem volt osztatlan sikere, de sokan, nagyon sokan kiváncsiak voltak rá. A történet sorsa az lett, ami az igaz történetek sorsa szokott lenni. Jó néhányan elhitték. El is érzékenyültek tőle. Körülbelül ugyanannyian viszont kitalációnak tekintették. A „sunyi média” propagandájának minősítették. Merthogy Benőke a sztori végén belehalt az oltásellenességébe. Ha tényleg sunyi lett volna a médium, Benőke halála úgy lett volna prezentálva, hogy az ostobasága ölte meg. A végkifejlet azonban rá lett bízva őfelségére, az olvasóra…
Van másik történetünk is vakcinaügyben. Legyen Arnold – nem holmi Arnoldka! - a főhőse. Szlovmagy értelmiségi ő. Konzervatívnak mondott affekták Arnoldról azt mondanák, a kenyere javát már megette. Az affektákon kívüliek egyszerűen csak idősödő értelmiséginek minősítik Arnoldot. Plusz olyan individualistának és kritikus gondolkodásra hajlamos egyénnek, akire nagyon jellemző, hogy magatartását és a világ dolgairól alkotott véleményét soha nem annak a közösségnek a magatartásától és véleményétől teszi függővé, amelyben éppen tartózkodik. Egyszerűbben szólva, általában más véleményt hangoztat, mint a többség...
Arnold majdnem hetvenéves tehát. Szereti az életet. De hát ki nem szereti?! Azok is szeretik, akik azt tolják, hogy nem... Arnoldnak egyébként is számtalan oka van arra, hogy az időben minél távolabbra tolódjon ki az élete vége. Erre bizonyos primitívebb körökben azt mondják, félti a tyúxaros életét.
Ez a tény, és csakis ez ösztönözte Arnoldot arra, hogy idejekorán oltakozzon a Covid-19 elleni vakcinával. Rögtön, amikor erre alkalma volt. Kettő adaggal, ahogy dukál. Konkrétan azzal, amit rasztazenekarnak csúfolnak.
Annak ellenére cselekedett így Arnold, hogy az általa hetente egyszer-kétszer meglátogatott ivóbeli brancsból jó néhányan hülyeségnek tartották az oltakozást. Meglehetősen enyhén szólva. Egy úgymond, kitalált izé ellen...
Mindegy is, van az úgy, hogy be kell látni az embernek, széllel szemben nem lehet...! Meg hát fölösleges is!
