Kik azok a kilencvenesek?

Széky János | 2018. augusztus 4. - 08:25 | Vélemény

Orbán Viktor legújabb tusványosi beszédének végén volt egy meghökkentő fordulat. Idézem: „Ha a ’68-as elit megy, akkor már csak egyetlen egy kérdésre kell válaszolnunk, hogy ki jön? És erre azt a szerény választ kell adni, hogy mi jövünk. Higgadtan, nyugodtan, visszafogottan azt kell mondanunk, hogy jönnek a ’90-esek a ’68-asok helyett.".

Kik azok a kilencvenesek?
Fotó: SITA/AP

Erre többen megkérdezték szerényen, továbbá higgadtan, nyugodtan, visszafogottan, körültekintően, mérsékelten, kompromisszumkészen és építő szándékkal, hogy jó, azt tudjuk, mi történt '68-ban – diáklázadások Párizstól Varsóig –, de mi a jó franc történt '90-ben, ami ugyanilyen erővel határoz meg egy nemzedéket egész Európában?

Némi higgadt, nyugodt stb. töprengés után a magyarnak eszébe jut, hogy dehát a magyar Alaptörvény szerint ekkor ért véget az idegen megszállások korszaka, és folytatódott a magyarok magyar történelme, ami 1944. március 19-án abbamaradt. Ekkor ment végbe az átmenet, amit Magyarországon többféle okból inkább rendszerváltásnak szeretnek nevezni.

Csakhogy, látjuk, ez az értelmezés még Magyarországon sem ugrik be mindenkinek. Orbán Viktor ellenben az Európai Parlament jövő májusi választásairól beszél, ahol reményei szerint a '90-eseknek kéne győzniük. Tegyük fel, hogy jól gondolja – de akkor a győztesek sok-sok százaléka honnan fogja tudni, hogy ők '90-esek, amikor az EU maradék huszonhét tagországából 26-ban nem tartják 1990-et sorsfordító évnek? Nyugaton azért, mert azokban az országokban akkor nem történt semmi sorsfordító, a keletebbi uniós tagországokban pedig azért, mert a fordulat vagy 1989-ben történt, vagy – a balti államokat nézve – 1991-ben. (Németország 1990-ben egyesült újra, de ott is a '89-es fordulatot tartják inkább számon, mint 1990. október 3-át, mely időpontot úgy kell kibogarászni.

Mint oly sok esetben, egy kivétel van, Magyarország, mert a jelenleg is kormányzó párt 2011-ben úgy döntött, hogy a fordulat ne 1989-ben történjék visszamenőleg, amikor megszűnt a pártállam és az állampárt, lebontották a Vasfüggönyt, eltemették a Kádár-rendszert, kikiáltották a demokratikus Magyar Köztársaságot – hanem 1990-ben, amikor az alkotmányosan kiírt választáson eltángálták az egyik alkotmányos pártot, ami történetesen utódpárt volt, de aztán a következő választási sikerével nem jött vissza sem a diktatúra, sem a parancsgazdaság, sem az orosz függés. Ez ám az idők beteljesülése.

Nem, Orbán Viktornak és ötletadóinak nem fog sikerülni, hogy kontinensszerte elhitessék, 1990 nemzedékképző év volt, '68-hoz fogható, mivelhogy belső használatra sem működik. Azt viszont sikerülhet elhitetniük, hogy számukra nem létezik 1989, amikor a konszenzus szerint Európa egyik fele fölszabadult – sőt fölszabadította magát – a zsarnokságtól. Havelék, Wałęsáék mély félreértés áldozatai voltak, amikor azt hitték, a naiv kis forradalmuk számít, és az Isten, haza, család hármassága helyett a szabadságot és szolidaritást tűzték zászlajukra, ezt vélték a nemzeti érdekkel kompatibilisnak; ellenségeiknek pedig a diktatúrákat és a Szovjetuniót hitték, nem pedig az egyetemi, civil és médiabaloldalt, amit Orbán oly szívesen azonosít „a liberálisokkal”. Aminek nem az lesz a következménye, hogy a miniszterelnököt az új Európa prófétájának hiszik majd, hanem egy fura vidéki muksónak, aki zagyvaságokat beszél.

Orbánnak inog a helyzete az Európai Néppártban, és most tizenkilencre húz lapot, hátha elég hívet tud szerezni jövő májusig a kereszténydemokrácia eddig ismert fogalmának meg az európai történelemnek az újraértelmezésével. És hátha megerősödnek annyira a nézeteivel szimpatizáló pártok, hogy az EP-választás után többet nyer, ha átáll hozzájuk, mint amennyit veszít a Néppártból való kiválással. De hátha nem. Most a szokottnál nagyobbat kockáztat, a szokottnál kisebb esély birtokában. Lehet az a jelszava, hogy „Le a nyolcvankilencesekkel!”, csak ezt már kevesen fogják érteni.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.

Címkék: Orbán Viktor