„Kilenc gyerekükkel tették fel őket a vagonokba” – újabb botlatóköveket helyeztek ki Dunaszerdahelyen

Dunaszerdahelyen tavaly helyezték ki az első botlatóköveket. Kornfeld Tibor, a helyi zsidó hitközség tagja kezdeményezte a kihelyezésüket, mégpedig nagyszülei Kornfeld Ármin és Gizella, valamint lányuk, Terézia emlékére.

„Kilenc gyerekükkel tették fel őket a vagonokba” – újabb botlatóköveket helyeztek ki Dunaszerdahelyen
Fotók: Paraméter - További felvételekért kattints!

A botlatókövek a városból 75 évvel ezelőtt elhurcolt zsidó polgárok egykori lakhelyeire emlékeztetnek. Idén, az elmúlt hónapokban a 75. évforduló alkalmából további 63 botlatókő került kihelyezésre a város 11 pontján, melyeket szombaton avattak fel.

Kornfeld Tibor egy séta részeként mutatta be az elhunytak Dunaszerdahelyre érkező leszármazottainak, merrefelé laktak felmenőik. Az első állomása ennek a sétának a Sárga kastéllyal szembeni terület volt, ahol az Altmann család egykori otthona állt. Itt 12 botlatókövet helyeztek ki.

Hájos Zoltán polgármester rövid beszédében emlékeztetett arra, hogy a városi önkormányzat pozitívan állt a zsidó hitközség kezdeményezéséhez, ami a botlatókövek kihelyezésének projektjét érintette. „A holokauszt 70. évfordulója alkalmából adakozásból és a város forrásaiból már megépült egy emlékmű, méltó emlékhelyet állítva azoknak, akiket a városból elhurcoltak. Ez viszont egészen más, személyes jellegű emlékhely.

Miután a jelenben élünk e a jövőben gondolkodunk, fontos, hogy a múltunkkal is tisztában legyünk, és a fiataljainknak el tudjuk mondani, hogy Dunaszerdahelynek igen is szerves része volt a zsidó közösség és a mai napig az” – húzta alá.

„Ezekben az utcákban a lakosok 80-90%-a zsidó volt. Nem a  periférián laktak, hanem a centrumban, mert minden utca közel volt a zsinagógához” – jegyezte meg Kornfeld. Hozzátette, a Sárga és Fehér kastélyok is egykor zsidó tulajdonban voltak, előbbi a Dukes és Herzog cég székhelyeként is funkcionált, utóbbi pedig a Wosner családhoz tartozott.

A Sárga kastélynál felszólalt Galon Lea, aki anyai ágról az Altmann családhoz tartozott. „Nagy köszönet a zsidó hitközségnek, hogy hála nektek itt vagyok a városban, ahol születtem” – emlékeztetett. Elmondta, hogy nagyapja, nagyanyja és édesanyja 10 testvérével együtt meghalt a holokauszt idején. „Innen utazott el anyukám – ő volt a legidősebb testvér – Budapestre, ahol 1944 márciusában elkapta a Gestapo” – közölte. Az itthon maradottakat először a városi gettóba zsúfolták, majd a zsinagógában töltöttek egy hetet, végül Galon Lea elmondása szerint azon a szörnyű napon, 1944. Június 15-én feltették a vagonokba.

„Nem tudom elképzelni azt a három napot, míg kilenc kisgyerekkel együtt Auschwitzba tartottak – a legidősebb 14, a legkisebb nem volt egyéves sem” – fogalmazott.

A következő megálló a Rózsa utca volt, amelynek ma három pontján is találunk botlatóköveket. A Vásártér felőli oldalán állt a Wosner család háza. „Wosner Jenő, az apuka, gabonakereskedő volt, lisztet gyártott és árult. Volt neki 20 hektár mezőgazdasági területe Várkonyban, ott gazdálkodott, és volt egy saját kis malma, ahol őrölte a gabonát” – mesélt a családról Kornfeld Tibor.

A Wosner család több tagja is a sétán résztvevő több tucatnyi főből álló tömegben volt. Egyikük felmutatott egy fotót, melyen odaveszett hozzátartozói voltak, és kifejtette, már csak ő az egyetlen, aki mesélni tud róluk, mivel testvérei már távoztak az élők sorából.

 A Wosner család egykori házával szemben állt Leichték otthona (ma egy új épület, melyben a patika is található). Argentínában született, Peruban és Budapesten tanult, utóbbi városban megnősült leszármazottjuk, José Andrés Lacko beszélt e ponton arról, hogy 1944-ben hozta meg a város akkori kormányzata azokat a rendeleteket, melyek szerint szigorúan tilos volt üdvözölni a zsidókat, fogadni köszöntésüket, beszélni, levelezni velük, bármit adni nekik, elfogadni tőlük.

„A keresztények kötelesek voltak azonnal bejelenteni a zsidókat, ha látták őket a postán, a moziban, a kávézóban. 75 éve, június 15-én a gettóból az állomásra, onnan pedig Auschwitzbe szállították őket. Jósef Leicht és Netti Weiss leszármazottai ma tudomásul vehetik, hogy a hagyományaik és a gyökereik tovább élnek és a város tiszteli őket” – emelte ki.

Ezekkel együtt összesen 11 helyszínen jártak a séta résztvevői, hogy megtekintsék a kihelyezett 63 botlatókövet és egyéb emlékhelyeket. Többek között a Bartók Béla sétányon, a Vámbéry téren, a Bihari szálló előtt, a Bacsák utcában.

A botlatóköveket Gunter Demnig német szobrász helyezi ki Európa-szerte a második világháború zsidó áldozatainak emlékére, azok lakhelyei közelében. Tulajdonképpen 10x10 centiméteres macskakövekről van szó, melyeket egy réztábla borít, ezeken olvashatók a holokauszt áldozatainak adatai, akiknek emlékét szolgálja az adott kő.

  

A művészben a 90-es évek elején fogalmazódott meg a botlatókövek projektje egy kölni művészi akció kapcsán. 1994-re készítette el az első 250 botlatókövet, melyet a kölni evangélikus templomban, az Antoniterkirchében mutatott be. A következő év januárjában helyezte ki a városban az első követ, mivel azonban erre engedély nélkül került sor, eljárást indítottak ellene. 1996-ban a berlini Kreuzberg városrészben helyezett ki ugyancsak engedély nélkül 51 követ, 1997-től viszont már hatósági engedélyekkel rakja le őket számos európai város sétálóutcáiban. Jelenleg 24 országban mintegy 70 ezer ilyen botlatókő található.

(SzT)