1
Cséfalvay Á. András felvétele
Megosztás
1. A kisebbségek jogállásáról szóló törvényt minap az a munkacsoport, amelyben elsősorban a különböző minisztériumok képviselői ülnek, simán lesöpörte az asztalról. Pedig ők azt a kormányt képviselik, amely kormánybiztosára bízta a megígért jogszabály megírását. A sajtóban az olvasható, hogy a tervezet használhatatlan volt, egyes, magukat magyar politikusnak, sőt magyar konzervatív érdekeket védőnek tartó Gyimesik egyenesen örvendeztek amiatt, hogy Bukovszky László hivatalába bele lehetett rúgni.
Az okok mindenféle formaságok felsorolásában merültek ki. Ha viszont azt nézem, hogy ez a kormány, illetve az előző, ami ugyanaz pepitában az utóbbi években micsoda gyorsított eljárásban kapkodott salátákat fogadott el, ez simán csak kekeckedés. Ha mindezt nem is nézem, akkor is számos módja van annak, hogy a beterjesztést követő jogalkotási folyamatban a formális hibákat el lehessen távolítani. Ha jól értem Fiala-Butora Jánost, aki ezzel kapcsolatban szakértői szinten nyilatkozott, egyszerűen nincs politikai akarat. Pedig – idézem őt – „Ez egy olyan törvény a kisebbségek jogállásáról, amelyről Szlovákiának régóta vállalt kötelezettsége van, egyrészt az alkotmányból adódóan, másrészt nemzetközi szervezetek javaslatára. A javaslat a jogállami normáknak próbál megfelelni, a kidolgozásában pedig a hazai kisebbségek képviselői vettek részt.”
A kisebbségek jogállása tehát nem változik, azon jogaik, amelyekre szükségük van, nem bővülnek, önkormányzati szerveiket a rendszerbe integrálva nem tudják felállítani. Holott az ország kötelessége lenne mindezt rendezni.
Köszönjük, kedves kormány, a semmit. Sőt – lásd egyesek kommunikációját – a kérdés kiélezését.
2. Ma ugyanazon „kormány” igazságügy-minisztere az LGBTI+ polgárok jogainak rendezése helyett benyújtotta a „bizalmas regisztrálásáról” szóló, kimondhatatlan nevű törvénytervezetet. Ez nem a regisztrált partnerségről, nem az azonos neműek házasságáról szól, de nem is adja meg ugyanazokat a jogokat és nem írja elő ugyanazokat a kötelességeket, amelyek mindenki mást megilletnek. Jelenleg ilyen társkapcsolatból adódó vagyonrendezés sincs, ehelyett a magánalapról (súkromný nadačný fond) szóló törvénytervezet lett beadva.
Ez már nem olyan semmi, mint a másik kisebbségi neszesemmi, ez egy fél fokkal jobb. Egy lépés előre, mert bizonyos élethelyzetekben megengedő a bizalmassal szemben és bizonyára szolgál részmegoldásokkal, ám… Ahogyan a nemzeti kisebbségek státusza nincs rendezve, úgy az LGBTI+ kisebbség státusza sem lett. Még annyira sem, mint a nemzeti kisebbségeké.
Ráadásul mind a két esetben az érintettek számára megalázó az ilyen pótcselekvés. Vagy vannak a kisebbségeknek a többséggel azonos jogaik, vagy nincsenek. Tényleg ennyire egyszerű. Ha el is hisszük a miniszternek a jó szándékot, meg hogy most tán erre akadhatna – az sem biztos – politikai akarat, ez kevés. És holnapra még kevesebb lesz, mert az igény nőttön nő. Ha pedig a kisebbségek ügyei így is, úgy is, sorban félre lesznek söpörve, akkor lassan elfogy a demokráciánk, s más lép a helyébe. A halogatásoknak is vannak ugyanis következményei: láttuk a fizikai támadások és a gyilkosságok okán, hová vezet ez a huzavona. S lehet még rosszabb is. Civilizált, európai nép viselkedjen civilizált, európai nép módjára. Ne sajnálja a másik polgártól, ami azt megilleti, nem lesz neki attól kevesebb.