Kisebbségi, kulturális és politikai vállalások, avagy hajrá Szövetség
Még a szkeptikusoknak is el kell ismerniük, hogy a Szövetség mind megyei, mind helyi önkormányzati szinten jól szerepelt. Nem ismételném meg a sajtótájékoztatókon elhangzott és a statisztikákban olvasható számok mindegyikét, de egyet-egyet érdemes kiemelni. Berényi kb. megduplázta múltkori szavazatszámát. Igaz, Csenger Tibor botrányok nélkül is hasonló eredményt produkált... Jelentősen növekedett a megyei képviselők száma. Igaz, Érsekújvárban egyetlen „szövetségi” jelölt sem jutott be a városi parlamentbe... (Nem ünneprontó akarok lenni, csak objektív, miközben a helyhatósági választást, ha hihetünk nekik, Szlovákia minden egyes pártja megnyerte... Legalábbis ők azt mondják…) Ami fontos lehet az országos kisebbségi politika szempontjából: Szlovákiában meglepően nőtt a roma polgármesterek száma, 52-en lettek, ebből 6 a Szövetségé. És a Szövetség mégsem ette meg teljesen a Hidat, ugyanannak a pártnak a szavazói, akik a finoman szólva NER-kompatibilis Berényit piedesztálra emelték, egy másik megyében egy nyíltan nyugatos, európai értékeket valló, a NER politikájától nem fertőzött Agócs Attilát segítettek a polgármesteri és a megyei képviselői székbe.
Ráadásul elképesztő számokkal, szóval irány az országos parlament (pl. Gyimesi 3-szor kevesebb szavazattal ül ott). Amiből én minimum két tanulságot szűrök le: 1. van esély, legalábbis megyei és helyi szinten a Híd platform értékrendjének érvényesülésére a pártban (ennek eddig kevés jelét láttam), és 2. az emberek kiemelkedő része díjazta az együttműködést (pl. legutóbb a két párt 42 megyei képviselői helyet szerzett összesen, most együtt 54-et). Ezek tények, még ha az egyes platformokkal esetleg szimpatizáló, de a gyűjtőpárthoz nem vonzódó személyek vegyes érzelmekkel is fogadják őket.
Csakhogy ebből kötelezettségek is adódnak, s nem csupán a helyi és a megyei önkormányzatokban. Nyilván az országos parlamenti választások felé kell tekinteni és jobb híján ebben a keretben lehet gondolkozni. Fentiek szerint működőképes lehet, a választók elfogadták és az eredmények alapján nem következtethetünk arra, hogy ragaszkodnának a mindenáron való egyszínűvé váláshoz. Rájöhettek, hogy az egységes fellépés vagy a közös értékek közös képviselete nem feltétlenül kívánja a politikai és eszmei tagoltság felszámolását. Legalábbis reménykedjünk.
Bizonyára nagyon sűrű lesz a magyar politikusok programja az elkövetkező hetekben, mégis sürgősen el kéne kezdeni az országos közös ügyekkel foglalkozni. Így, a parlamenten kívülről. Számos erre alkalmas és fontos ügy van. Ez egyik legégetőbb a középiskolai hálózat megyei szintű működtetésén kívül (lásd számos magyar középiskola áldatlan helyzetét), a szlovákiai magyar kultúra bizonyos értelemben „megmentése” lehetne – kell legyen. A Kisebbségi Kulturális Alap ugyanis a működésképtelenség szélén mozog. Az idei támogatásokról születtek ugyan döntések, viszont sok szerződés máig nincs aláírva, még több esetben nem történtek meg az utalások. November van! Ha már ki lennének írva a jövő évi pályázatok, az is késő lenne... De a KKA nem ezzel foglalkozik, hanem 4 évvel ezelőtti elszámolásokat ellenőrizget (azóta, akár 3 év alatt bizonyos típusú bűncselekmények, kihágások, jogsértések is elévültek volna, lásd Büntető Törvénykönyv, 87. paragrafus), a KKA mégis formális ostobaságokkal törődik. Olyan „hiányzó” dokumentumokat kér be utólag tömegesen a régi elszámolásokhoz, amelyeket egyébként a törvény sem tesz kötelezővé. Talán egy rátermett igazgató el tudná mozdítani az Alapot abba az irányba, hogy az nem a könyvelésre vonatkozó törvény előírásain felüli kötelmeket sózna az egyébként működési költségekre nem pályázó (mert nem lehet) és nem mellékesen lassan kivéreztetett kisebbségi kulturális szféra nyakába fölösleges teherként, hanem a tartalmi kérdésekkel foglalkozna. Pl. a minőséggel. A KKA folyamatosan és bizonyára okkal fluktuáló alkalmazottainak gárdája nem tud, vagy nem mer, vagy tilos neki? dönteni arról, hogy egy elkészült kulturális termék, pl. az elszámoláshoz csatolt, CD vagy könyv önmaga bizonyítja önmaga létét, elkészültét. Tehát a nyomdai, gyártási stb. számlához tán fölösleges buzeráció szállítólevelet kérni (a törvény sem teszi), netán írásos megrendelést (láttak már e-shopot?). Hiszen az asztalra letett produktum az evidencia a produktum megrendeléséről, gyártásáról, leszállításáról. Nyilván egy könyvborító megtervezését sem a tervezői szolgáltatás átadását és átvételét igazoló okmány („je potrebné doložiť doklad o odovzdaní a prevzatí prác - v zmysle znenia objednávky”) bizonyítja leginkább, hanem maga a termék, amelynek létrehozására a szolgáltatás logikusan vonatkozott. Ha nem tervezték volna meg, nem létezhetne. Logikus?
Arról nem is beszélve, hogy a 177/2018 sz. bürokrácia-ellenes törvény értelmében a KKA pl. egyes igazolásokat elektronikusan kérhetne le, ellen ellenére papír alapú dokumentumokat követel a pályázóktól. Ez is minimum fölösleges teher, ha finoman fogalmazunk. És még sorolhatnánk.
Egy szó, mint száz, a KKA tevékenységének középpontjában nem a kisebbségi kultúra támogatása áll, hanem lényegében a támogatás körüli bürokrácia, amely akkora méreteket öltött, amekkora már a támogatások elosztását, felhasználását és céljait veszélyezteti. Ami már országos kultúrpolitikai és kisebbségpolitikai kérdés.
Eddig leginkább Rigó Konrád szólalt meg az ügyben politikusként, ex államtitkárként. az alap egyik létrehozójaként. Elérkezett az ideje, hogy legyen végre minimum egy, de jobb volna több országos relevanciával rendelkező képviseleti erő, amely záros határidőn belül tárgyalásokba kezdene a kultuszminisztériummal és a parlament megfelelő bizottságával a KKA normális működésének azonnali visszaállításáról, biztosításáról. Az egyik ilyen lehetne a mindenféleképpen érintett Csemadok (elvileg a Lex Csamadok után most már akadnának saját forrásai), a másik pedig – ha komolyan veszi magát – a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala https://www.kerekasztal.org/tagszervezetek/ . (Honlapján a Legfrissebb híreink rovatban 2021. szeptemberi az utolsó bejegyzés, FB-ján 2022 májusi…)
Viszont ha politikai befolyásra van szükség, akkor a most épp országosan látványossá vált Szövetség üthetné a vasat. Már csak azért is, mert a honlapján konkrét céljai között szerepel https://szovetseg.sk/konkret-celjaink a KKA ügye, egészen konkrétan a 11. pontban. Cinikusan azt mondhatnánk, itt az alkalom, hogy számos kisebbség egy égető és országos gondját megoldja e győztes párt, de korrektebb leszögezni, hogy ez nem alkalom, hanem önkéntes vállalása és így kötelessége is a Szövetségnek.
Rajta hát, legyen ez az egyik első ügy a sok sürgető közül. Mert bár ez országos probléma, mégis a régiókban élő és működő vagy a támogatások késése miatt már épp nem működő, a kisebbségi lét fenntartásában érdekelt kulturális szervezetek, csoportok, vállalkozások és egyének megmaradásáról van szó.
Na, tessék, megint a megmaradás alapkérdéséig jutottunk (vissza) ahelyett, hogy a színvonallal foglalkozhatnánk végre.
