A kisemberek szoktak belehalni a sajtószabadság korlátozásába...

Barak László | 2016. október 10. - 14:52 | Vélemény

Egyáltalán nem meglepő, sajnos, hogy a Népszabadság saját kiadója általi ellehetetlenítésének hírét bizonyos „olvasók“ masszív kárörvendéssel, illetve jelképes köpködéssel reagálták le.

Az idomított vagy önként idomuló kormánypapagájokról van elsősorban szó. Olyan szektatagokról, akik soha nem olvasták az általuk fikázott lapot, az aktuális kormánypropaganda nyomán viszont naprakész ítéletük van akár a (kömény)magfúzió vizsgálatának ellenzéki gyíkemberek generálta viszontagságairól is. Meg vannak persze sokan kvázi médiaszakértők, akik alkalmanként ugyan beleolvashattak pld. a Népszabiba is, de minek… Vagy talán nem közhely, hogy az értő, vagyis érdemi olvasáshoz vajmi kevés az ábécé tökéletes ismerete…?

Hagyjuk is hát az eleve zoknikat, a szektatagokat meg a másodlagos analfabétákat. Velük ugyanis tök fölösleges vitába szállni. Az ilyenek, ha megfeszülsz, akkor sem lesznek képesek megérteni, hogy a mindenkori szólás- és sajtószabadság korlátozásának sohasem a sajtótermékek meg a médiamunkások az igazi vesztesei. Sokkal inkább azok az emberek szenvedik azt meg, akik bármilyen okból megfosztatnak az információktól. A hír szent, a vélemény szabad elve szerint közvetített információktól. Hogy aztán ezekből az információkból saját véleményt alkothassanak, képesek legyenek a világot, amelyben élnek legalább viszonylag objektíve szemlélni, tanulságokat levonni vagy elgondolkodni legalább…

De bármilyen paradoxonnak tűnik, maguk a kritikus médiától hisztérikusan rettegő közszereplők/politikusok is megszívják előbb-utóbb, ha kizárólag hivatásos seggnyalóik dicshimnuszaira építve akarják bebetonozni magukat a hatalomba. Az eléjük tükröt tartóktól pedig minimum idült idegrángást kapnak, hogy aztán akár hadjáratot indítsanak ellenük.

Így válnak előbb-utóbb olyan virtuális világ rabjaivá, amelyből az ébredésnek semmi más nem lehet a vége, mint egy irtózatos bukta. Ami a világ viszonylag civilizált, (értsd: demokratikus) helyein általában megszégyenüléssel, megaláztatással jár. A diktatúrák, ún. illiberális gettók összeomlása után pedig akár golyóval vagy kötéllel… Nem utolsósorban olyan társadalmi kataklizmával, amelynek áldozatai kivétel nélkül minden esetben a hazug hatalom által virtuális világba terelt, tudatlanságba, alávetettségbe kényszerített kisemberek tömegei voltak és lesznek.

Címkék: Népszabadság