Kiskapukeresés és diszkrimináció - A dunaszerdahelyi fészekrakó program továbbra is kudarc

Archív felvételek - Cséfalvay Á. András

A dunaszerdahelyi fészekrakó program a fejlesztési illetékkel egyidejűleg került be az önkormányzati szóbeszédbe, és a fejlesztési illeték jóváhagyása, tavaly november óta lényegében kéz a kézben járnak. A fejlesztési illeték az a városi adónem, melyet az idei évtől kell fizetni az újépítésű családi házak, lakóegységek vagy egyéb, ipari, mezőgazdasági, esetleg egyéb vállalkozási célú építmények után, miközben a lakóingatlanoknál a tarifa négyzetméterenként 30 euró, a vállalkozási célúaknál pedig 10 euró.

Mindegyik esetben érvényes egy 60 négyzetméteres leírható rész, ami azt jelenti, hogy például ennél kisebb, például egy- vagy kétszobás lakás tulajdonosai ezt megúszhatják, de például egy 150 négyzetméter alapterületű családi ház esetében ez az összeg: 150 - 60 = 90 x 30 = 2 700 €.

A város ettől az illetéktől eredetileg 500 ezer eurós bevételre számított az idén, a költségvetésben azonban jelentősen, 100 ezerre csökkentették az erre vonatkozó várakozásokat a járványhelyzet egyik következményeként. A fejlesztési illetékből befolyt összegeket a törvény szerint csak új fejlesztésekre, beruházásokra használhatják fel (például járda, utak, közvilágítás, játszótér).

Ez az illeték biztosan nem ösztönzi az építkezéseket a városban, az önkormányzat viszont ezt ellensúlyozandó elindítaná fészekrakó programját, mely azt jelentené, hogy a dunaszerahelyiek, akik ilyen illetékköteles ingatlant vásárolnak, egy rendszer keretén belül támogatást igényelhetnének a letelepedésre.

Ez viszont nem azt jelenti, hogy az egyébként is magas ingatlanárakhoz kérhetnek hozzájárulást, csupán azt, hogy számukra kevesebb vagy semennyi sem lenne a fejlesztési illeték. A diszkriminatív kiindulópont viszont már hosszú ideje vitákat vált ki a képviselő-testületen belül, és jogilag sem (volt) egyszerű megtalálni a módját annak, hogy ezt megvalósíthassák.

Hájos Zoltán

A téma már harmadszor került a testület elé kedden, és Hájos Zoltán polgármester ennek kapcsán kifejtette, hogy egy jogi elemzés alapján egy alapítvány létesítésével érhet célt a kezdeményezés. Erre a célra hoznák létre a Fészek Alapítványt, mely nem alanyi jogon támogatást nyújthatna az itt letelepedő személyeknek.

„Mikor a fejlesztési illetéket bevezettük, a következő lépésben azt kezdtük utatni, hogyan tudnánk elérni, hogy a dunaszerdahelyieknek ezt valójában ne kelljen fizetni. Diszkriminatív módon ezt nem lehet megvalósítani, így mindenki, aki a város területén építkezik, köteles befizetni. Viszont olyan rendszert kerestük melynek keretén belül a dunaszerdahelyiek, akik itt építkeznek, pályázat útján ezt az összeget megkaphatnák” – fogalmazta meg Hájos Zoltán a célkitűzéseiket, melyről lerí, hogy egy kiskaput kerestek, melynek keretén belül jogilag nem lesz diszkriminatív az intézkedés.

A fejlesztési illetékkel bevallottan az is volt a célja a városnak, hogy gátat szabjanak a lakónegyedek mértéktelen növekedésének, és annak, ami ma Hájos Zoltán szavai szerint Somorján, Úszoron vagy Vörösmajorban történik, hogy Pozsony szatellitvárosává váljon Dunaszerdahely.

„Ez egy adminisztratív eszköz a kezünkben, amellyel élni kell. (...) A fejlesztési illeték nemcsak beruházásokért jött létre, hanem hogy próbáljuk meggátolni, hogy Pozsony szatellitávárosa legyünk” – húzta alá a polgármester.

Antal Ágota

Antal Ágota független képviselő viszont felhívta a figyelmet arra, hogy hiába öntik olyan formába, hogy jogilag rendben legyen, az még így is diszkriminatív marad. „Nagyon úgy tűnik, hogy csupán át lett öltöztetve a gyerek egy másik ruhába” – jegyezte meg azzal, hogy amit a testület februárban nem szavazott meg, az most visszatért, csak más formában. Hozzátette:

„Ez csak egy fondorlatos törvénykerülés.”

Antal szerint egyúttal az alapítványi támogatásokkal a fészekrakó program keretén belül diszkriminálnák azokat a családokat, akik ugyanúgy családi házat vagy lakást vesznek Dunaszerdahelyen, és be is jelentkeznek állandó lakhelyre a városba, de mégsem kaphatnak támogatást. Tehát mint fogalmazott, nem építkeznek, csak beköltöznek a városba. „Én ebben nem fogok részt venni, pedig amellett állok, hogy támogassuk a fiatal családokat” – hangsúlyozta.

Őri Rita (független) képviselő szerint ez már egy hitelvesztett kezdeményezés, ráadásul továbbra is átgondolatlan, Hakszer Roland (független) pedig azért tartja elfogadhatatlannak, mert az alapítvány

„egy sarcra van felhúzva”,

tehát szavai szerint nem arról szól, hogy kit támogat a város a letelepedésben, hanem hogy kit ne sújtson annyira a fejlesztési illeték.

Horváth Zoltán

Horváth Zoltán (független) végül egy áthidaló javaslattal azt szorgalmazta, hogy hagyják jóvá az alapítvány létrehozását a fészekrakó program meghatározott célkitűzéseivel, viszont a támogatások feltételrendszerét ebből még vonják ki, és azt dolgozzák át.

Hodosy Szabolcs azzal érvelt, hogy semmiképpen sem tudnak olyan feltételrendszert teremteni, ami évtizedekig érvényes maradhat. „Feltételezem, hogy a szabályrendszer gyakorlata megmutatja, mit kellene pontosítani” – szögezte le, hozzátéve, elképzelhetőnek tartja, hogy a későbbiekben módosításra kerülhet az a feltétel is, hogy a támogatás ne csak újépítésű ingatlan után járjon. „Támogatásokról beszélünk, nem mondhatja diszkriminatívnak az, aki nem kapott, miközben nem teljesíti a feltételeket” – válaszolt egyúttal Antal Ágota felvetésére.

Az alapítvány mellékelt feltételrendszerében leszögezik, hogy az nem jár alanyi jogon és csupán természetes személyek kérelmezhetik olyan ingatlanra, melyre az idei év elejétől adtak ki építési engedélyt, és használatba vételi engedéllyel rendelkezik. Tehát befejezett építkezésekről van szó.

A támogatásért a lakóépület tulajdonosa folyamodhat, mégpedig 18 hónappal, de legkésőbb 5 évvel azután, hogy a saját illetve a vele egy háztartásban élő személyek állandó lakhelyeként jelentették be az ingatlan címét.

A feltételrendszer is kapcsolódik a fejlesztési illetékre, ugyanis meghatározza, hogy a támogatás nagysága az illeték kivetésének alapjául szolgáló területre vonatkozóan négyzetméterenként 20 euró a családi házak, és 15 euró a lakások esetében, miközben minden, a kérelmezővel egy háztartásban élő kiskorú gyermek után 10%-kal nő.

Eddig egyébként egyetlen feltételnől sem érződik, hogy a támogatásért csak azok folyamodhatnak, akik már eleve dunaszerdahelyiek voltak eddig is, csupán annyi, hogy az új ingatlanba való bejelentkezésüktől legalább másfél évnek kell eltelnie, mire azt kérvényezhetik. Akik viszont dunaszerdahelyi hűségkártyával rendelkeztek az építkezési engedély kiadásakor arra az ingatlanra vonatkozóan, melyre a támogatást igénylik, azok számára a támogatási összeg négyzetméterenként 30 euró.

Összefoglalva tehát, aki dunaszerdahelyiként új ingatlant vásárol, lényegében a kifizetett fejlesztési illetéket teljes mértékben visszakapja, tehát végeredményben nullára jön ki. Akinek viszont nincs hűségkártyája, tehát nagy eséllyel nem dunaszerdahelyi és így vásárol új ingatlant, fele- vagy kétharmad arányban kaphatja vissza az illeték összegét fészekrakó támogatás formájában. Mindkét esetre érvényes, hogy gyerekenként 10%-kal nő a támogatás, dunaszerdahelyiek esetében ez már mindenképp pluszt jelent, és az is, hogy a fejlesztési illetéket mindenképp be kell fizetniük, és csak a kész ingatlanba való bejelentkezés után leghamarabb másfél évvel kérvényezhetik a támogatást.

A. Szabó László (MKP) alpolgármester szerint a fejlesztési illeték és a fészekrakó támogatás közti kapcsolatot illetően fél éve nem tudják feloldani a „kommunikációs gubancot”. Szavai szerint ugyanis nem az illetéket lehet visszaigényelni, hanem támogatásért lehet folyamodni. A beterjesztett feltételrendszer viszont számos pontjában eleve kötődik az illetékre. Végül azonban ő maga is Horváth Zoltán javaslatának támogatását szorgalmazta az alapítvány létrehozásáról és a feltételrendszer jóváhagyásának elhalasztásáról.

A képviselők ezt végül néhány kivétellel jóvá is hagyták, az alapítvány igazgatótanácsába pedig megszavazták Karaffa Attilát, Bugár Györgyöt és Gútay Lászlót, felügyelő tanácsába pedig Nagy Ivánt, Dohorák Sándort és Puha Györgyöt. Mindannyian MKP-sok, ugyanis az A. Szabó által felkért Herceg Andrea és Bachman László (függetlenek) nem vállalták.

(SzT)