Kiss Katalin a demokrácia szolgálatában

Hogyan kerül kapcsolatba egy jogászhallgató a német politikával?

Egyetemi tanulmányaimat Pozsonyban, a Komenský Egyetem Jogi Karán folytattam, majd Erasmus-szal Kölnben tölthettem egy szemesztert, ahol sok tapasztalatot szereztem. Miután hazatértem, kipróbáltam magam ügyvédbojtárként Pozsonyban, majd kaptam egy lehetőséget, minek útján hosszabb időre Berlinbe költöztem. Igaz, mindig jogot tanultam, de Berlinben egy kicsit specializálódhattam is, Európa-joggal foglalkoztam. Részt vettem egy ösztöndíjprogramban is, melynek keretében a Bundestagban dolgoztam. Ez volt életem eddigi legérdekesebb és legmeghatározóbb időszaka.

Jelenleg mi az, amivel a mindennapokban foglalkozol? Milyen teendőid vannak a Hanns Seidel Alapítvány pozsonyi irodájában?

Ez a német politikai alapítvány szinte minden országban jelen van. Feladata, hogy felépítsen egy képviseletet, és részt vegyen a társadalom demokratizációs folyamataiban, és hogy ezeket a folyamatokat elősegítse. Az alapítvány tavaly ősszel döntött úgy, hogy figyelmét intenzívebben fogja Szlovákiára irányítani, és felkértek engem, hogy vezessem itthon az irodát. Van egy projektvezetőnk, aki Magyarországért, Csehországért és Szlovákiáért felelős. Ő az én közvetlen főnököm, akinek Prágában van a székhelye. Amikor ő nincs jelen, akkor az iroda vezetése az én feladatom.

Az alapítványnak specifikus helyzete van. Németországban teljesen elfogadott, hogy minden egyes politikai pártnak van egy ilyen „képzőközpontja”. Az alapítvány adópénzből működik, és ebből a pénzből támogatják a demokráciát. Ezt úgy kell elképzelni, hogy különböző konferenciákat, beszélgetéseket szerveznek, melyekre meghívják a politikusokat, és a különböző szervezetek képviselőit. A cél az, hogy minél tisztábban jusson el a politikusokhoz a társadalom elképzelése az államról, vagyis az állam működéséről és felépítéséről. A legfontosabb cél az, hogy társadalom akarata maximálisan érvényesüljön a politikai döntések által. Ez az, amit itt is próbál átültetni az alapítvány. Van egy csomó partnerszervezetünk, akikkel nagyon jó az együttműködés. Az alapítvány sok energiát fektet a szlovákiai képzésbe, tudni szeretnék, hogy ez milyen hatással van a társadalomra, és elérhető-e a kitűzött cél.
Az alapítvány központja Münchenben van, és közel áll a CSU-hoz (Bajor Keresztényszociális Unió), és a CSU irányvonalát képviseli, de egyébként nincs papírra vetve az, hogy hivatalosan a párthoz tartozna.

Említetted, hogy sok konferenciát szerveztek. Hogyan képzeljünk el egy ilyen rendezvényt?

A legtöbb konferencián érdekes élményekkel gazdagodtam. Mindig kell, hogy legyen valamilyen véleménycsere, de utána nagyon fontos, hogy a résztvevőknek legyen tér biztosítva arra is, hogy kicsit szabadabb, kötetlenebb légkörben cseréljenek véleményt, hogy beszélgetéseket folytathassanak egymás között. Az ideális konferencia olyan, ahol az emberek tanulhatnak is, s közben a tanultakat alkalmazhatják is. A tapasztalatom az, hogy az emberek sokszor akkor találnak új gondolatokra, és gyümölcsöző tervekre, amikor kötetlen, barátságos légkörben folytathatják az eszmecserét.

Az alapítvány ösztöndíjprogramot is működtet. Erről mit kell tudni?

A meghirdetett ösztöndíjakra a világ majdnem minden országából jelentkeznek emberek, akik egy nagyon igényes válogatáson vesznek részt. A korrupció teljesen ki van zárva a folyamatból, kizárólag németországi személyek ülnek a bizottságban, akik kiválasztják az ösztöndíjasokat. Minden évben lehetőséget kap négy-öt ember, hogy öt hónapon keresztül a Bundestagban dolgozzon, és átélje az ottani törvényhozási folyamatot abban a hatalmas intézményben. Ezt a lehetőséget én is megkaptam pár évvel ezelőtt, ami után úgy döntöttem, hogy ott maradok tanulni a berlini Humboldt Egyetemen, és a képviselő, akinél dolgoztam akkoriban, felajánlotta, hogy dolgozzam az irodájában. Összesen másfél évet töltöttem ott, és életem legnehezebb, de egyben legérdekesebb időszakasza volt.

Mindig is a politikában akartál dolgozni vagy volt más elképzelésed is?

Sokáig jogot tanultam, illetve ügyvédbojtárként is kipróbáltam magam, mint említettem. Ezt a tevékenységet is nagyon szerettem, úgy érzem ebben a szférában is megtaláltam volna önmagamat. Ám mindig is zavart a politikusok hanyagsága, és úgy gondoltam, hogy a rendszer működhetne jobban is. Hiányzott az érzés, hogy átélhessem azt, hogy valami eredményesebben működik. A háttérben olyan folyamatok zajlanak, amelyek elősegítik és szolgálják is a társadalom fejlődését. Ekkor találtam rá erre az ösztöndíjprogramra, és őszintén azt vallom, hogy tényleg segített ennek az érzésnek a megélésében. A sok szervezet és ember véleménye össze kell, hogy gyúródjon valamilyen közös véleménnyé, amit később a politikába átültethetünk. Célja, hogy a társadalom elégedett legyen, és a politika azt tegye, amit tennie kell, a társadalom érdekeit figyelembe véve. Ezt megszervezni nem egyszerű, és Németország ebben biztos, hogy világelső. Mindezt megtanulni, és ezeket a tapasztalatokat itthon átültetni nagy feladat, de ez az, ami jelenleg leginkább foglalkoztat.

A jövőre tekintve, milyen tervek vannak a tarsolyodban?

Mindenképp a szlovákiai politikában szeretnék tevékenykedni, de nagyobb tervem egyelőre nincs, remélhetőleg az élet majd hozza magával a lehetőségeket. Egyelőre a jelenlegi pozícióm is friss számomra, és igyekszem jól helyt állni. Azokat a szlovákiai célokat, melyeket az alapítvánnyal kitűztünk, szeretnénk még a közeljövőben elérni.

Minél több célt tűzök ki magam elé, annál nagyobb az elégedettségem, ha sikerül is mindazt elérnem. Próbálom teljesíteni, amire lehetőségem nyílik, és minden erőmmel próbálok a feladataimra koncentrálni.

Herdics Júlia