Kisudvarnoki birtokán töltötte nyarait az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó szentpétervári főkonzulja

Wippern János* kisudvarnoki földbirtokost (1864–1933) az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó szentpétervári főkonzuljaként tartja számon a történetírás. Nyarait a diplomata rendszerint a Csallóközben töltötte.

Sajtóforrásból tudjuk, hogy 1906. november 24-én szabad előadást tartott a magyar királyi Kereskedelmi Múzeumban Oroszország közgazdasági helyzetéről és az Oroszországba irányuló kivitelről. „A konzul behatóan foglalkozott azzal a nagy gazdasági válsággal, amelyen az orosz birodalom a legutóbbi két esztendőben átment. Arra a következtetésre jutott, hogy általános gazdasági szempontból a forradalom sokkal nagyobb károkat okozott, mint a háború. Érdekes adatokat sorolt fel, amelyek mutatják, hogy Oroszország behozatala a külföldről 1905-ben csak vagy 25 millió rubellel csökkent, tehát távolról sem olyan mérvben, mint azt a forradalom és háború következtében hinni lehetett volna” – így a tudósítás.

Wippern János állt annak a nemzetközi bizottságnak az élén, amely a hágai második békekonferencia határozata értelmében „a háború folyamán elfogott és a Csallóközbe internált orosz és szerb foglyok hogyléte, ellátása, elhelyezése iránt érdeklődött”. Rajta kívül Conte Castro spanyol nagykövet – mint semleges állam képviselője, az orosz és a szerb kormány meghatalmazottja–, továbbá Villa Trebilla gróf és Steinitz lovag vezérkari ezredes alkotta a komissziót. A követeket 1914-ben Komáromban a vármegyeházban fogadta Kürthy István fő- és Ghyczy Dénes alispán. A vizit után a vendégek a Duna-parti városból Örsújfalu, Csallóközaranyos, Tany, Bogya községeket érintve Nagymegyerre hajtattak. Hatalmas autójuk útközben mindenhol nagy feltűnést keltett.

Wippern János 1916-ban II. osztályú főkonzulként a kölni főkonzulátust is vezette. Ideiglenesen, de teljes jogkörrel.

A diplomata földbirtokos a Nagy Háború végén nyugállományba vonult, és minden évben felkereste kedves Csallóközét. 1933-ban, 69 éves hunyt el a csehországi Oberhohenelben (a város mai neve: Vrchlabí, járás: Trutnov, kerület: Hradec Králové).

A kisudvarnoki születésű Marczell Béla (1924–2009) néprajzkutató feljegyzéseiben az utókorra hagyta, hogy a Wippern család háza a falu közepén lévő emelkedőn állt. A szecessziós kúriát az 1890-es években maga Wippern János doktor építtette. Halála után az ő unokaöccse, Wippern Frigyes foglalta el a birtokot családjával együtt. Ők 1945-ig, a második világháború végéig lakták a házat. Vagyonukat később elkobozták, a benne lévő értékes bútorokat és tárgyakat idegenek hordták szét, s idővel a a telket körülölelő gyönyörű, évszázados fákkal ékeskedő park is eltűnt. Végül az egész Wippern-vagyont az újból megalakult csehszlovák állam elkobozta.

Az egykori porta helyén ma családi házak állnak, és 2000 óta egy modern vonalú építmény, a faluház.

*Édesapja, Wippern Frigyes, a csicsói Walstein, majd Sabran herceg, később a kőröspataki Kálnoky grófi uradalom tiszttartója volt. Vidékünkön ő kezdeményezte a modern lentermelés meghonosítását, s elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy Nagytanyon (Komáromi járás) lengyár létesült.

Lelkes Vince