Kit győzzön még le mindenki legyőzője Orbán Viktor?

Ezért most a Holdlakók is Brüsszellel tanakodnak, mi legyen, át kell-e összpontosítani a gravitációt egy bizonyos pesti (ill. budai) központi erőtérbe, vagy pedig maradjon a Hold a helyén, a liberális Brüsszel meg a liberális fenekén. Hiszen a liberalizmus ugyancsak le lett ám győzikézve.

Orbán legyőzte továbbá az Európai Uniót, Gyuri bácsit, akinek a pénzén tanult, a liberalizmust, amit a Gyuri bácsi pénzén alkalmazott – ezek szerint nem túl nagy meggyőződéssel. És még legyőzte Zelenszkij ukrán elnököt. Őt pedig mostanság csak ketten próbálták, legyőzni. Az egyik Orbán, akinek saját maga szerint sikerült, a másik pedig az öldöklő Putyin, akinek hadsereggel sem. Ki érti ezt?

Nem a Holdról, hanem innen nézve le lettek győzve a csúnya sajtó csúnya libernyák emberei is, már azok, akik nem propagandában nyomulnak, tehát a nemzet, a kétharmad és az erőtér ellenségei. Miután ezt követően Szíjjártó behívatta, majd valószínűleg keményen legyőzte az ukrán nagykövetet, felmerül a kérdés: kit lehetne, vagy kéne még egyáltalán legyőzni?

Bugár már nyugdíjas, őt talán már nem kell… (Noha sose tudhatjuk, minap kérdezte őt egy szlovák televízió – máris szóvá tette ezt az illiberális szlovákiai magyar kommentátor az illiberális szlovákiai magyar „média”csoport egyik felületén. Nos, ha ennyire fontos, lehet, legyőzendő lesz…)

A szlovákiai magyar intézményrendszer dettó legyőzetett már. Azon része, amely Orbántól szívja az anyatejet, a magyar vért és egyéb táplálékát, az már az övé, a többiek meg mostantól már csak az alig és lassan működő szlovák támogatásoktól függhetnek majd. Őket talán már legyőzni nem kell.

A Szövetség Híd Platformja jöhetne még szóba, de ez esetben még csak az MKP Platform kapott vérszemet, sejthető, hogy a végleges kilövési engedély még nem érkezett meg – innen folytatjuk, ha megérkezik…

Viszont itt van még a szlovákiai magyar sajtó. Mármint azon közszolgálati és még be nem hódolt nem közszolgálati sajtótermékek, amelyek közszolgaként, vagy minimum a sajtóetika elvei szerint működnek. Na, őket még le lehetne, sőt le kéne győzni a teljes magyarvérű, etnikailag konzervatív és keresztény-demokratikusan illiberális világbékéhez.

A Pátria Rádió pl. nem átallott olyan vendéget hívni műsorába (miként Bugárt a TA3), amilyet csak akart. S aki nem csupán azt mondott, amit gondolt (tudjuk, ilyen már a határ déli oldalán túl csak akkor történik, ha zöldségsaláta-receptről vagy időjárásról van szó), hanem olyat is, amit előre nem hagytak jóvá a pártközpontban. Mármint a Fideszben, pontosabban annak előretolt helyőrségében (most nem az irodalmiban), az MKP-ban. Amely mellesleg ígérete szerint nem kampányolt a Fidesz mellett, csak a gyakorlatban Forróstul, Berényistül, körül-belül mindenestül. Így történhetett meg az a világra szóló sérelem, hogy az illető, akit ezért a rádió riporter egyenes adásban nem lincselt meg egy mikrofonállvánnyal (minő egy botrány!), olyat mondhatott a saját nevét – felelősséget – vállalva, ami az MKP-soknak nem tetszett. Ismét csak minő egy botrány! Az már kettő botrány…

Azonnal összeközleményeztek hát egy papírlapot/képernyőt, hogy felháborodásuknak és a szabad sajtó megregulázására vonatkozó azonnali és irdatlan gerjedelmüknek iziben orbáni nyomatékot adjanak. Szóval a valaki számára győztes csata elkezdődött.

Aztán vagy elég fontos lesz a népnek, hogy maradjon szabad sajtója – amely nem hibátlan, de nem is egyoldalú agitprop gépezet –, vagy megfelel neki, hogy csak azt hallja, amit éppen hallani szeretne. Vagy amit A Párt hallatni akar.

Mint Oroszországban.

Mindenesetre sürgősen kelleni fog még pár legyőzendő ellenség, mert a vezér kezd belőlük a sok győzelemnek köszönhetően kifogyni. Márpedig az igazán győzedelmes harcos mindennap legyőz valakit, hiszen diadal nélkül pocsékba megy a napja. Annál meg ugye sokkal drágább az ideje egy cárnak. A jelek szerint ennek az ellenségkereső ötletbörzének a nyertese az MKP lehet, a formáció és uszálymédiája ki nem fogy a felvetésekből.

Aztán do szvidanyia – ahogy az ősi magyar pogány-keresztény antikommunista mondás tartja.