Megosztás
A felvidéki kitelepítettek emléknapja kapcsán megtartott csütörtöki megemlékezésen Forró Krisztián, a Magyar Szövetség elnöke és Szeles Szabolcs, Győr alpolgármestere is meglehetősen optimistán fogalmazott a szlovákiai politikai változások kapcsán, Forró szerint a magyarok ismét tényezők lettek, míg Szeles arra mutatott rá, hogy talán még a bocsánatkérés ideje is eljön. Kell ennél több?!
Április 12-ét a felvidéki kitelepítettek emléknapjaként tartják számon Magyarországon, ezen a napon indult el ugyanis az első vagon a diószegi állomásról és kezdődtek meg a kitelepítések. Ez a cselekmény több százezer magyart érintett 77 évvel ezelőtt.
A kitelepítettek dunaszerdahelyi emlékművénél erre emlékezett a Pázmaneum polgári társulás az egybegyűltekkel. Az eseményen Forró Krisztián, a Magyar Szövetség elnöke mondott elsőként beszédet, melyben rámutatott, hogy a felvidéki magyarok feje fölött hozták meg ezt a döntést, a Beneš-dekrétumokra hivatkozva úgy, hogy ők ezt nem akarták.
„Mi ezt a saját szemszögünkből látjuk, viszont azt is tapasztaljuk, hogy a szlovákság nem érti, miért trauma ez nekünk. Úgy tanulják, hogy ez egy megállapodás a két ország közt, és hogy azért mentek el, mert el akartak menni. Mi viszont tudjuk, hogy ez nem így van” – szögezte le.
Emlékeztetett arra, hogy a köztársasági elnökjelöltek tévévitájában is elhangzott ez a verzió, melyet ő kiigazított. Forró leszögezte, ez volt a magyar jelöltállítás célja, hogy „elmondjuk azt, hogy mi az, ami fáj nekünk és azt is, hogy miért fáj. Hogy felhívjuk a figyelmet, hogy mi itt a szülőföldünkön élünk, nem a szél fújt minket ide”.
„A legfőbb cél az volt, hogy megmutassuk, itt vagyunk, tényező vagyunk és együtt, közösen akarjuk alkotni ezt az országot, és ez maradéktalanul sikerült, hiszen a második kör előtti két hétben szinte minden nap mindkét jelölt megemlítette a magyarokat. Foglalkoztak velünk, tényező vagyunk” – jegyezte meg.
Elárulta azt is, hogy mielőtt a támogatásáról biztosította Peter Pellegrinit, ő ígéretet tett arra, hogy a Beneš-dekrétumok kérdését is oldani fogják, melyeknek máig tartó hatásuk van. „Mert szükség van rá, tovább kell lépnünk. Ez lehet a biztosíték arra, hogy a két nemzet ismét békében és nyugalomban éljen együtt, közösen” – fogalmazott, és reményét fejezte ki, hogy a június 8-án esedékes európai parlamenti választáson a magyarok ismét megmutathatják erejüket és ha így lesz, akkor „az idei a megerősödés éve lehet a felvidéki magyarság történetében”.
Szeles Szabolcs győri alpolgármester az események történeti áttekintése mellett emlékeztetett arra, hogy az 1945. augusztus 2-án hatályba léptetett 33. számú dekrétum megfosztotta a felvidéki magyarokat az állampolgárságuktól. „E dekrétum nyomán 1945–46 telén mintegy 43 ezer felvidéki magyart deportáltak fűtetlen marhavagonokban a csehországi Szudéta-vidékre, ahol sokszor rabszolgaként bántak velük. A rendeletek emellett lehetővé tették a magyarok földjének elkobzását, elbocsátásukat állásukból, és hivatalos nyelvhasználatuk, kulturális egyesületeik betiltását is. Történtek magyarok elleni gyilkosságok is” – hangsúlyozta.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy a ’45-ös potsdami konferencián a nagyhatalmak nem engedték ag egyoldalú kitelepítéseket, csak a lakosságcserét. Úgy véli azonban, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség felszámolásán dolgozó állam csak látszólag választott finomabb módszereket. A kitelepítések 1947. április 12-től 1949. június 5-ig tartottak, a kitelepítettek magyarok száma pedig eléri a 100 ezer főt. „Sokan egyetlen bőrönddel indultak útnak az ismeretlen felé, reménytelenül, egy élet munkáját hátrahagyva” – húzta alá.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a dekrétumokat a mai napig nem törölték el és nem kértek bocsánatot miattuk, miközben „most olyan korban élünk, amikor egy újabb ideológia rombolna le bennünket”.
„Mintha otthonunk, a vén Európa elvesztette volna a józan eszét, identitását. Az ideológia nyílt társadalom formájában jelenik meg. Multikulti, gender, migráció” – utalt mindenfélére…
Szeles Szabolcs szerint a magyarok a parlamenti és az elnökválasztás során is megmutatták erejüket, és talán van ebben valami „sorsszerű”.
„Talán a közös érdek, szlovák és a magyar nép hagyományos értékei mellett minden korábbinál szorosabb együttműködésre és partnerségre ad lehetőséget, és talán akkor eljön végre a bocsánatkérés ideje is, és eljön végre a megbocsátás ideje is” – fogalmazott.
Az eseményt Karaffa Attila szavai zárták, aki arra emlékeztetett, „szükség van arra, hogy a jövőben is itt legyünk. A békét szeretnénk, de feladni magunkat, nemzetiségünket, szülőföldünket nem fogjuk és nem engedjük”. Végül koszorúzás következett.
(SzT)