1
Illusztráció - Facebook
Megosztás
Ez volt az első pont ama 12 közül.
Az 1848-as forradalmárok, mai tudásunk alapján balosnak minősíthető követelései – noha még mindig balosak – az egész nemzet érdekeit szolgálták. Ezt ma már látjuk. Ezért lenne jó, ha március 15. is közös ünnepünk lenne. Ismét vagy végre.
De nem lesz.
Évek óta privatizálja a jobbos, nem kevésbé a szélsőjobbos politikai szcéna. Többek között kizárva a nemzetből mindenkit, aki másképp mer március 15-ről gondolkozni, mint ők. Vagy akik az eredeti forradalmi célokat, követeléseket kérik számon. A ma Petőfit ünneplők, szavalók, koszorúzók nagyon nagy része azon politikai paradigmákat véli helyesnek, amelyek ellen Petőfi harcolt.
„Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.”
Ez volt az első pont. A legeslegelső. Ilyen tisztán látták már 176 éve is (sőt korábban) az emberek, a magyar értelmiség, hogy semmiféle szabadság és semmiféle egyenlőségre alapuló közösségi (pl. nemzeti) társadalmi érdek nem érvényesíthető igazán, ha a sajtó nem szabad.
Eközben ma Magyarországon a sajtónak különféle források szerint nagyjából a 80 százaléka függő viszonyban áll a politikától.
Eközben ma Szlovákiában a magyarságnak egy olyan államfőjelöltje van, aki a balos, sajtószabadságért dolgozó, élő és meghaló (a harcmezőn eltűnő) Petőfi Nemzeti dalának soraival kampányol, ám a vers címét sem tudja. A tévériportert Petőfi szobrához viszi, de előtte beszervezett a pártjába egy olyan alakot alelnöknek, aki folyamatosan támadja a független, szabad sajtót, helyette egy propagandaportált preferál és aki hazugságokkal szórja tele az étert. Forró úr (a magyarok a sajátjukat választják – szlovák nyelvű szlogennel) nem is próbál Petőfiék, hadd nem mondjam, hogy a későbbi aradi vértanúk szellemében egy szélesebb politikai közösség, a politikai nemzet érdekében tenni. Elég a „saját” grund. Tiszteletből nem írom, hogy saját szemétdomb, vagy a saját tyúkszaros udvar… Az elnökjelölt a választások második fordulójában minden jel szerint a szlovák kormánykoalíció jelöltjét fogja támogatni. Annak a koalíciónak a jelöltjét, amely most igázza le, mégpedig látványosan és gátlástalanul a szabad sajtót, közte a közszolgálati rádiót és tévét. S a demokrácia (amelynek a 12 pont bizonyos értelemben a megalapozása volt) e kormánykoalíció munkálkodása miatt került most veszélybe. Hogy a szabadságharcot leverő cári békepolitika mai dimenzióit, fel se kelljen már hoznom… De fel kell, mert annyira evidensen veszélyesek, s annyira látványosan ismétli magát a történelem: e lehetetlen, erőszakos, gyilkos cári békét preferálja ma a Petőfivel takarózó Szövetség és annak elnöke.
Fuj.
„Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.”
De én még annál is jobban kívánom, hogy tanuljunk meg értőn olvasni: tehát élni a szabad sajtó nyújtotta információkkal, azok értékeivel. Hogy aztán már ne hazudhasson senki büntetlenül a pofánkba. És ne nézhessenek többé baromnak.