Komárom vármegyei mindennapok a Nagy Háború árnyékában (VII. rész)
Csallóközi lenyomatok CXXXIII.
Helytörténeti sorozatunk hírmozaikjával ezúttal azt szeretnénk fel- és megidézni olvasóinknak, hogyan zajlottak a hátországi emberek mindennapjai, s hogyan alakult a tájhoz kötődő személyiségek élete és munkássága az Alsó-Csallóközben az 1914–1918. évi világháború kitörésének idején. Következzenek a hírek, melyeknek forrása a korabeli regionális sajtó.
Komáromba bizalmas belügyminiszteri rendelet érkezett, mely eltiltja a miniszterek karikatúráinak mutogatását a mozgófénykép-színházakban.
A vármegyében a legtöbb tüzet a rossz, elhanyagolt kémények okozzák. A tűzoltószövetség ezért felkérte az alispánt, hogy utasítsa a főszolgabírókat „az új építkezéseknél a kémények tűzrendészeti szempontból való szigorú felülvizsgálására, nehogy gerendákat építsenek a kéménybe, s a téglákat ne élivel rakják le”. A kéményseprők figyelmét pedig arra hívják föl, hogy a rendellenességeket azonnal jelentsék be a község elöljáróságának.
A gútai templomot vasrúdakkal megerősítették és 1913. karácsonya óta tarthatók benne istentiszteletek. A beavatkozás folytán az épület jól szolgál. A helybélieknek az fáj, hogy a község lakóinak számához képest „a templom igen kicsiny”.
A Polák Sándor kántortanító lemondásával megüresedett könyvelői állásra az Ekecsi Hitelszövetkezet Hatala József segédlelkészt választotta meg.
Fekecs Rezsőt – Fekecs Sándor nagymegyeri református lelkész öccsét – 1914. január 31-én a jogtudományok doktorává avatták föl a Budapesti Egyetemen.
A komáromi törvényszék a kolozsnémai születésű, 39 éves Domonkos Gézát elmebetegség miatt gondnokság alá helyezte.
Az Ekecsi Gazdakör táncmulatságának tiszta jövedelme 120 koronát tett ki, azaz sikeresnek mondható – közölte a Komáromi Ujság.
Lelkes Vince
