1
Máig vitatott, hogy pontosan mennyi áldozatot követelt, amikor Csehszlovákiát lerohanták a szovjet érdekszférába tartozó "baráti" országok katonái 1968-ban - archív felvétel
Megosztás
Hogy a szlovák kormány eljutott ama pontra, amikor tüntetni ellene jogos lehet, nem vitatom. Nekem is majdnem tele a hócipőm. De!
Nem tudom, létezik-e annál nagyobb képmutatás, lehet-e jobban debilnek nézni a nagyérdeműt, amikor az önkényuralmi rendszer elleni, erőszakmentes forradalom kitörésének évfordulóján két erőszakos, gyilkos önkényuralmi rendszer (a kommunizmus és a nácizmus) politikai utódai és követőik hívják utcára a népet a szabadság kivívásának nevében.
Ennél nagyobb hazugságot kitalálni valóban komoly teljesítmény lenne, bár ma már kinézem belőlük: van olyan vastag a bőrük, hogy zsebesként kiáltsanak tolvajt.
Aki pedig nem talál jobb alkalmat és módot a tiltakozásra, minthogy az ilyen senkiházi hazudozókat kövesse az utcára, az vagy lusta kitalálni és tenni valamit, következésképpen ne ugráljon, vagy pedig alkalmatlan a dolog értelmes megítélésére. De láss csodát, a demokrácia még az ilyenektől sem veszi el a tiltakozás (és a voksolás) jogát, mert ez a lényege, szabadságot biztosít. Mint ahogyan nekem is, hogy szóvá tegyem az ilyen ostobaságot.
Voltak tehát megvezetett békés emberek is a 2020. nov. 17-i tüntetéseken, bármilyen szellemi kondícióban… Általában kellenek biodíszletnek, mert az erőszakos mag sosem elég…
Amikor tehát a védelmi miniszter a valószínűleg a közösségi hálóról származó képernyőképek tanúsága szerint azt állítja, hogy csupán majmokat, verekedni akarókat, extrémistákat és pszichopatákat lát, akkor baj van. Ha hamisítvány a kép, akkor az a baj, de nagy (Naď). Ha hiteles, akkor pedig a miniszter vesztette el ítélőképességét és kritikára való fogékonyságát. Reméljük, nincs így.
Annak elvileg örülni kellene, hogy nagyobb erőszakhullám nem söpört végig a városokon. Azt viszont szóvá tenném, hogy bár aki rendőrt dobál üveggel, ne számítson jóra, csak jogos közbelépésre, de talán olyankor, amikor a sokadalom egy részét tinédzserek, gyerekek teszik ki, a foganatosított intézkedések nélkül is fenn lehetett volna tartani a „rendet”.
Pár garázdát profiknak ki kell tudniuk emelni a tömegből és kész. Hogy ilyenkor két kórházi ellátásra szoruló sérült sok-e vagy kevés, nem tudom, ám november 17-e az erőszakmentesség egyik szimbóluma. Volt. Amelyik szülő pedig odaviszi a kölköt, az nézzen másnap tükörbe.
Tegnap igenis visszaélt valaki a novemberi eszmékkel. Ürügyet pedig a káoszt okozó, a népet a krízisben eléggé nem védő, tehetetlen, improvizáló és egyre arrogánsabb kormány szolgáltatott hozzá. Ám aki azt állítja, hogy a demokrácia és a szabadság úgy csorbul, mint egy diktatúrában, egyelőre túloz. Nagyon kellenének a gyorsabb és arányosabb kompenzációk, mert ezek hiánya az ilyen válságkezelésben tényleg fokozatosan elvezethet a rezsim torzulásához, viszont ott még nem tartunk.
Nem a kényszerű, egymást védő maszkviselés és az egészségügyi karantén jelenti a személyi és a társadalmi a szabadság hiányát. Ezt csak az gondolhatja, aki még nem élte meg igazán a rabságot.
Az igazi rabság, az igazi elzártság és elhallgattatás maga az előző két gyilkos rendszer, a nácizmus, majd a kommunizmus volt. Na, abban nem lehetett szabadon szólni és tüntetni sem, abból nem volt menekvés. Az volt igazán szájkosaras karantén. Emlékezzünk!