Kommunizmus: az volt igazán a szájkosaras karantén!
Hogy a szlovák kormány eljutott ama pontra, amikor tüntetni ellene jogos lehet, nem vitatom. Nekem is majdnem tele a hócipőm. De!
Nem tudom, létezik-e annál nagyobb képmutatás, lehet-e jobban debilnek nézni a nagyérdeműt, amikor az önkényuralmi rendszer elleni, erőszakmentes forradalom kitörésének évfordulóján két erőszakos, gyilkos önkényuralmi rendszer (a kommunizmus és a nácizmus) politikai utódai és követőik hívják utcára a népet a szabadság kivívásának nevében.
Ennél nagyobb hazugságot kitalálni valóban komoly teljesítmény lenne, bár ma már kinézem belőlük: van olyan vastag a bőrük, hogy zsebesként kiáltsanak tolvajt.
Aki pedig nem talál jobb alkalmat és módot a tiltakozásra, minthogy az ilyen senkiházi hazudozókat kövesse az utcára, az vagy lusta kitalálni és tenni valamit, következésképpen ne ugráljon, vagy pedig alkalmatlan a dolog értelmes megítélésére. De láss csodát, a demokrácia még az ilyenektől sem veszi el a tiltakozás (és a voksolás) jogát, mert ez a lényege, szabadságot biztosít. Mint ahogyan nekem is, hogy szóvá tegyem az ilyen ostobaságot.
Voltak tehát megvezetett békés emberek is a 2020. nov. 17-i tüntetéseken, bármilyen szellemi kondícióban... Általában kellenek biodíszletnek, mert az erőszakos mag sosem elég…
Amikor tehát a védelmi miniszter a valószínűleg a közösségi hálóról származó képernyőképek tanúsága szerint azt állítja, hogy csupán majmokat, verekedni akarókat, extrémistákat és pszichopatákat lát, akkor baj van. Ha hamisítvány a kép, akkor az a baj, de nagy (Naď). Ha hiteles, akkor pedig a miniszter vesztette el ítélőképességét és kritikára való fogékonyságát. Reméljük, nincs így.
