Kong: Koponyasziget - Nem adta ki minden dühét az őrjöngő szörnyeteg

Forrás: Moviepilot

Kétség sem férhet hozzá, hogy a 2005-ös, Adrian Brody és Jack Black fémjelezte film legütősebb részei azok voltak, mikor a cselekmény még Kong szigetén játszódott. A rendezők erre próbáltak rágyúrni: ha ez kell a nézőnek, hát megkapja! Az ötlet remeknek tűnt, a többi azonban felejtősre sikeredett. Figyelem, spoilerveszély!

Kongot még hagyjuk, vegyük előbb górcső alá hatalmas gyíktársát, Godzillát. Egyértelmű, hogy az 1998-as és a 16 évvel későbbi film között ég és föld a különbség. Utóbbi rendkívül látványos, ötletes, feszültséggel teli mozifilmre sikeredett, a robosztus Godzilla látványa pedig egyenesen libabőrt fakasztott.

Ennek fejében vártuk a King Kong új verzióját is, s ha képes lett volna megütni a három évvel ezelőtti Godzilla szintjét, akkor bátran kijelenthettük volna, hogy az óriási gorilla méltó rebootot kapott. Volna...

Sajnos el kell ismernünk, ebből a filmből sokkal, de sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Félreértés ne essék, a Kong: Koponyasziget rendkívül élvezhető, látványos és akciódús film, tudat alatt azonban mégis úgy éreztük, hogy valami miatt hiányérzetünk van.

Kezdjük a pozitívumokkal. Rendkívül jó választásnak bizonyult a cselekmény időbeli beosztása. A készítőknek nagyon jól sikerült felidézni a 70-es évekbeli vietnami háborús időszakot: a korszakot tükröző harci járművek, helikopterek és katonák párosítása Konggal furcsa, de különösen ütős benyomást keltett. A korszakot idéző zene pedig csak hab volt a tortán.

A látványvilág lenyűgöző volt, Konggal való első harci találkozás pedig kétség kívül a film egyik legakciódúsabb és leglátványosabb jelenete volt.

Maga Kong megformálása szintén a pozitívumok közé tartozik. A 2005-ös ugrabugráló gorillához képest Kong jóval nagyobb, behemótabb testet öltött, ami kifejezetten rémisztőbbé, tekintélyt parancsolóbbá tette. Emellett pedig kifejezetten örülünk, hogy az elődhöz képest most elmaradt a nő és Kong közti csöpögős románc. Persze, ezúttal is volt köztük kötődés, a behemót azonban tartotta a tisztes távolságot.

A film fő problémája a sablonosság. A történet rémegyszerű: kutatók és katonák egy csoportja a szigetre megy valamilyen célból, ahol magukra haragítják Kongot, hogy aztán előle menekülve kijussanak a szigetről. Persze kiderül, hogy nem a sziget királya az, akitől valójában félniük kell...

Hihetetlen, de talán ez vett el a legtöbbet a film élvezhetőségéből. Csupán annyi volt az egész, hogy a hősök eljussanak A-ból B-be, útjuk során pedig különböző szörnyetegekkel kellett megküzdeniük. Egy kis csavarral, kicsivel több kreativitással tényleg egész pöpec kis filmmé válhatott volna.

Emellett akadt néhány olyan jelenet, aminek szintén nem sok funkciója volt a történésekben. Ezek láttán rendszerint olyan érzésünk támadt, mintha a rendezők csupán azt akarták volna megmutatni, hogy a számítógép segítségével milyen gyönyörű szörnyeket tudtak kreálni: egy óriási bivaly kisétált a vízből, megnézte az embereket, majd elballagott. SNITT! Pár perccel később... Kong épp vizet szürcsöl, mikor megtámadja őt egy hatalmas polip. Kong behúz neki egyet, majd elkezdi falni a csápjait. SNITT!

Ami a karaktereket illeti: a Tom Hiddleston, Brie Larson, Samuel L. Jackson, John Goodman, John C. Reilly ötös nagyon jó választásnak bizonyult, azonban kár, hogy az egyes karakterek nem igen tudtak kibontakozni. Ez persze nem igaz Samuel L. Jackson és John C. Reilly alakítására. Míg előbbiből igazi kegyetlen főgonosz vált a film végére, addig utóbbi poénos beszólásaival kis híján mindenki elől elvitte a showt.

Zúzásból, őrjöngésből és lenyűgöző látványvilágból tehát nem volt hiány, a tüske azonban bennünk maradt. A franchise további részének megágyazására kétségtelenül megfelelt a Kong: Koponyasziget, amit feltétlenül látnia kell minden szörnyimádó fanatikusnak. A stáblista utáni jelenet pedig azt sejteti: lesznek még itt durva összecsapások...

tt/para