A kormány elkezdte komolyan venni a nyelvi jogokat, már csak a rendőrség várat magára

2017. január 26. - 16:59 | Belföld

Azonos méretű szlovák és magyar helységnévtáblák, vasúti, rendőrségi és hivatali kétnyelvűség, Robert Fico olcsó populizmusa, kisebbségi kultúrára szánt támogatások - minderről Bukovszky László kisebbségügyi kormánybiztossal beszélgettünk.

A kormány elkezdte komolyan venni a nyelvi jogokat, már csak a rendőrség várat magára
Bukovszky László (Fotók: Paraméter)

A kétnyelvűséggel kapcsolatban két dokumentum is megszületett az utóbbi időben. Az egyik a kormány által jóváhagyott kisebbségi akcióterv, a másik pedig a kisebbségi nyelvhasználati jelentés, amely keretén belül elkészült az utóbbi idők legátfogóbb kisebbségi nyelvhasználatot érintő felmérése. Hogyan értékeli ezeket?

Mind a két dokumentum szellemisége és filozófiája egybevág. Míg a kisebbségi akcióterv általános feladatokat szab meg, addig a kormány által januárban elfogadott kisebbségi nyelvhasználati jelentés konkrét hiányosságokra, és konkrét “tartalékokra” mutat rá. A kormánybiztos idei tevékenysége is erre a két dokumentumra fog majd épülni.

A két dokumentum több hasonlóságot is mutat. A kisebbségi akcióterv egyik feladata, hogy a kisebbségek és az érintett szaktárcák bevonásával egy szakértői elemzés készüljön a nyelvi közegről, és ugyanez a feladat – kicsit árnyaltabban megfogalmazva – megjelenik a kormányhatározatban is, amely a kisebbségi nyelvhasználati jelentéshez kapcsolódik.

Az én célom az, hogy ne csak a nyelvhasználati hiányosságokra mutassunk rá, hanem azokra a jogi hiányosságokra és gubancokra, amelyek megoldását követően a gyakorlatban is hatékonyabban érvényesíteni lehetne a nyelvi jogokat.


Bukovszky László a galántai magyar gimnáziumban érettségizett 1985-ben, majd a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészkarának Levéltárosi és Történelmi Segédtudományok Tanszékén diplomázott 2001-ben. 2007-ben ugyanitt bölcsészdoktori (PhDr.) vizsgát tett. 1988-tól 2003-ig a Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltárának főlevéltárosa volt. 2003-tól 2008-ig a Nemzeti Emlékezet Intézete Levéltári Főosztályának az igazgatói tisztjét látta el. 2008-tól 2010-ig a csehországi Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárának volt a főigazgatója. Ezt követően a Szlovák Köztársaság Kormányhivatalában dolgozott először mint osztályvezető, majd főosztályvezetőként. 2016 nyarától - a Híd jelöltjeként - a szlovák kormány kisebbségügyi kormánybiztosa.


Konkrétan a kisebbségügyi kormánybiztos hivatala fogja elemezni a kapcsolódó jogszabályokat?

Igen, persze. Létrehoztam egy munkacsoportot, ebbe bevontam a tizenhárom kisebbség képviselőit és az érintett szaktárcák által delegált személyeket is. Most készítjük elő az első közös találkozónk anyagát, és hamarosan elkészül a 2017-es, valamint a további három évre vonatkozó konkrét feladatok listája is.Ugyanakkor a kormányhatározatban három feladat is szerepel, és itt is van egy határidő, amelyet a kormányhivatal vezetőjének és nekem teljesítenünk kell.

A három feladat a következő: kidolgozni a kisebbségi nyelvhasználati törvény szakmai és módszertani útmutatóját – ez egy óriási feladat, és ennek elvégzésével a korábbi kormányok adósságát törlesztenénk. A második feladat: biztosítani kell egy szakértői csoport működését, amely a nyelvi jogok elemzését fogja elvégezni. A harmadik dolog pedig az érintett hivatalnokok szakmai továbbképzésének biztosításáról szól.

A kormányhatározatba ezt a három sarkalatos pontot sikerült beépíteni. Sikerként könyvelem el ezt a tényt, hiszen az eddigi jelentéseket csak tudomásul vette a kormány, most viszont jóváhagyta ezt az anyagot, és feladatokat is adott többek között a kisebbségügyi kormánybiztosnak.

A munkacsoport, amely a törvényi környezetet elemzi, kizárólag a kisebbségi nyelvhasználathoz kapcsolódó jogszabályokat veszi górcső alá, vagy lesznek más területek is, amelyeket megvizsgál?

Kétfelé osztanám ezt a feladatot. Az akcióterv a nyelvi közeg komplex elemzését írja elő, míg a kormányhatározat csak a kisebbségi nyelvhasználati törvény elemzésére koncentrál a jelentés eredményeit figyelembe véve. Az akcióterv kapcsán feltételezzük azt is, hogy a munka során akár egy átfogó kisebbségi törvény igénye is megfogalmazódhat ill. tervezete is elkészülhet.

Ez teljesen új jogszabály volna, vagy módosítanák a meglévő törvényeket?

Az ideális az lenne, ha egy teljesen új törvény kerülhetne az asztalra.

Az utóbbi évek legátfogóbb magyar nyelvhasználatot vizsgáló felmérését végezték el. Mi a legfőbb tanulság, amit a felmérésből le lehet vonni? Hol vannak a legfőbb hiányosságok a hivatali nyelvhasználat terén?

A hivatali nyelvhasználat terén a gyakorlati megvalósításban van a legnagyobb hiányosság – annak ellenére, hogy magának a törvénynek is vannak egyéb hiányosságai, például ha a vasúti kétnyelvűséget, vagy a települések megnevezését vesszük alapul. Már a múltban is felmerült egy bizonyos kritika arra vonatkozólag, hogy a törvény nem tudja biztosítani a vasúti kétnyelvűséget, ezen kívül pedig a települések esetében a településrészek megnevezésénél nem garantálja a kisebbségi nyelvű megjelölést a törvény. Úgy gondolom, hogy ez valóban jelentős hiányosság, amivel biztosan foglalkozni fog a munkacsoport is. Ugyanakkor a jelentésből nyilvánvaló, hogy csaknem minden területen nagy nehézségek és hiányosságok vannak a törvény érvényesítésében. Léteznek azonban pozitív tapasztalatok is. Erre építve kell továbblépnünk. A felmérés tanulsága röviden annyi, hogy csakis rendszerszerű megoldásokkal lehet elérni előrelépést. Ehhez bármiféle politikai egymásramutogatás, bűnbakok keresése nem segít.

A vasúti kétnyelvűséggel kapcsolatban a Híd elnöke, Bugár Béla azt mondta Érsek Árpád miniszteri kinevezése előtt, hogy ha Érsek lesz a közlekedésügyi miniszter, egy tollvonással elrendezheti a vasúti kétnyelvűség ügyét. Azóta sem történt ebben előrelépés. Mi kell ahhoz, hogy ez az ügy előremozduljon?

Igaza van Bugár Bélának, ugyanis a kisebbségi nyelvhasználati törvény a vasúti kétnyelvűség esetében azt mondja, hogy a vasútállomások neve a kisebbség nyelvén is megjeleníthető. Pici túlzássan ez valóban egy tollvonással megoldható. Január közepén ezzel kapcsolatban tárgyaltam is Érsek Árpád közlekedésügyi miniszterrel, ráadásul a kormányprogramban is szerepel, hogy a kormány összhangba hozza a nyelvi jogok gyakorlati megvalósítását a törvényi kerettel. Más kérdés az, hogy mennyire tudjuk majd biztosítani a vasúti megállók kétnyelvűsítését. Jelenleg az a kérdés, hogy a közlekedésügyi minisztérium ezzel kapcsolatosan megnyitja-e a törvényt, vagy sem.

Ugyanakkor tárgyaltunk arról is, hogy kezdeményezzük a közlekedési táblák kétnyelvűsítését. Itt azokra a táblákra gondolok, amelyek az életveszélyre és biztonságra utaló figyelmeztetést jelenítenek meg.

A helységnévtáblák esetében pedig egyezségre jutottunk azzal kapcsolatban, hogy

a belügyminisztériumon keresztül megpróbáljuk elérni, hogy a kisebbségek által lakott településeken azok mindkét nyelvi változata azonos méretű legyen.

A nyelvhasználati jelentés leszögezi, hogy sok hiányosság van a hivatali nyelvhasználat terén. Tőlünk nyugatra már nem ismeretlen fogalom az elektronikus ügyintézés – amikor az ügyfél már számítógépről is elintézheti hivatali dolgait. Azt esetleg nem vizsgálták, hogy az elektronikus ügyintézés esetén adott-e a magyar nyelv használatának lehetősége?

Eddig még ezt nem vizsgáltuk. Dél-Szlovákia egyes járási hivatalaiban már megnyíltak az ügyfélkapuk, amelyek előirányozzák az e-government fejlődését. Eddig négy ilyen dél-, illetve kelet-szlovákiai járási hivatalban jártam, és például Mezőlaborcon, de ugyanakkor a párkányi kihelyezett irodában örömmel töltött el, hogy a ruszin ill. a magyar nyelv vizuális megjelenítése példaértékű.

A kétnyelvű űrlapok, kérvények viszont hiányoznak ebből a rendszerből.

Magának a jelentésnek a lényege az, hogy miután a kormány elfogadta azt, számszerűsíthetjük az egyes minisztériumok által jegyzett, illetve beismert törvénysértéseket. A közeljövőben azt tervezem, hogy az érintett tárcákkal egy asztalhoz üljünk, megtárgyaljuk ezeket, és ezekre megkeressük a megoldást. Úgy gondolom, hogy egyik minisztériumnak sem lehet célja, hogy az irányítása, vagy éppen felügyelete alá tartozó közigazgatási hivatal nyilvánvaló törvénysértést kövessen el.

Egyes járási hivatalokban valóban megvalósul a vizuális kétnyelvűség a kétnyelvű feliratokkal, viszont például a rendőrségen ez már egyáltalán nincs így. A jelentésből kiderül, hogy rendőrség csak a megkapott kérdőívek 64 százalékát küldte vissza, tehát ennél a szervnél volt a legalacsonyabb a válaszadási kedv. Mi az oka annak, hogy a rendőrségeken abszolút nem valósul meg a vizuális kétnyelvűség?

A rendőrség és a tűzoltóság esetében sajátos jogállású szervről beszélünk. Esetükben teljesen más a jogi környezet, rájuk csak részben vonatkozik az, ami az államigazgatási szervek és az önkormányzatok szintjén érvényes. A rendőrség és a tűzoltóság esetében a vizuális kétnyelvűség tulajdonképpen csakis az élet- és vagyonbiztonság szempontjából kötelező, és természetesen szankcionálható. Ugyanakkor a kétnyelvűség egyéb alkalmazása a rendőrség és a tűzoltóság esetében nem is szankcionálható. Ők teljesen más jogi környezetben kell, hogy alkalmazzák a kétnyelvűséget, mint a közigazgatási szervek.

Tehát a magyarlakta területeken lévő rendőrségeken nem lehet számon kérni a vizuális kétnyelvűség hiányát?

Számon lehet, de nem olyan mértékben, mint a közigazgatási szerveknél. Ahogy az előbb már utaltam rá, ez csakis az élet- és vagyonbiztonságra vonatkozik. A rendőrségnek lehetősége van arra, hogy használjon kétnyelvű feliratokat, ugyanakkor ez nem kényszeríthető – úgy, mint a közigazgatási szerveknél.

2016. júliusában nagy felháborodást keltett, hogy a polgári peres eljárások során az írásos bizonyítékok szlovák nyelvre fordításának költségeit az állam helyett már a felperesnek kell megfizetnie. Foglalkoznak a helyzet megoldásával?

Ahogy a sajtóban már korábban megjelent, a Híd parlamenti képviselői kezdeményezik a vonakozó törvény módosítását, és az eredeti állapot visszaállítását.

Nagy sajnálatomra az előttem hivatalban lévő, megbízott kormánybiztosnak ez a jogi változás teljesen elkerülte a figyelmét, és sem a kisebbségi bizottság, sem a kormánybiztos nem tiltakozott, vagy nem tett észrevételt a törvény elfogadásakor – holott erre joga és lehetősége volt. A törvény tavaly júlis 1-el lépett érvénybe, azután kerestem fel Lucia Žitňanská igazságügyi minisztert, akivel megegyeztünk abban, hogy a tárca megteszi a megfelelő lépést ennek a csorbának a kiküszöbölésére. Ugyanakkor ki kell emelnünk azt is, hogy ezt a jogi csorbát érintette a szlovák-magyar kisebbségi vegyesbizottság is, amikor a novemberi, budapesti tárgyaláson a szlovák fél elfogadta az erre vonatkozó magyar ajánlást.

Lovász Attila, az RTVS nemzetiségi adásának igazgatója néhány hónapja a Paraméternek úgy nyilatkozott, hogy a magyar nyelvű Pátria Rádió olyan szűk frekvenciatartományban sugároz, hogy a szlovákiai magyarok fele vagy gyengén, vagy egyáltalán nem tudja fogni. Jogos elvárás a magyar kisebbség részéről, hogy a neki szóló közszolgálati rádiót legalább azokon a helyeken hallgatni tudja, ahol tömbben él a magyarság?

Természetesen jogos ez az elvárás.

Sajnos a valóságban egy sor abszurd helyzetet ismerünk, mikor az etnikai határtól északra, a nyelvhatáron túl, mondjuk Közép-Szlovákiában probléma nélkül fogható az adás, ugyanakkor a Csallóközben és Mátyusföldön már nincs meg ez a lehetőség.

Tárgyaltam erről az állapotról Lovász Attilával, és a kisebbségi bizottság is felvetette a Szlovák Rádió vezetésének ezt a jogos igényt. Kétfajta megoldási lehetőség merült fel, de ezek megvalósítása részben egybevág a koncessziós díjak tervezett emelésével. Ha már a közszolgálati rádió problémájánál vagyunk, mindenképpen rá kell mutatni arra is, hogy azon túlmenően, hogy súlyos problémák merülnek fel a Pártia Rádió vételével, ugyanolyan súllyal bír a nemzetiségi adások megfelelő műsoridejének és mennyiségének a biztosítása. Ez viszont nemcsak magyar kisebbség igényeként merül fel.

Robert Fico kormányfő a Smer-SD decemberi kongresszusán a roma kisebbség kárára tett bizonyos kijelentéseket, és bejelentette, hogy részéről vége a politikai korrektségnek. Ravasz Ábel romaügyi kormánybiztos már elítélte Fico és Kaliňák kijelentéseit, ön mint kisebbségi kormánybiztos mit szól az elhangzottakhoz?

Az ilyen kijelentések nagy veszélyt rejtenek magukban, függetlenül attól, hogy akár a kormányfő szájából hangzanak el, akár a parlement színterén, vagy akár a parlamenten kívüli pártok háza táján.

Olcsó populizmusként értékelem az ilyen jellegű kijelentéseket, függetlenül attól, hogy ki teszi ezeket. Merőben ellenkeznek az általam képviselt értékrenddel.

Nagyon nagy társadalmi veszélyt jelent ha ilyen hangvételen próbálunk választ keresni az aktuális társadalmi kihívásokra.. Ha az utóbbi időben oly sokszor hangoztatott extrémizmus elleni harcról beszélünk, akkor nem hiszem, hogy a megoldást az jelentené, hogy felelős politikusok felelőtlen kijelentéseket tesznek.

A kisebbségek korábban is nagyon érzékenyen reagáltak a hasonló kijelentésekre, akár 2012-ben, amikor Alojz Hlina – aki most a KDH elnöke – beszélt a romákról, de folytathatnám a sort a parlamentben tavaly elhangzott kijelentésekkel is. A kisebbségi bizottság több alkalommal fogadott el olyan határozatot, amelyben nyilvánosan elítélik, és utalnak az ilyen jellegű kijelentések veszélyeire is. A bizottság most is hasonlóképpen járt el, és a magyar kisebbség kezdeményezése után sajnálkozását fejezte ki a kormányfő kijelentése miatt.

Szó esett az extrémizmus elleni harcról, amelyet a kormány képviselői is sokat hangoztatnak, miközben a Kotleba-féle ĽSNS egyre népszerűbb. Ön miben látja a szélsőségek elleni harc lényegét, mik a kulcsfontosságú teendők?

Érzékenyen figyelem ezt a folyamatot, hiszen bármiféle másságellenes fellépés nagy veszélyt hordoz magában. A kirekesztés a történelem során is nagyon tragikus események sorozatát hozta magával. A rossz itt van közöttünk, a demokratikus rendszert ugyan sikerült kiépítenünk Szlovákiában persze annak gyermekbetegségeivel, de nagyobb kihívásnak tartom annak hosszútávon való megőrzését. A szélsőségek előretörése senki által nem feltételezett eredményeket is hozhat. Világosan rá kell mutatnunk a létező veszélyre és nyíltan kell fogalmaznunk. A történelmi tapasztalatok is azt mutatják, hogy nem kerülgethetjük a forró kását.

A múlt század ’30-as éveben elfogadott németországi zsidótörvények, melyekhez hasonlók később Közép-Európa náci-barát szatelit államaiban is megjelentek, nem feltételezték azt, hogy a törvény a gázkamrákig és egy nemzet fizikai megsemmisítéséig fajul majd.

Ma már világos, hogy egy belső társadalmi folyamat után jutott el akár a német, a szlovák vagy a magyar társadalom a múlt század 30-as 40-es éveiben , hogy saját állampolgárai ellen fordult, kiforgatta vagyonából, kétségbe vonta létét és haláltáborokba üldözte őket.

A demokratikus jogok olyan értékek, amelyek nem maguktól születtek, nem tudatosítjuk azok megőrzésének kivételes fontosságát.

Ebben óriási felelőssége és feladata van az oktatási rendszernek, a politikumnak, a civil szektornak, de akár a történelmi egyházaknak is.

Az eddig megfogalmazott, rögtönzött reakciókban nem látom a garanciáját a folyamat megfékezésének. Nem hiszem , hogy a sematikus és kétségbeesett kezdeményezések képesek megoldani egyik napról a másikra azt a folyamatot, amely jelen van a szlovákiai társadalomban.

A ferdítésektől mentes történelmi emlékezet hangsúlyozása és a demokratikus értékrend érvényszerzése az előfeltétele annak, hogy gátat tudjunk vetni az extrémizmus további terjedésének. Egy olyan értékrend felállítását kell képviselnie az oktatási rendszernek, ami tulajdonképpen képes azt meggátolni. Ehhez a felelős politikusok támogatása is kell, mert ha a napi politika szintjén ott lesz az extrémizmus, akkor nagyon nehéz lesz a társadalomban kivédeni ennek a terjedését. A 21. században a médiák szerepe csaknem felülír mindent, amiről képesek vagyunk megfeledkezni. A szabad, korlátlan információkhoz való hozzáférés nagy vívmány, de képtelenek vagyunk felvenni a harcot az abban rejlő negatív tényezőkkel. Történelmi tapasztalatból tudjuk, hogy a propaganda mire volt képes akár a náci, de a kommunista ideológia térnyerésében.

Nem lehet senkinek a célja, hogy félművelt, manipulálható generációk nőjenek fel Szlovákiában.

Hamarosan létrejön a Kisebbségi Kulturális Alap, sikerült növelni a szlovákiai magyar kultúra támogatására szánt összeget. A pályázók még a kormányhivatalba nyújtották be pályázataikat, ám az elbírálás már a kulturális minisztérium hatáskörébe tartozik. Mikor zárul le a kisebbségügyi biztos hivatalának szerepe ebben a támogatási rendszerben?

A 3,8 millió eurós keretösszeget több mint 600 ezer euróval, 4,5 millió euróra sikerült növelni, ennek köszönhetően mind a tizenhárom kisebbség több pénzzel rendelkezik, mint az elmúlt évben. Az idei pályázati felhívást még a kisebbségügyi kormánybiztos tette közzé, a pályázatok beadása január 16-án zárult. Most kreálódtak a szakmai értékelő bizottságok az egyes kisebbségeken belül, és az előzetes harmonogram szerint a hónap végén megkezdik munkájukat. Kiigazítanám a kérdésben feltett állítást. Az ezévi támogatási rendszer teljes egészében a kormánybiztos felügyelete alatt és a kormányhivatal hatáskörében fog zajlani. A kormányhivatal vezetőjével Igor Federičcsel az a célunk hogy az elbírálási folyamat felgyorsításával minél előbb hozzájussanak a kérvényezők azodaítélt anyagi támogatáshoz.

Pillanatnyilag még folyik a beérkezett kérvények feldolgozása, de annyit elárulhatok, hogy 2017. január 16-ig több mint nyolcszáz kérvény érkezett be csaknem kétezer – 1917 – pályázattal. Ez pici növekedést mutat az elmúlt évhez képest. Az idén a beérkezett magyar pályázatok száma 1139 volt.

Úgy tűnhet, hogy a kulturális minisztérium és a kormányhivatal pingpongozik a kisebbségi kultúra támogatásának ügyével – 2011-ig ez a minisztérium hatáskörében volt, aztán az egészet átvette a kormányhivatal, most pedig újra a kulturális tárcához kerül ez az ügy, a Kisebbségi Kulturális Alapról törvény is készül. Megtalálja ezzel végleges otthonát a kisebbségi kultúra támogatási rendszere?

Ha rendszerszerűen gondolkodunk, akkor bízom abban, hogy igen.

De azt is tudjuk, hogy a kisebbségi érdekek érvényesítése Szlovákiában halmozottan politikafüggő.

Ha abból indulunk ki, hogy a kulturális minisztérium mellett létezik az Audiovizuális Alap és a Kulturális Alap, akkor ebbe a rendszerbe nagyon is beleillik a Kisebbségi Kulturális Alap. A törvény elfogadásával biztosítva lesz a kisebbségi támogatások rendszerszerű megoldása. Ha még ehhez hozzáadjuk, a törvény által garantált támogatási összeg nagyságát és hogy a kulturális önkormányzatiság egyes alapvető tételeit is törvény fogja garantálni, akkor azt hiszem optimális megoldás előtt állunk.

Sokan ezzel, a kisebbségi támogatásokkal azonosították a kisebbségügyi kormánybiztos hivatalát. Nyilván a hivatal ezek után sem szűnik meg, mi lesz a fő profilja a kormánybiztosnak?

Nagyon sajnálom – és ezt már többször is elmondtam –, hogy a kisebbségpolitika értelmezése általában csakis a pénzügyi támogatásokban jelent meg az utóbbi években. A kisebbségi jogok tára viszont ennél jóval nagyobb kört alkot. A kormánybiztos hatásköre ezen túlmenően kitér az oktatásügy, a nyelvhasználat, a kisebbségek közügyekben való részvételének biztosítására, felügyeletére is.

Azzal, hogy a támogatási rendszer kivonul a portfóliómból, úgy gondolom, hogy a kisebbségügyi kormánybiztosnak és hivatalának tevékenysége elveszti e „látványos” feladatát, de a másik oldalon nagyobb tér keletkezik a hatékonyabb kisebbségpolitikai cselekvési lehetőségek megvalósítására. Keresem a legoptimálisabb megoldást arra, hogy a biztos szerepének és a hivatal működésének nagyobb értelmet adjunk, pl. kisebbségi nyelvek területén betöltött jogkörének megerősítésével.

(db)