Köszönjük, "ellenzék"!

Ardamica Zorán | 2015. október 2. - 15:33 | Vélemény

Maholnap nyakunkon a választások – ezt onnan tudjuk, hogy Fico épp feláldozza nyugati nemzetközi kapcsolatait egy jó kampánytémáért. De az „ellenzék” valahogy nem törődik ezzel.

Köszönjük, "ellenzék"!
Fotó: hnonline.sk

Nekem választóként roppantul nem tetszik a Smer, mert

  1. ők a garancia arra, hogy ha egy mód lesz bármely demokratikus vívmány és szabadságjog szabotálására, akkor az a szabotálás – ahogyan éppen tapasztaljuk is például bármely kisebbség (beleértve a gazdasági minoritásokat) életében – be fog következni,
  2. balosnak deklarált létükre fokozottan kerülik az esélyegyenlőségnek még a mesebeli hírét is.

Nekem választóként éppenséggel a magukat ellenzékinek tituláló pártok politikája és / vagy programja (már ha van nekik olyanjuk...) sem tetszik, mivelhogy egyik sem konzekvens és komplex, mindegyikből csak csipegetni tudnék pár finomságot, de egyiket se venné be teljes egészében a gyomrom. Sőt, már az ízlelőbimbóim sem. Az az abszurd helyzet állt elő, hogy ezek a pártok nemhogy leendő koalíciós partnereiktől különböznek túlságosan, hanem következetlenségükben következetesen (a valamilyen? de milyen?) önmaguktól is. Tehát hosszú távon igen megbízhatatlanok, rövidtávon nemes egyszerűséggel kisebb-nagyobb szajhák. Mondjuk, ezt ők maguk is érzékelik, ezért aztán mindegyikük fintorog a másik hátsóját (és elejét) szagolgatva. Csakhogy míg én választóként simán megtehetem, hogy köpök rájuk, max tévedés esetén rosszabb lesz az életem, ami az én privát bajon, addig ők tömegeknek képesek kárt okozni azzal, amit tesznek, esetleg nem tesznek, konkrétan itt most azzal, ha nem keresik / találják az együttműködést.

A koalícióesélyes, hipotetikus triumvirátusból a Sieť azt hiszi, szaporodó baklövései ellenére ő egymaga lesz a váltópárt, s majd a váltás után diktál a többieknek, ha mégis kéne pár szavazat a plénumból. Addig el nem kötelezi magát. Még elméletben sem, mert mi lesz, ha végül Ficoval kell koalícióra lépnie... Semmi sem kizárt. De ahol semmi sem kizárt, ott semmi sem tudható biztosra, ugyebár...

Persze, Fico ezen kétszeresen röhöghet.

  1. Mert Procházka helyett nagyobb, kezelhetőbb balekjai is akadnak a stróman szerepkörre...
  2. Mert az ötlet is nevetséges.

Akkor már inkább a KDH, az elképzelhetőbb, hiszen a kereszténydemokrata álca mögött politizálók adták már el a szavazógépeiket Ficonak. Egész olcsón egyébként. A KDH számára pedig jelenleg elfogadhatatlanabb a Sieť kvázi liberalizmusa (ami nagyjából nincs, csak délibáb), mint a Smer nacionalizmusa, populizmusa és autoritersége. Mire a Híd előzetes, nyilvános ígéreteket vár el mindkettőjüktől... Magyarán úgy viselkedik, mint egy választó, azaz én, s nem úgy, mint egy párt, azaz nem én... A Híd meg akarja szelídíteni és jó kerítőként össze akarja fektetni azokat, akik ideológiája antagonisztikus ellentéteket mutat. Nagyobbakat, mint a nacionalizmussal fűszerezett, autoriterségre hajló posztkomcsi jellegű, keleties szociáldemokrácia és a nacionalizmussal fűszerezett, autoriterségre hajló, posztkomcsi egyházakkal összefonódott, keleties kereszténydemokrácia. Ez mennyire lehetetlen, meglátjuk amikor majd meglátjuk. Legjobb esetben is egy majdani, csikorgó koalíciós érdekkormány állhat fel ebből a hamuból, de hogy stabil és megbízható, a szavazó számára is megbízható politikai szövetség nem születhet, az látványosan tuti. Én, a naiv szavazó, a nép fia (hahaha, elméletileg aki a vox populi volnék, ha nem lenne tömegundorom), legalábbis ezt látom, s a politikusok közül nem cáfolja senki.

Azzal vannak ugyanis elfoglalva, hogy ki előzze meg még populistább intézkedésekkel és javaslatokkal az ország legpopulistább kormánypártját. Ki lesz a nagyobb országvédő, és ki lesz még szociálisabb.

Pedig hát a szociális csomagokat már csak vékonyabbra lehet majd faragni, hiszen azok gazdaságilag nem hatásosak, nem logikusak és erkölcsileg, társadalmilag nem igazságosak. Csupán szavazatszerzésre, azaz a népnek a saját pénzéből!!! való korrumpálására jók. Tehát többek között az elviselhetetlen korrupció elfedésére. Főleg, ha mellettük szép csendben mostanság készülnek bevezetni az új, helyi „fejlesztési” járulékot, ami pont nem a fejlesztést, hanem annak fékezését eredményezi majd, hiszen építkezésekre vetik ki (10-45 euró/nm). Nagyon szociális, nagyon gazdasági, nagyon balos... – szóval nagyon valagba billentés: egy új adó, emberek!

Ha ebben az ígérekdecsalok műfajban próbálja egy ellenzéki überelni a Smert – azon túl, hogy kormánypozíció, azaz hatalom és állami költségvetés nélkül ez fizikai lehetetlenség – akkor a kozmetikát leszámítva semmivel sem jobb az ellenzék, mint a kormánypárt. Tehát akár – legnagyobb bánatunkra, persze – maradhat is. Mert sem ő, sem semmilyen ellenzék nem fogja visszavonni a most jóváhagyott, szelektív 10%-os áfát, (sem a többit nem csökkenti egyformán 10-re...). Nem fogja sem normális, sem elfogadható szintre emelni a pedagógusok és egészségügyi dolgozók bérét, nem fogja visszaadni az oktatásügy fokozatosan centralizált jogköreit az önkormányzatoknak és nem liberalizálja az egész szférát (nem, ennyi idő alatt a Híd sem...), nem tesz majd rendet az egészségügyben (hiszen nem lesz rá pénze), s nem szünteti meg a (poszt-poszt)modern kori rabszolgaságot. Utóbbi esetében nem az elrabolt szexrabszolgák és a dohos pincékben uzsorakamatjaikat életük végéig ledolgozók eseteire gondolok, hanem azokra a tömegekre, akik jobb híján minimálbérért, sőt, részmunkaidőben az alatt, vagy annak közelében kulizzák magukat betegre vagy halálra. Motiválatlan, fásult és reménytelen emberektől nem várható el haladás. Az ókor óta tudjuk, a rabszolgának nincs mit vesztenie, összetöri a szerszámot és nem törődik a minőséggel, mennyiséggel stb., csak túlél, ha sikerül neki.

Igen az oktatásügyet nem lehet megenni (szociális csomagként viszont eladható lenne, pl. ösztöndíjak, gyakornoki helyek formájában, de ki gondol itt az oktatással...???). Meg az egészségügyet sem. Kit érdekel???!!!

Sose lesz tehát normális oktatásügyünk, következésképpen okosan és felelősen gondolkodó, szakmailag felkészült és konkurenciaképes népünk sem lesz, ha nem fizetjük meg a pedagógusokat (vagyis szinte nincs szakmai és erkölcsi szelekció), s ha nem adunk lehetőséget a szabad tanulásra. Mert nem adunk. A máshol kvótákat ellenzők mást sem csinálnak, csak kvótákat, számhatárokat és limiteket szabnak... Nekik ilyen a szabadságfogalmuk, nnaaa.

Ja, és persze működő egészségügy nélkül simán pusztulásra vagyunk ítélve. Ezt már nem is magyaráznám nagyon.

Ha már csak szociális csalira horgászható itt választó (hiszen régen nem képviselni akarja itt a választói akaratot senki, hanem a választó szájába adva dumáját legitimálni a saját céljait), igazán az lenne a legszociálisabb, ha nem vennénk el a gyerekeinktől a jövőt. Azaz kapnának esélyt az élet kiteljesítéséhez és mindenféle értelemben jó kondiban való megtartásához egy kiváló oktatásügy és egy kiváló egészségügy által. A szakemberek egyébként igenis megvannak hozzá. Nincs olyan sokpénzbőlingyenvonatozás, ami ezzel felérne!

(Zárójeles megjegyzés: egy normális iskolarendszerben matekot tanulván tán az 5 százalékos küszöb, sőt 3-4 százalékos reménytelenség alatt vergődő, mégis önállóan induló pártok is össze tudnák számolni, hogy a hetes szám – ez a koalíciós parlamenti küszöb – ugyan sokkal nagyobb az ötösnél, de pl. 3,5+4+2 egyenlő 9,5. Az pedig egyenlő a parlamentbe való bejutással. Ám, ha nekik jobb odakint...)

Bármenyire „jólétinek” is tűnnek a felsoroltak, épphogy nem azok, hanem (kvázi jobbos, de maradjunk akár inkább a szimpla logikusnál) gazdaságélénkítőek lennének, lehetnének. Csakhogy rövidtávon drágák. Anyagilag és voksszázalék-veszteségben egyaránt. Ami pedig négy évre drága, az itt mindenkinek drága, akár ellenzéki, akár nem. Bizonyára olcsóbb ezzel-azzal, menekültekkel, nyugati imperializmussal (még mindig nem kelet felé szökik a nép a rothadó kapitalizmusból, észrevettétek?!), nemzetgyilkos módon kétnyelvű táblákkal sötöbö riogatni. Annyira olcsó, hogy Ficonak teljesen ingyen van.

Pampalíniként csak ki kell nyújtania a kezét, és már markában is az orosz..., akarom mondani, a választási eredmény. Köszönjük, „ellenzék”! Előre is! De azért várjuk a csodát.