1
Forrás: Adobe Stock
Megosztás
Miután megtudtam, hogy aktívan működik Dunaszerdahelyen az Anonim Alkoholisták csoportja, elfogott a kíváncsiság. Milyenek is az alkoholisták, akik nap mint nap a józanságukért harcolnak? A gyűlés előtt próbáltam felkészülni, utánanéztem, mi zajlik az ilyen alkalmakon, de amikor a résztvevők elmesélték személyes történeteiket, a valóság volt az, ami igazán pofoncsapott.
Kevesen tudják, de Szlovákia első magyar nyelvű Anonim Alkoholisták csoportját három évvel ezelőtt alapították Dunaszerdahelyen, és tagjai azóta is aktívan segítik egymást az egyes szenvedélybetegségek leküzdésében. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) 2023-as adatai szerint az alkoholfogyasztás tekintetében (a 15 éves kortól számított felnőttek körében) a magyarok világelsők, Szlovákia pedig Észtországgal együtt a 9.-10. helyen osztozik. Ez azt jelenti, hogy a szlovákiai felnőtt lakosság 12,2 százaléka problémás alkoholfogyasztó, míg Magyarországon ez az arány 21,2 százalék.
Minden hétfőn ugyanott, ugyanakkor
Külső szemlélőként egy olyan különös érzés futott át rajtam, mintha egy nagy család lenne körülöttem, amelynek tagjai kedvesen üdvözölték egymást. Ezek az emberek minden hétfő este ugyanazon a dunaszerdahelyi helyszínen találkoznak, az Anonim Alkoholisták (A.A.) gyűlésén.
Az ember azt gondolná, hogy ezeken a gyűléseken csak férfiak vesznek részt, de ez egyáltalán nem igaz, hiszen az alkoholizmus ugyanúgy jelen van a nők körében is. Továbbá sokak szerint inkább az 50 felettieknél okoz problémát, ami szintén nem igaz, hiszen a fiatalabbak is küzdenek ezzel a függőséggel. Létezik egy olyan tévhit is, miszerint az alkoholistákat akár ránézésre is fel lehet ismerni, de ez sem feltétlenül így van. Természetesen egy idő után a betegeken jelentkeznek külső jelek is, viszont előfordulhat, hogy nagyon hosszú ideig ügyesen leplezik a problémát. Néhányan, ha A.A. gyűlésre gondolnak, akkor elsősorban hajléktalan, nincstelen embereket képzelnek el, akik szakadt ruhában, ápolatlanul jelennek meg. Nem zárható ki ez a lehetőség sem, ennek ellenére a dunaszerdahelyi gyűlésen teljesen hétköznapi emberek vettek részt.
Minden hónap utolsó hétfőjén nyitott gyűlést tartanak, amin bárki részt vehet, aki érdeklődik az Anonim Alkoholisták felépülési programja iránt. A nem alkoholisták ilyenkor leginkább megfigyelőként vehetnek részt. A zárt gyűlések viszont kizárólag a tagoknak, illetve azoknak szólnak, akik ivási problémával rendelkeznek, és „van bennük vágy az ivás abbahagyására” – ahogy az alapszabályuk is írja.
„Sziasztok, ………. vagyok, alkoholista”
– mondta a gyűlés első felszólalója, és egy kívülálló számára furcsának tűnhet az ilyen bemutatkozás. Miért is kell ezt minden felszólalás előtt elmondani?
A harcot nem a józansággal vívják, hanem az alkohollal
Az alkoholistákra nem jellemző, hogy kijelentik magukról: meggyógyultak.
Aki egyszer elvesztette az ivás kontrollálásának képességét, soha többé nem fog tudni visszaesés nélkül alkoholt fogyasztani.
Egy gyógyíthatatlan, krónikus betegséggel állnak szemben, ami progresszív. Hiába nem fogyaszt valaki 10 évig alkoholt, a betegség jelen van, s amint kap egy ingert, az rögtön aktivizálódik. A harcot nem a józansággal kell megvívniuk, hanem az alkohollal. Addig kell harcolniuk, amíg nem tudják beismerni, hogy az ivással szemben tehetetlenek. Valóban kihívás minden egyes újabb napon a józanságra koncentrálni, de ez már semmiképpen nem harc. Csakis erre koncentrálva próbálják az adott napot megragadni, és kizárólag arra figyelni. Nem a hosszú terveken van a hangsúly, hanem a jelen pillanat sikeres teljesítésén.
A gyűlések elején rendszerint megkérdezik, van-e valaki köztük, aki először van jelen A.A.-gyűlésen. Ezután kiosztják a tagok között a különböző érmeket, ugyanis az A.A. tagjai érmekkel jutalmazzák azon társaikat, akik bizonyos idő óta – például 24 órája, egy vagy hat hónapja, egy éve, stb. – józanok tudtak maradni. Ketten jelentkeztek, egyikük már második hónapja, társa pedig kerek egy éve józan, vagyis ahogy ők mondják, „születésnapos”.
Miközben átadták a nekik járó érméket, egy megbecsülést árasztó, kimagasló gondolatot fogalmaztak meg feléjük:
„Fontos vagy, egyszeri és megismételhetetlen érték, ha elvesznél, az jóvátehetetlen lenne.”
Nem vagy egyedül a problémáiddal!
Valójában a gyűléseken nem vesz részt pszichológus, de addiktológus sem, az üléseket maguk az Anonim Alkoholisták tagjai vezetik. Ez egy olyan közösség, ahol megosztják egymással történetüket, érzéseiket és reményüket annak érdekében, hogy megoldhassák közös problémájukat. Mindemellett céljuk az is, hogy segítsenek másoknak felépülni az alkoholizmusból. Erre az egyetlen megoldás az, hogy nem egyedül próbálnak meg szembenézni a gondjaikkal. Nem adnak egymásnak tanácsot, viszont ítéletmentesen meghallgatnak mindenkit.
Az érem átadása után a szülinapos kb. 10-15 percben felszólalhatott. Részletesen elmesélte az alkohollal hosszú éveken át vívott harcának történetét. Problémái fiatalon kezdődtek, elmondása szerint már egész korán sok teher jutott neki, amit cipelnie kellett. Szemtanúja volt annak, ahogy az egyik közeli hozzátartozója keményen küzdött a drogokkal, és idővel még több ismerősén látta a kábítószer mellékhatásait. Életek mentek tönkre a szeme láttára. Ő azonban nem nyúlt soha drogokhoz, viszont a hétvégi bulikból sosem hiányzott az alkohol, de ezekből az éjszakázásokból egyre több lett, és így nőtt az emlékek nélküli hajnalok száma is.
Amikor végre megjelent életében az igazi nagy szerelem, arra „ajándékként” tekintett. Egy ideig tökéletes volt minden, sikerült elhagyni az alkoholt, de később megint inni kezdett. Közben párjával szülők lettek, és sajnos a gyermeknevelés során is okozott számára gondokat az alkohol. Mesélt arról, hogy amikor bekerült a szenvedélybetegek rehabilitációs intézményébe, volt alkalma arra, hogy „lelkileg szétszedje magát, mint egy rossz biciklit”.
Azzal szembesült, hogy nagyon nehéz szembenéznie saját magával, de amikor sikerült elvégeznie a fájdalmas „leltárt”, akkor már teljesen más szemszögből tudott viszonyulni az élethez. A „születésnapos” felszólalása kapcsán elhangzott a gyűlésen egy kulcsfontosságú gondolat:
„Nem bánkódunk a múlton, de nem is kívánjuk rácsukni az ajtót.”
Amíg a gyűlésen voltam, végig az járt a fejemben, hogy az alkoholistáknak és hozzátartozóiknak kemény harcot kell megvívniuk minden egyes nap. Annak ellenére, mennyi saját „cipelnivalójuk” van, az ülésen áradt belőlük a nyitottság egymás történeteire. Még én is úgy éreztem, hogy ha akarnám, szinte bármit elmesélhetnék nekik, akkor is elfogadással kezelnének. Ebben a közösségben mindenki figyel egymásra, de közben mégsem kötelező megszólalni, amíg valaki nem áll rá készen.
„Ami itt elhangzik, az maradjon a szobában, vedd ki belőle, ami neked hasznos, a többit hagyd itt”
– hangzik a kapcsolódó vezérelv. A gyűlések hatékonysága annak is betudható, hogy az alkoholfüggőség egy olyan dolog, amit csak az tud igazán, minden együttérzéssel megérteni, aki szintén átélte azt.
Az ülés résztvevői között voltak olyanok is, akik saját elmondásuk szerint nem kerültek annyira mélyre az ivás miatt, mint más alkoholfüggők.
„Köszönöm, hogy ittatok helyettem is”
– hangzott el egy férfitől, aki hozzátette: a többiek történetei sokat segítettek neki ahhoz, hogy ne csússzon lejjebb a lejtőn.
“Kik voltak ott?”
– merül fel mindenkiben a kérdés, ami a legkevésbé fontos. Emberek voltak ott, érzésekkel, hibákkal, fájdalmas történetekkel. Olyan emberek, akiknek sikerült szembenézniük függőségükkel, akik mindig számíthatnak egymásra, és akiknek minden egyes józanul töltött nap győzelmet jelent. Van remény. Lehet tünetmentesen élni, s ez az, amiben igazán tud segíteni ez a csoport.
(Bokros Bia)
IDE kattintva megtalálható az elérhetőség a dunaszerdahelyi Anonim Alkoholisták csoportjára. Van megoldás!
A gyűlés folyamán felolvasták az Anonim Alkoholisták meghatározását is, amiben elhangzott: „Az A.A. nem szövetkezik semmiféle szektával, felekezettel, szervezettel vagy intézménnyel, nem politizál; nem kíván semmiféle vitába bocsátkozni, nem támogat és nem ellenez semmilyen ügyet.” Továbbá van egy tizenkét lépésben megfogalmazott programjuk, ami utat mutat nekik ahhoz, hogy megszabaduljanak függőségüktől, és alkohol nélkül is elégedett életet tudjanak élni. Ennek a folyamatnak a megbeszélése folyik az A.A. csoportok gyűlésein.
Az Anonim Alkoholisták 12 lépése:
Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben – hogy életünk irányíthatatlanná vált.
Eljutottunk arra a hitre, hogy egy nálunk hatalmasabb Erő helyreállíthatja lelki egészségünket.
Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondviselésére bízzuk.
Félelem nélkül mélyreható erkölcsi leltárt készítettünk magunkról.
Beismertük Istennek, magunknak és egy embertársunknak hibáink valódi természetét.
Teljességgel készen álltunk arra, hogy Isten megszabadítson bennünket mindezektől a jellemhibáktól.
Alázatosan kértük őt hiányosságaink felszámolására.
Listát készítettünk mindazokról, akiknek valaha kárára voltunk, és hajlandóvá váltunk mindnyájuknak jóvátételt nyújtani.
Közvetlen jóvátételt nyújtottunk nekik, ahol lehetséges volt, kivéve, ha ez sérelmes lett volna rájuk vagy másokra nézve.
Folytattuk a személyes leltár készítését, és haladéktalanul beismertük, amikor hibáztunk.
Igyekeztünk ima és meditáció útján elmélyíteni tudatos kapcsolatunkat a saját felfogásunk szerinti Istennel, csak azért imádkoztunk, hogy felismerjük velünk kapcsolatos akaratát, és hogy legyen erőnk a teljesítéséhez.
E lépések eredményeként spirituális ébredést éltünk át, megpróbáltuk ezt az üzenetet alkoholistákhoz eljuttatni, és ezeket az elveket életünk minden dolgában érvényre juttatni.