Kotleba hízik, avagy konkurencia helyett alternatívát
Ha a baloldalt teljesen reménytelennek tartanánk, kimondhatnánk azt a szélsőséges dolgot, hogy kutyából szalonna nem lesz. De azért mégiscsak bízni kéne abban, pontosabban már csak a bizalomba vetett hit marad..., hogy a cseh balosok nem gondolják tök komolyan a kommunista kommunisták kebelre ölelését. Persze, most komolyan gondolják, ha egyszer be is jelentették, hogy számukra már szalonképesek ezek az „azok”, de hátha csak másnaposok kissé... Ennél azért a bármennyire átalakulóban lévő baloldal többre lehetne hivatott.
Szlovákiában ugyebár tudjuk a magunkét a szalonnáról és a kutyákról is, na meg a bizalomról, amely hol megremeg, hol pihen kissé. Most éppen ott tartunk, hogy az elhanyagolt neveltetésű (takarítás helyett fintorogva és lustán hagyták neki felzabálni a már bűzlő politikai koncokat), szalonnásodó sárkányocska kezdi próbálgatni tűzokádási képességeit, s a neveltetése már nem hanyagolható tovább. Tűzkárok nélkül.
Idejében kellett volna a társadalomnak is és a Smernek is beleolvasni Makarenkóba vagy Gandhiba (inkább utóbbiba, vagy Tolsztoljba)... Most már ott tart a bajszos barna, hogy a kormánypárt nem képes ellenjelöltet állítani neki az ikonikusan antifasiszta (illetve tévesen annak vélt) megyében – ha már szó szerinti aktualitás kell, nem mintha az egész ügy időszerűtlen lenne...
A Smer épp nem engedheti meg magának a Sobotka-féle luxust: bárkivel szövetkezni, akár az ördöggel is. Hagyta Kotlebát hízni, az volt a luxus. Későn kapcsolt. De annál többet már nem tehet, hogy összeállt a magyarokkal és elviseli a Híd ideológusait. Már ez is túl extrém a választóinak. Jobbról előzni a fasisztákat még a dolgozninemakarócigányozással sem sikerült. A korrekt megoldásokkal meg nincs túl sok tapasztalata a Smernek.
Az lesz a vége, hogy vagy ráfogja majd a többi párt tehetetlenségére, ha a szélsőjobbosok túlnyerik magukat, vagy kénytelen lesz valamilyen karaktergyilkosságot elkövetni ellene (pl. zsidó az anyja, muszlimokkal folytat homoszexuális viszonyt, titokban magyarul tanul és balett órákra jár, nem is szereti a brindzás haluskát...).
Az az igazság, hogy a Smernek nincs mit felajánlania azon idősebbeknek és furán katolikusoknak, akik a Tiso-féle állam iránt éreznek nosztalgiát, s azon fiataloknak sem, akik minden fennálló érték ellen zsigerből lázadnak.
Hát, lehet, hogy legalább a középnemzedék és a középréteg, a termelők (ne adj isten: a kisebbségek) fenekét kéne most kinyalni az ügy érdekében jó fizetésekkel, normális és szociális családpolitikával, értelmes és hatékony oktatási reformmal, nyitott, nemzetközivé tett (idegen nyelvek, kultúra, csereprogramok), az állami ideológia alól felszabadult iskolákkal, icike-picike adókkal, zseniális színvonalú és szervezettségű egészségüggyel, némi jóléttel és szabadsággal. Az ő gyeplőjüket kell most megengedni (akárhogy is fáj) és a sárkányfajzatokét szorosra húzni. Mondjuk, ehhez fel kéne adni pár bolsevista és nacionalista elvet, kirúgni pár javíthatatlan alakot, Európa felé kéne fordulni, legalább részben lemondani az államcentralizmusról és a lopásról. S a gondoskodó államról – ha mindenáron ez a fétise Ficonak – nem csak beszélni. Ejj, nem lesz könnyű, és pénzbe is kerül...
Kotlebának viszont jóléti alternatíva kell. Akkora, amekkorára nem lesz képes ráígérni.
Nem pedig keménykedő konkurencia, a keménykedés terén ugyanis az ő trágyás-buzogányos szabályai szerint ő fog nyerni.
