Közép-Európa bukása

Ravasz Ábel | 2015. december 29. - 07:20 | Vélemény

2015 nem Közép-Európa éve volt. Még pontosabban: ez volt az az év, amikor Közép-Európa mint ötlet, mint ideál elveszni látszott. De vajon lehet még energia ebben a projektben arra, hogy ismét erőre kapjon? Ha nem, kik leszünk Európában és a világban a következőkben?

Közép-Európa, mint kifejezés, mindig a nagyon nehéz és terhelt fogalmak közé tartozott. Földrajzilag eleve nehezen meghatározható: a nyugati határát hol Németországot és Ausztriát (sőt néha Olaszországot) is beleértve húzzák meg, hol az egykori vasfüggönynél, hol attól is keletebbre (a kelet-németeket kihagyva belőle). A déli határa néha a Balkán felett kerül meghatározásra, néha a Balkán egy részét (a szlovéneket, horvátokat) beleértve. A keleti határa hol a volt szovjet határ, hol a lengyel-magyar vonal, de néha a Baltikum is bent van. De a földrajz ebben az esetben nem az egyedüli szempont.

Közép-Európa ugyanis több, mint egy térképre mázolt betűsor. Ez egy ötlet, egy projekt, vagy legalábbis a kilencvenes évektől kezdődően az volt. Ennek a lényege pedig az a belátás, hogy van Európának egy olyan része, amelyeket a történelem viharai a kelet felé, a szovjet érdekszférába sodortak annak ellenére is, hogy ebben nem volt szükségszerűség. Most viszont, mármint 1990 után, ezek az országok a nyugat felé kívánnak integrálódni. Ezért nem kelet, hanem közép az előtagjuk. Ebben az értelmezésben Közép-Európa azon EU-s országokból áll, amelyeknek poszt-szocialista múltja van. Engem most ezen belül is leginkább az a tömb foglalkoztat, amely Lengyelországtól Horvátországig terjed.

Közép-Európa egy kétoldalú viszonyra épül: a Nyugat „felhúzza” maga mellé ezt a határvidéket, a Közép pedig saját munkáját és szemléletét az európai projekt szolgálatába állítja. Ez a konszenzus, kisebb-nagyobb bökkenőkkel, 2015-ig kitartani látszott. Az első nagyobb megingás 2014 tájékán jött el, amikor kiderült: a Közép országai egyáltalán nem olyan harcosak azzal kapcsolatban, hogy Ukrajna is szabadon fordulhasson Európa irányába, mint amennyire elvárták a nyugati segítséget saját nyugati fordulatukban. Ugyan az akkori lengyel kormány az események élére állt (a balti országok hathatós támogatásával), a többiek „középre” játszottak, próbálván az oroszokat sem megharagítani magukra. Az ukránokban a közép-európai országok nem fedezték fel saját analógiájukat, mintha nem értették volna meg a történelem ismétlődő mintázatait.

Ezt a megrázkódtatást ugyan még sikerült kihúzni – elsősorban azért, mert a nyugat-európai nagyvállalatok oroszbarát opportunizmusa jó szövetségesre talált a keleti pragmatizmusban –, a menekültválság azonban már sokkal mélyebb lyukakat ásott. Ha addig nem lett volna világos, itt kiderült: a közép-európai kormányok és közvélemények számára az EU egy mézes csupor, ahonnan ki lehet venni az éves penzumot, de amikor bele is kellene tenni valamit, az már nem tetszik. Ez nem partneri hozzáállás. Egy partner érti: attól még, hogy valaki ad neki, nem számíthat arra hogy ez a viszony mindig így lesz. Hogy neki is adni kell bele helyenként, vagy egyre inkább. Az európai projekt ígérete ugyanis nem az, hogy Nyugat-Európa örökkön örökké finanszírozni fogja a Középet, hanem az, hogy egy kezdeti löketet ad neki, pénzügyi és egyéb más segítségekkel ahhoz, hogy utána együtt tudja építeni a két régió a jövő EU-ját.

Ez a Közép-Európa, a keletről a partnerség útján nyugat felé tartó Közép-Európa omlott össze 2015-ben. Van helyette egy másik, amelyik Brüsszeltől ugyanolyan távol látja magát, mint Moszkvától. Amely szerepét mintha abban látná, hogy akadályozza az EU erősebb integrációját, és hogy alternatív modelleket kínáljon fel a jelenlegi részvételi demokráciával szemben. De ezt aligha tudjuk Középnek nevezni, ugyanis viselkedése az –isztánok és a Kaukázuson túli köztársaságok politikájához hasonlít. Ez Kelet-Európa logikája. 2015 ilyen szempontból sorsdöntő lehet a régió jövőjével kapcsolatban. Persze a folyamatok még nem megfordíthatatlanok. De az a jövőkép, amit Havelek és Gönczök gondoltak ki, és amely huszonöt évig tarthatónak tűnt, jelenleg nincs napirenden.

Címkék: Közép-Európa