Az ENSZ konkrétan megőrül, ha Izraelről van szó

Az Egyesült Nemzetek Szervezete, barátod a bajban: egy népirtási próbálkozás után próbálsz hadművelettel védekezni, hogy ilyen ne történhessen meg újra, erre mit lépnek? Téged vádolnak genocídiummal, a gázai háború „egy népirtó logika vezérelte palesztinai telepes-gyarmati projekt szerves része.” A jelentéstevő, Francesca Albanese régi antiszemita, aki be sem teheti a lábát Izrael területére.

Puff neki, és mindenki másnak, aki méltányosságot vár az ún. világszervezettől.

Lehet Izraelt bírálni, miért ne lehetne. Netanjahut, a sok gázai halottat, a településpolitikát, bármit, ebben épp maguk az izraeliek járnak élen. De folyamatosan magának a zsidó államnak a kárára tévedni, elfogultnak lenni, „apartheidről” hazudozni? Mi is a pontos szó erre?

Ha tudni akarjuk, mennyire abszurd módon működik az a nemzetközi intézmény, amely elvileg a világ dolgainak rendezett ügymenetéért, a nemzetközi jog betartásáért felel, elég teljesen random módon belenéznünk a hírekbe: áprilistól pl. Szaúd-Arábia lesz az elnöke az ENSZ Nők Helyzetét Vizsgáló Bizottságának (CSW). És ez nem vicc. Szaúd-Arábia. Ahol a nőknek kb. annyi joguk van, hogy a boltban kiválaszthatják, milyen mosóport szeretnének, egyébként férjük tulajdonai, akiknek teljes engedelmességgel tartoznak.

Az ENSZ egy vicc. Ez az a hely, ahol hét külön grémium foglalkozik csak az izraeli-palesztin konfliktussal. Ahol egy évben többször ítélik el a zsidó államot, mint a többi 192 országot együttvéve.

Az ENSZ az a véletlenül sem virtuális valóság, amelyben pár éve megtörténhetett, hogy egyetlen államot ítéltek el a női jogok súlyos sérelme miatt, és az Izrael. A döntés komolyságát mutatja, hogy olyan államok is megszavazták, mint Irán, Kína, Szaúd-Arábia vagy Jemen, ahol egyenesen tetőfokára hágnak a női és egyéb emberi jogok.

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa például úgy szereti elítélni Izraelt, hogy szót sem ejt arról a jelentéktelen gázai terrorszervezetről, amely folyamatosan, létében fenyegeti a zsidó államot. Ha pedig Izrael azzal jön, hogy bizonyos biztonsági aggályai vannak, azt egyszerűen elutasítják.

Kevesen tudják, hogy a 7-es számú szabálya miatt a palesztinok ügye a Tanács minden egyes (!) ülésén napirendi pont kell hogy legyen, kiemelve ezt a kérdést a világ összes többi konfliktusa közül, azt sugallva, hogy ez valamiért jóval súlyosabb, mint az ISIS mészárlásai, a polgárháborúk, a jemeni, a szudáni, a haiti helyzet, az ujgurok üldözése vagy éppen az ukrajnai háború.

Igazán az október 7-i Hamász-támadás és pogrom tette mindenki számára nyilvánvalóvá, hogy az ún. világszervezet pont leszarja, mi történt ezekkel az emberekkel. Egy dolog miatt aggódik, hogy ne legyen túl sok halott palesztin Gázában, és ez jogos aggodalom. De akkor igazán hiteles, ha 1) képes megérteni, mi váltotta ki Izrael gázai hadműveletét, 2) bizonyos gyászmunkát elvégez a lelőtt, elégetett, megkínzott, megcsonkított, megerőszakolt izraeli áldozatokkal kapcsolatban.

Az Egyesült Nímandok Szervezete egyelőre mindkettővel adós.

Az arcátlanság újabb csúcsa az volt, amikor március 7-én, éppen öt hónappal a történtek után Pramila Patten különmegbízott előállt a megerőszakolt izraeli nőkről szóló jelentésével, amelyben nagyvonalúan elismeri, hogy bizonyítottnak tekinthetők a nők ellen elkövetett leírhatatlan borzalmak. Azok a borzalmak, amelyekről Patten asszony már a legelső naptól kezdve tájékozódhatott volna, ha odafigyel. Nem pedig január végétől február közepéig vizsgálódik, ami két hét. Ügyvédek, nyomozók és igazságügyi szakértők folyamatosan beszámoltak az esetekről – az ENSZ mindvégig hallgatott.

António Guterres főtitkárnak – aki szerint a Hamász mészárlása „nem légüres térben” zajlott, azaz maga Izrael tehet az ellene indított pogromról – 55 napjába tellett, amíg egyáltalán megszólalt az izraeli nők elleni szexuális erőszak tárgyában. És úgy bírálta vehemensen Izraelt, hogy közben az Iránnal szembeni szankciók lazítását sürgette. Ő az a bizonyos fej, amelytől az egész hal bűzlik, és e fej tartalma a jelek szerint nagyrészt légüres tér.

Március elején hozta nyilvánosságra az izraeli hadsereg azokat a hangfelvételeket, amelyek állítása szerint azt bizonyítják, hogy az október 7-i támadás során a hamászosok kifejezetten „rabszolgának” szánták a túszul ejtett nőket. Ezeknek a derék embereknek egy része pedig az UNRWA segélyszervezet alkalmazottja volt.

Mire ez kiderült, már bőven állt a bál a palesztinok segélyezésével foglalkozó szervezet körül: számos nyugati ország felfüggesztette az UNRWA finanszírozását, mert kiderült, hogy 12 embere részt vett a Hamász terrortámadásában. A szervezet épületei szerves részei voltak a földalatti terror-infrastruktúrának (iskoláiban amúgy régóta zsidóellenes gyűlöletre tanítják a palesztin gyerekeket). Egy nyilvánosságra hozott belső Telegram-chat pedig azt fedte fel, hogy az ENSZ-szervezet több mint 3000 munkatársa és tanára ünnepelte a zsidóellenes támadást. Izrael úgy tudja, hogy az UNRWA több mint 450 terroristát foglalkoztat.

Őrült viszonyok, de van bennük rendszer: az Izrael-ellenességbe, „anticionizmusba” és emberi jogi nyelvezetbe csomagolt antiszemitizmus régóta része az ENSZ napi működésének. Az ember a mai napig a fejét fogja, hogy a „világszervezetben” 1975-ben halál komolyan határozatot fogadk el arról: Izrael államalkotó eszméje, a cionizmus nem más, mint a rasszizmus egy formája. És ez egészen 1991-ig így is maradt, csak akkor vonták vissza.

A Biztonsági Tanácsban az Egyesült Államok vétói még jórészt meg tudják akadályozni a beteges Izrael-gyűlölet szülte határozatok elfogadását, a Közgyűlésben azonban már szabad a pálya, az ugyanis jelen világunk hű leképződése. Minden tagállamnak van szavazata, márpedig a tagállamok jó része (főleg a „globális dél”) nem éppen a szabad világ része, csak az Iszlám Együttműködés Szervezete (OIC) például máris 56 tagállamot tömörít a 193-ból.

Lehet találgatni, hogy mindez miért van így. Amíg nem érkeznek be a megfejtések, könnyítésül annyit, hogy ha zsidó vagy, akkor az ENSZ nem a barátod. Fogalmam sincs, miért jó azt az Izraelt kipécézni, amely helyben mindannyiunk érdekét szolgálja, amikor az iszlám szélsőségek ellen harcol, hiszen ne tévedjünk: az iszlamisták (ha nem a Hamász, akkor az ISIS, vagy jön majd más) nemcsak a zsidó államnak, mindannyiunknak hadat üzentek.

A szerző újságíró, blogja: individualista.hu