Kurdisztáni lecke szlovákiai magyar politikusoknak

Mindjárt az elnevezés… Háború ez egyáltalán, vagy csak konfliktus? Egyáltalán mi a különbség? Ugyebár Ukrajnában sem háború van, hanem konfliktus, mégis be lett kebelezve az ország egy része és hol lőnek, hol nem… Emberek halnak meg, normálisan élni nem lehet, és mindenkinek van egy kis igaza. Évek óta…

Török-szír. Mitől török? És mi az a Szíria manapság?

Dióhéjban: Erdogan azt állítja, meg kell védenie az országát. Szerinte a terroristák elől. És ő mondja meg, ki a terrorista. A többiek kussoljanak, mert különben útnak engedi az egyébként általa visszatartott és jobb esetekben valóban integrált (vagy inkább diszkréten, lassan asszimilált) menekülteket nyugat felé. Az Iszlám Állam maradéka örül, mert bár ők is terroristák a javából, nem őket lövi most a török, hanem az ellenségüket, a kurdokat. Tehát az ISIS fellélegzik, erősödik a török diktátor terror elleni harcában. Hogy a Kurd Munkáspártot az EU is terrorszervezetnek tekinti, annak ugyancsak van oka. Mint bizonyára annak is, hogy isten tudja pontosan hány, kb. 30-40 millió kurdnak nincs saját állama. És hogy mindez igazságos-e, az irreleváns kérdés, mert a történelem sosem igazságos, hanem csak úgy megtörténik, amikor az erősebb kutya erősebb. Az vajon igazságos-e, hogy a térségben némi nyugalmat épp a kurd fegyvereseknek kellett teremtenie? Amikor ott voltak az amcsik is? Akik csak a kurdok segítségével tartották a „frontot”? (Vagy fordítva?) És az igazságos-e, hogy akkor most épp őket löveti az az ember, aki felszámolta a szépen fejlődő török demokráciát, s aki valószínűleg az Oszmán Birodalmat akarja újraéleszteni? És vajon az igazságos-e, hogy Trump a csapatkivonással gyakorlatilag kilövési engedélyt adott a kurdokra? Értsd: a világ legnagyobb demokráciája elindít egy potenciális népirtást?

A dolog bizonyára nem egyszerűsíthető le ennyire. Sehol sem rózsás a helyzet. Sok-sok éve jártam Törökországban, elég mélyen bent (kb. 4x24 óra busszal), de azért nem annyira, hogy ne legyen tele görög romokkal. Amikor rákérdeztünk vendéglátóinknál a görögökre, kiderült, nincsenek is itt görögök, soha nem is voltak. A kurdokra már rá se kérdeztünk… Egyébként a vendéglátóink a világ legkedvesebb, legbarátságosabb emberei voltak (csórók lévén a pénzünkre sem hajthattak…), már akkoriban simán köztük élt egy csomó külföldi menekült, a tolmácsunk is Teheránban született iráni volt. Küszködtek. Annyira meg akarták változtatni az életüket és országukat, hogy a nyugathoz tartozhassanak! Nem értették egészen, mi az a nyugat, de hát Belgrád sem érti, Bukarest sem…

A dolgok mindig bonyolultabbak annál, mint amilyennek látszanak.

Ami viszont roppant egyszerű: jelenleg civilek halnak meg, gyerekek véreznek a kórházakban, ám attól még nem lesz rend Szíriában. És nem dől el azonnal biztosan, kié lesz a kurdok lakta térség (most nevezzem Kurdisztánnak?) alatt tocsogó olaj.

Nos, kérem, ehhez képest – talán kissé demagóg és szemtelenül leegyszerűsítő módon, de semmiképpen sem demagógabb és leegyszerűsítőbb módon, mint ahogyan az érintettek politizálnak – javasolnám a következőket:

A Samuistvánok meg az egész Via Nova menjenek el a török-szír határvidékre, alapítsanak mozgalmat mondjuk a kétnyelvű feliratokért Újeccségben. Amikor az első Bufet – Büfé tábla fent van a falon (ha lesz még ott fal, kő kövön), adjanak tévéinterjút szlovákul. Aztán persze magyarul is. Meg törökül. Meg kurd nyelven, pl. kurmandzsi dialektusban.

A szlovákiai magyar pártok elnökei pedig rendeljenek az összefogáshoz egy újabb fogást, mondjuk kebabot / giroszt és döntsék el, vajon a csallóközi magyar kebab-e a jobbik, vagy a szepességi szlovák-e a fideszebbik. De semmiképpen se foglalkozzanak a kisebbségek képviseletével anélkül, hogy mindegyikük ne tanulmányozná át a kurdisztáni harcok hátterét. És ne küldene legalább egy százast valamely segélyszervezet által a kurdisztáni bármely nemzethez, etnikumhoz tartozó, de jelenleg parlamenti / etnikai képviselettel nem rendelkező gyerekek kórházi ellátására.

És ha mindezek után még mindig kurva okosnak és méltónak találják magukat, akkor mutassanak fel itthon egy épkézláb és reálisan megvalósítható rövid és hosszú távú politikai programot, amely az egész magyar nemzet, az egész ország (Szlovákia) és egész Európa hasznára lehet. Legalább egy kicsikét. De azt azonnal. Mert európai magyarok vagyunk Szlovákiában és ezzel tartozunk magunknak és európai társainknak – a kutya fáját! Ha ilyet akár külön-külön sem tudnak, akkor nem összefogniuk kell, vagy koalícióra lépniük. Hanem lelépniük.

És arra gondolniuk, vajon mit lennének képesek kezdeni ambícióikkal és bölcsességükkel a kisebbségek képviseletében Tal Ajád környékén. Ha kurdok lennének. Vagy törökök. Vagy arabok. Tök mindegy, kicsodák.