Megosztás
Dühödt koszovózás – magyar kártyával súlyosbítva, prominens, kormány-független tudós megverése (mocskoszsidó-felhanggal), a sajtó ismételt lekurvázása a II. pillér kapcsán, további gyanús tender, valamint az ellenzék szánalmas piruettjei – túléltük ezt a hetet is.
Tisztelt kormányfőnk most már annyira tehetséges tanítványa Mečiarnak, hogy minden egyes hivatalban töltött napjával kenterbe veri az öreg legfényesebb pillanatait is, nála már nincs hosszú kések éjszakája, folyamatos vagdalkozás, támadás, és a legidétlenebb összeesküvés-elméletek penetráns tálalása jellemzi őt.
Mindjárt a hét elején koszovózni kezdett, kijelentve, hogy a függetlenség elismerése nemzetközi jogi botrány, s ebbe Szlovákia sohasem megy bele. Természetesen megint a magyar kisebbséggel és Nyugat-Szlovákia déli részével hozakodott elő Koszovó kapcsán, mely legalább akkora gyalázatos csúsztatás és történelemhamisítás, mint ha például a Rajna-vidék megszállását Tibet Kína álltali lerohanásával kevernénk, netán az amerikai függetlenségi háborút a magyar 1848-49-cel hasonlítgatnánk össze, urambocsá, egy katonai puccsot békés átmenetnek néznénk.
Semmi gond, az agyatlan hörgés a II. nyugdíjpillér kapcsán is kiszakadt az ifjúkommunistából ószlovákká vedlett álszocdem vezérből: magán-nyugdíjpénztárak által lefizetett kurtizánoknak nevezte a Pravda a Sme és a TA3 munkatársait, amiért egyáltalán meg merészelték említeni, hogy a II. pillérről szóló hivatalos minisztériumi anyag még véletlenül sem tartalmazza és tükrözi azt az összeghatárt, amire Fico a spóroló személyek fizetése és havi jövedelme kapcsán konkrétan hivatkozott. Egyszerűen azért, mert ilyesmi nincs is benne. Ám a miniszterelnököt sosem érdekelték a tények, ellenségképek hisztérikus gyártásához és levadászásához ezekre nincs szükség.
És ennél fogva az sem lehet véletlen, hogy a racionális gondolkodás nemzetközileg elismert képviselőit és a kormányfüggetlen tudományos műhelyeket egyre több támadás éri – most már fizikailag is. Itt van Grigorij Mesežnikov minapi megverése, némi mocskoszsidó-felhanggal, el tudom képzelni, miféle aljas elégtételt érezhetett minden demokraták legelvtársabbika.
Aztán szépen megérkezett az újabb tenderbotrány is, ezúttal a belügynél. A Doxx cég 2,5 milliárd koronát kaszált volna ugyanis a zsaruk étkezési jegyein. Igaz, ezt a fajta közvetlen pályáztatást a jegyek esetében megengedi a közbeszerzési törvény, mert ott a legitim kiskapu. Csakhogy egy ekkora összeg egy ilyen kiskapuval nem szúrja ki a jogi doktor úr másra oly érzékeny szemét? Kaliňák ugyan megszüntette a tendert, de csak azért, mert a másik pályázó kiverte a raplit…
Orbán Viktor viszont jó kis belpolitikai kampányt folytatott a neki külföldi Losoncon, s arról okosította ki a megjelenteket, amit azok amúgy is hallani szerettek volna: ennek a piszok szoci kormánynak, mely most még gazdaságilag is egyoldalúan teszi függővé az országot a ruszkiktól, minél hamarább takarodnia kell. Ámen.
Csak halkan jegyzem meg, roppant kíváncsi vagyok arra a konkrét, részletes energetikai diverzifikációs programra, amit a Fidesz dolgozott ki és valósít meg az anyagi vonzatokat is figyelembe véve. Apropó, a Déli Áramlat költségeit nem a magyar államkassza fizeti, ugyanakkor a Nabuccoról egyáltalán nem mondott le a jelenlegi kormány sem. Ráadásul sikerült olyan szerződést kiharcolniuk, hogy Magyarország és Oroszország 50 – 50%-os tulajdonos lesz, tehát egyikük sem diktálhat az erő pozíciójából. Miként azt is szereti elhallgatni a Fidesz, hogy a Déli Áramlatot több uniós tagállam is elfogadta és szorgalmazza. Akkor most már ők is piszok ruszki vazallusok?
A szlovákiai ellenzék pedig egy hajóra hasonlít, amely mintha céltalanul bolyongana, miközben egyre többen szeretnének külön ladikban evezni, lyukas mentőcsónakokban. Daniel Lipšic pedig hiába csábítgat szirénhangon a jelenlegi kormány elleni egyesülésre, mert momentán van, aki a matrózaival üzekedik, és akad olyan is, aki a Lótuszevők szigetén hallucinál, vagy épp disznóként csámcsog a pártbeli dagonyában.