Kurva jól élünk nem Jemenben, tehetetlenül

Itt a kormány a mérce, meg az újságírók és kutyák lelövése, na meg az ország szétlopása.

Kurva jól élünk nem Jemenben, tehetetlenül
Fotó: AP/SITA

Jemenben tízpercenként hal éhen egy gyerek.

Nohavicát kitüntette Putyin. Nohavica énekelt neki.

Eközben Jemenben tízpercenként hal éhen egy gyerek.

Más spiclik is szoktak énekelni a kenyéradójuknak. Nézd meg a magyar rockszcénát.

De nem kell ahhoz énekesnek vagy spiclinek lenned, hogy énekelj a kenyéradódnak.

Vannak politikusok is, akik énekelnek a kenyéradójuknak.

Miközben Jemenben tízpercenként hal éhen egy gyerek.

Itt most épp önkormányzati választások lesznek, és többen (sokszor joggal) elégedetlenkednek, hogy miért most, miért csak most, miért nem korábban, miért nem jobb minőségben. Ugyanezek a FB-on nem győzik lájkolni, dicsőíteni, megénekelni a potenciális győzteseket. Hol meggyőződésből, mert hát nekik ilyen a meggyőződésük, hol hivatalból. Hol is is. Lényeg, hogy választásokkor kész legyen az út, a járda, és az út, no meg az út. Meg az épület, meg a tér, meg az izé, a minden, amit elkezdtek. De legalábbis kezdjék el. Aztán vannak polgik, akik megépítik, elkezdik, befejezik vagy fordítva. És vannak, akik csak elvárják az éneklést. És vannak, akik majd azt mondják négy év múlva, hogy ők építették, pedig hát…

Jemenben tízpercenként hal éhen egy gyerek.

Itt olyan pénzek mennek most el óriásplakátra, szórólapra és mulatós zenére, hogy abból talán ez 14 perce lenne növelhető. Legalább Mindenszentek környékén…

Jóváhagyták, hogy a vadászok már nem lövöldözhetik agyon nyakra-főre a kutyákat. Eddig se tették, állítják a jobb vadászok, a kutyatartók. Ezután is le fogják vadászni őket, állítják, akik már láttak ilyet. Vagy volt vadászok által lelőtt kutyájuk.

És a menhelyi ebek szintén sorra felkerülnek a hálóra, ahol addig lájkoljuk őket, amíg abból jól nem laknak.

Jemenben tízpercenként hal éhen egy gyerek.

Közben az ultralájtossá infantilizálódott nemzetiek kapitánydoktora előbb az orosz nemzetről énekel hősi éneket, majd Orbánról, majd lepaktál véreivel. Csak elszámolta magát. Szerencsére rosszabbul számol, mint énekel. De az irány (nem először mondom) megvan. És ebből még baj lesz. Nem akkora, mintha tízpercenként halna éhen egy gyerek, de baj lesz.

Nem lehet mindent átszámolni lélegeztető gépre, sem jemeni gyerekre, de.

Kurva jól élünk mi még itt. Nem annyira, mint amennyire az osztrákok, svájciak és németek, akik a többszörösét keresik meg a miénknek hasonló árak mellett, és ahol nemcsak kampánykor építik és kezdik el és fejezik be. Nem is annyira mint az országazországban Pozsonyban, ahol a többszörösét keresik meg a miénknek, de már csak kampánykor építik és kezdik el és fejezik be.

Viszont nem hal éhen tízpercenként egy gyerek. Mondjuk, ez itt nem mérce.

Itt a kormány a mérce, meg az újságírók és kutyák lelövése, na meg az ország szétlopása.

De akkor is. Nem törődünk a jemeniekkel annyira se, mint a menhelyi kutyákkal.

Mert itt még mindig, szorri a kivételeknek, jól elvagyunk.

Ott pedig tízpercenként hal éhen egy gyerek.

Ezt mi már el se tudjuk képzelni.

És nem is képzeljük el.

Akkor sem, ha valaki megosztja a hálón. Inkább lájkolunk mást, macskát, bikinit, tortát, naplementét, napszemcsit. Abból nem lehet baj, az boldogít. Elvonja a figyelmet a mindennapokról. Meg a lelkiismeretről. És a tulajdonképpeni tehetetlenségről. Arról is, hogy tízpercenként.