Látszólag könnyű dolga volt Čaputovának
Zuzana Čaputová államfővé választása kapcsán elvileg csak az első forduló után megállapított evidenciákat lehet megismételni. Annál is inkább, mivel majdnem akkora különbséggel nyerte meg az államfőválasztás második fordulóját Maroš Šefčovičcsal szemben, mint amennyivel megelőzte a Fico-féle Smer SD jelöltjét az első fordulóban.
Az államfőválasztás egészére jellemző egyik evidencia annyi, hogy a második fordulóba két normális jelölt került.
Vagyis a politikai barbárok a pályaszélre kerültek.
Konkrétan a neonácizmussal kokettáló Marian Kotlebáról és persze, ha lehet, a nála is kártékonyabb Štefan Harabinról van szó. Ők sajnos tagadhatatlanul sokkal több választót voltak képesek megszólítani az első fordulóban, mint amennyi kívánatos. Ideális körülmények között egyébként sehány szavaztot nem lett volna szabad kapniuk.
Akkor sem, ha világos, minden társadalomban akad legalább 10-15 százaléknyi félrevezethető és félrevezetett, vagyis ostoba ember, akiket elvileg el kellene tiltani a közügyek gyakorlásától. Ezzel szemben a két pojáca együtt közel harminc százalékos eredményt ért el az államfőválasztás első fordulójában.
Egyértelmű persze, egy parlamentáris demokráciában semmilyen kisebbséget, így a félrevezethető és félrevezetett, vagyis ostoba embereket sem szabad/lehet diszkriminálni.
„Csak“ le kell őket győzni! Ahogy az az államfőválasztás során megtörtént Szlovákiában, amely tény nyilvánvalóan a fényt, illetve a tisztességet jelenti/ígéri a közélet sötét és piszkos alagútjának végén... Így esett, hogy két normális jelölt mérkőzött egymással az államfőválasztás második fordulójában.
Amely kizárólag azért végződött Zuzana Čaputová magabiztos győzelmével, mert a kampányban Maroš Šefčovičot maga Robert Fico húzta le, fedte be, mint Ady Endre versében a gaz a magyar ugart...
Látszólag tehát tulajdonképpen könnyű dolga volt Čaputovának, hiszen nem kellett olyan tőle idegen szerepet eljátszania, mint amilyenre az egyébként kifogástalan diplomata, Šefčovič kényszerült a Smer-SD jelöltjeként. Ennyit arról, hogy
a politikában bizony igencsak nagy előnyt jelent, ha az ember lábbelije nem bűzlik a politika istállójában felgyülemlett trágyától. (Finoman szólva...)
Čaputová további előnye, hogy Szlovákiában, egyéb közép-kelet-európai baromfiudvarokkal ellentétben, nincsen csicska-, illetve kormánypárti sajtó. Nem léteznek hatalmi álhírgyárak, amelyek küldetése a módszeres agymosás. Ellenkező esetben ugyanis nem történt volna meg az újságírógyilkosság sem. Amely tragikus esemény megteremtette a regnáló hatalommal szemben szerveződő nyilvánosságot, tömeget.
Ez a kritikus tömeg volt az, amely aktivizálta azokat a jobbára fiatal korosztályokat, amelyek tagjai általában nem is szoktak részt venni a választásokon. Ez a kritikus tömeg „termelte ki“ azt a liberális jó jelöltet, akinek el lehetett hinni, hogy tisztességes.
Csak ennyi? Igen-igen, ennyi épp elég a közéleti boldoguláshoz. Pláne, ha ordít a politikai közegről a gátlástalanság, a kizárólagosság, a tehetségtelenség, a korrupció bűze!
Ha minden jól megy, vagyis a barbár Harabin jogi álcába gyömöszölt szarkeverése nem késlelteti az aktust, júniusban esküt tehet Szlovákia új államfője.
Akivel szemben nyilván minden egyes állampolgárnak a saját értékrendje által befolyásolt elvárásai vannak. Ezeknek megfelelni nem egyszerű feladat. Sőt, lehetetlen küldetés. Nem csak azért, mert többmillió embernek többmillió érdeke lehet és van. Azért is, mert a köztársasági elnöki poszt tulajdonképpen szimbolikus jellegű Szlovákiában.
Bár a főügyész, az alkotmánybírák kinevezése és a törvények ellenőrzésének lehetősége azért kétségkívül a hatalommal szembeni fék, ellensúly lehet. Főként, ha körültekintően, szakavatottan, nem utolsósorban tisztességesen él jogköreivel az államfő.
Ugyanez vonatkozik Čaputová egy további ígértére, amely szerint mindenkivel szemben empatikus/együttérző, megoldásokat kereső köztársasági elnök akar lenni. A kisebbségekkel szemben is. Nemcsak a nemzeti kisebbségeket tekintve, hanem mindegyiket! Bizony még a homofób agymosottak által lebuzizott kisebbség, sőt, akár a homofób, xenofób kisebbség, de még a barbár fasiszták kisebbségének mindenkori hatalom által okozott gondjait, problémáit illetően is...
Még valami:
Nehogy már valaki az gondolja: holnaptól vagy a beiktatása napján most már Čaputová kiirtja a korrupciót, munkát szerez a munkanélkülieknek, megemeli a fizetéseket, rendez minden privát adósságot, meg nem történtté tesz minden egyéni kudarcot, rendbe rakja a házasságokat... Plusz, mivel magyarul is megköszönte a választók támogatását, eltörli a Beneš-dekrétumokat, bevezeti a kockázatmentes kettős állampolgárságot, elrendeli Soros György nyilvános megégetését, letérdepelve megköveti Malina Hedviget, a zsaruk által megvert DAC-szurkolókat, majd késlekedés nélkül meghívja Bugár Bélát az elnöki palotába épületgépésznek, Menyhárt Dodit pedig udvari muzsikusnak...
Jogkörei ugyanis mindezt kizárják! De különben is, Isten ments...!
