Legyen tél vagy nyár, hó vagy eső, Kucsera Tamás futócipője nem porosodik a sarokban

Megosztás

Legyen tél vagy nyár, hó vagy eső, Kucsera Tamás (Dunaszerdahely, 47) nem riad vissza attól, hogy futócipőt húzzon. Immár hatodik éve a futás szerelmese, azt vallja, hogy sem az időjárás, sem az életkor nem szab határt a sportnak.

Nem volt ez mindig így, saját bevallása szerint kifejezetten lusta gyerek volt. A negyvenes éveit kezdte el taposni, amikor elkezdett érdeklődni a sport iránt. „A futásba egy családi viccelődés miatt kezdtem bele. Eléggé meghíztam, a feleségem pedig azzal cukkolt, hogy 100 kiló felett már nem kellek neki. Ekkor megfogadtam, hogy megmutatom mindenkinek, hogy le tudok fogyni. Először edzőterembe jártam, majd 2018 karácsonyán megleptem magam egy Spartan Race nevezéssel. 2019-ben pedig megismerkedtem az ultrafutással. Ultramaratoni távnak minősül minden olyan verseny, ami a maratoni táv, vagyis 42,195 kilométer fölött van” – mesélte Tamás a kezdetekről.

Bár csak egy egyszerű viccből indult az egész, Tamás olyannyira beleszeretett a futásba, hogy mostanra hatodik éve töretlenül hódol e hobbijának. „A futás számomra szabadságérzetet ad. Van, hogy közben zenét hallgatok, vagy egyszerűen csak átadom magam a természetnek, figyelem a madarak csiripelését, a környezet szépségét. Ilyenkor egyedül tudok lenni a gondolataimmal. Ki merem jelenteni, hogy futás közben tudom igazán átgondolni az egyes döntéseimet. Ha feszült vagyok, csak fogom magam és kimegyek futni, számomra ez a legjobb nyugtató” – árulta el a Paraméternek Kucsera Tamás.

Tamás legalább kétnaponta mindig futócipőt húz, de ha versenyre készül, akkor naponta rója a kilométereket. „Versenyekre azért kezdtem el benevezni, mert kíváncsi voltam a fejlődésemre, arra, hogy mire is vagyok képes. Az ilyen eseményeken uralkodó hangulat annyira magával ragadott, hogy most már el sem tudom képzelni az életemet ezek nélkül” – tette hozzá.

Tamás a kezdetekben kisebb versenyeken, jótékonysági futásokon vett részt, mostanra pedig már egyre nagyobb célokat tűz ki maga elé. Szeretett volna egy csapatot is, ahová tartozhat, így három évvel ezelőtt csatlakozott a Balatonfüredi Atlétikai Clubhoz.

„Leggyakoribb futótársaim Varga Ferenc és Hanckó Péter. Míg Ferivel hosszú, lassú futásokra járunk, addig Petivel a tempós, rövidebb távokat futjuk együtt. Mentoromnak Bögi Sanyi bácsit említeném, aki immár háromszoros Spartatlon teljesítő.” Egy éve Szabó Tamás az edzője, valamint – szavai szerint – sokat köszönhet az STG Dunaszerdahely csapatának, akik a mai napig támogatják őt.

Tamás már kipróbálta a duatlon versenyt is. A duatlon verseny futásból, kerékpározásból, majd ismét futásból áll. Az egyes részeket pihenő nélkül kell teljesíteni, és a versenytípusok közti idő is beleszámít a végeredménybe. Ajkán teljesítette az első ilyet, ami 10 km futásból 40 km biciklizésből, majd újabb, 5 km futásból állt.

Megjárta továbbá a MyWay-t is, melyen 100 mérföldes távot tett meg. Gyenesdiáson rajtoltak a futók és Balatonakalin értek célba.

Eddigi fő versenyének a Balatonalmádin megrendezett UKKO ultra fesztivált tekinti, mely egy 24 órás verseny. Itt 122,86 kilométert teljesített.

Egy-egy futóversenyre családjával együtt megy, így összekötik a kellemeset a hasznossal. A futás után kirándulnak, közösen szórakoznak.

„Mindenki álmodozik, az én legfőbb célom – ami a sportot illeti –,hogy legalább hetvenéves koromig tudjak futni”

– zárta beszélgetésünket Tamás.

Ministerstvo Kultúry Slovenskej RepublikyKult MINOREU Fond Regionálneho RozvojaIntegrovaný regionálny operačný program