Fico legszívesebben lesmárolta volna a francia elnököt, az meg hatalmas, ahogy két szlovák elnökjelölt a parlamentben hajba kap

A mai LÉNYEG meghallgatható itt:

Podcastjaink elérhetők az Apple Podcasts és a Google Podcasts alkalmazásban, valamint a Spotify-on is!

Mint egy falat kenyér, úgy kellett a Putyin-simogató szlovák kormányfőnek Emmanuel Macron megnyilatkozása az ukrán helyzettel összefüggésben. Ahogy arról már minden hírkövető értesülhetett, a francia államfő hétfőn este azt találta mondani egy általa összehívott összeurópai „haditanácson”, hogy bár nincs egyezség csapatok Ukrajnába küldéséről, de a kérdést nem lehet kizárni. Örömében simán homlokon is csókolhatta volna Robert Fico a francia politikust, mert kiváló populistaként lelki szemei előtt megjelent, ezzel a témával mennyire ráijeszthet Szlovákia alulinformált polgáraira. Mert majd a Smer elnöke azt mondhatja otthon, mindent megtesz azért, hogy a hazája fiait megvédi a háborútól, és nem engedi, hogy szlovákiai katonákat vessenek be a szomszédban dúló háborúba.

Macron boldoggá tette Ficót

Tehát Fico látványosan örülget, hogy Macron előhúzta ezt a témakört, és így nem röhöghetnek az újságírók azon, hogy a kormányfő már megint mondvacsinált okokra hivatkozva hívta össze a nemzetbiztonsági tanácsot. Természetesen a szlovák miniszterelnök bírálta a vele nem barátkozó sajtót is, meg persze az ellenzéket, amelyik szerinte azt állította, hogy csupán kitalálta, hogy egyes országok fontolgatják harci alakulatok küldését Ukrajnába. Ha hinni lehetne a smeres górénak, állítólag a hideg futkosott a hátán, amikor Párizsban meghallotta ezeket a kardcsörtető beszédeket. Közben meg aki nem kizárólag a Facebookról tájékozódik, tudhatja, hogy nem lehet kötelezővé tenni az uniós vagy NATO-tagországok számára, hogy hadsereget indítsanak mondjuk Ukrajna védelmére. Más lenne a helyzet, ha az oroszok már a spájzainkat fosztogatnák, ha már a határainkon belül ordítoznák vodkától bűzlő pofával, hogy davaj csaszi. Mert abban az esetben életbe lépne az Észak-atlanti Szerződés Szervezete kollektív védelemről szóló ötödik cikkelye. De itt, hála istennek nem tartunk, a fasiszta révületbe hajszolt vérszomjas ruszkik szerencsére Kijevvel sem tudnak elbánni. És hogy esélyük se legyen erre, ezért kellene minden segítséget megadnunk a megtámadott nemzetnek. Amelyiket Fico úgy gyalázza a Kreml propagandájával, hogy annak alig van párja.

Hol itt a béke?!

Bibircsókos békegalambunk azt fájlalja, hogy a párizsi kupaktanácson egy büdös szó sem esett a békéről, amit személy szerint nagyon sajnál. Pedig biztos nagy vigadalom lett volna az európai vezetők körében, ha a legnagyobb szlovák stratéga kiállt volna a kollégái elé, és részletesen elmagyarázza, miképpen lehetne nyélbe ütni egy tartós fegyvernyugvást. Amire minden normális ember vágyakozik. Kivéve Moszkva hibbant gnómját, akitől ha megkérdezik, két éve miért vágta sutba a nemzetközi egyezményeket, miért rontott rá a testvéri ukrán népre, a 9. századig visszakanyarodva kezdi a nonszensz mondókáját.

Több sebből vérzik a V4-ek együttműködése

Ezért aztán nem is csoda, hogy ez a téma Prágában is felvetődött, ahol a visegrádi országok vezetői voltak kedden hivatalosak. A hangulat bizonyára kiváló lehetett, főleg ha arra gondolunk, hogy cseh vendéglátó már egy nappal korábban jelezte, a szlovák miniszterelnök putyini retorikával átitatott hétvégi nyilatkozatai befolyásolni fogják a V4-ek csúcstalálkozóját. Ez a ficói hablaty Donald Tusk lengyel kormányfőt is elgondolkodtatta, mert olyat talált nyilatkozni, ha visszaér Varsóba, nyíltan kimondja, van-e még értelme Pozsonnyal és Budapesttel közösködni. Szinte mázli, hogy a négy ország vezetője legalább abban egyetértett, hogy az Ukrajna elleni orosz agresszió a nemzetközi jog súlyos megsértése, és Kijevnek segítségre van szüksége, amiben mindegyikük részt vesz.

Szüzet szüntess!

Az ilyen fajsúlyos kérdések mellett szinte eltörpülnek a hazai belpolitikai hírek. Ám Szlovákia a kis színesek gigászi tárháza, csemegézzünk hát belőle. Mert például az nem semmi, ahogy két szlovák államfőjelölt szólalkozott össze a parlament üléstermében. Már eddig is nyilvánvaló volt, hogy az alig egy hónap múlva esedékes elnökválasztáson megmérkőző Andrej Danko és Igor Matovič nem csípi egymást, ezt pedig néhanapján tudtára is adják egymásnak. Kedden ismét éles szóváltás alakult ki a két politikus között, aminek köszönhetően a jiddis eredetű mesüge kifejezést is megízlelgethettük. Aztán akit idáig kínzott a kíváncsiság, a szlovák – de bátran mondhatjuk, az európai (netán az egész világ?) – politika koronázatlan gyerekgyáros királya mikor vesztette el a szüzességét, az megkaphatta a választ. A korábbi házelnök, Boris Kollár már nem is számolja, mennyi nővel volt dolga, de egy viszonylagos tippünk lehet is erről a számról. Hiszen a Sme rodina párt vezetője azt elárulta, hogy 14 évesen szexelt először, és legfeljebb két-három hétig tartott a leghosszabb időszak, amíg szüneteltette a kufircolást. Ez szép teljesítmény az elnök úrtól, tekintve, hogy jövőre lesz 60 éves.

Sidó Árpád