Lényeg Gázos szempontból készülünk Moszkva teljes bedilizésére. Még szerencse, hogy Magyarország a gyávaságával magára maradt

Fotó: TASR

A mai LÉNYEG meghallgatható itt:

Podcastjaink elérhetők az Apple Podcasts és a Google Podcasts alkalmazásban, valamint a Spotify-on is!

Amióta tudjuk, hogy az orosz vezetés be- és kiszámíthatatlan, azóta megy a nagy okoskodás, mi lesz, ha a Kreml a gázcsapokat is elzárja. Lenne akkor nemulass, de egyrészt itt még nem tartunk, másrészt pedig a kormány néha igyekszik előrelátóan gazdálkodni.

Már most készülünk a télre

Ilyen hozzáállás miatt sikerült a gazdasági miniszternek olyan szerződéseket tető alá hozni új partnerek felkutatásával, amiknek köszönhetően az éves hazai gázfogyasztásunk 65%-a bebiztosítottnak tűnik. Ez azt is jelenti, hogy ennyivel csökken a függőségünk az orosz földgáztól. És ennek az sem mond ellent, hogy közben meg továbbra is teljes mennyiségben vásároljuk az orosz energiahordozót. Nem kell hozzá nagy ész, hogy kiszámoljuk, ezáltal sokkal több gáz érkezik Szlovákiába a szükségesnél, ami azért jó, mert így legalább felkészülhetünk a legrosszabbra és gyors tempóban feltölthetjük a gáztározóinkat. Ki tudja, Vlagyimir Putyin mikor találja ki, hogy Zuzana Čaputová túl náci ahhoz, hogy Szlovákia kaphasson a keleti tüzelőanyagból. És ha még pár hétig ilyen tempóban érkezik a gáz, július közepére egész télre elegendő tartaléka lesz az országnak. És ez Moszkva elmebeteg ura miatt nagyon nagy szó.

Ki szeretne egy pszichopata rablógyilkost szomszédjának?

Még jó, hogy a civilizált világ normális országai minden lehetséges módon támogatják a megtámadott Ukrajnát, ellenkező esetben már Oroszország lenne a keleti szomszédunk. Az meg nem egy életbiztosítás, lássuk be. A 21. századi területrablásokban világelsőnek számító ország bicskája most azonban megakadt a nagy mészárlásban, hiszen a Nyugat nem hagyta cserben Kijevet. Ezt a gondolatmenetet a szlovák külügyminiszter egy mondatban úgy intézi el, hogy ha minden uniós tagállam úgy viszonyulna a háborúhoz, mint Magyarország, azaz hogy „ez minket nem érint”, akkor Szlovákia már nem Ukrajnával, hanem egy másik országgal lenne határos. Ivan Korčok még nem beszél a V4-ek széteséséről, de külpolitikai kérdésekben már látja, oda a visegrádi egység.

Amíg itthon vitatkoznak, addig gazdagabb a Slovnaft

De Budapesten ilyen vélemény miatt nem is nagyon moroghat a kormánypárti SaS-re, hiszen éppen Richard Sulíkék hagytak rengeteg pénzt a magyar érdekeltségbe tartozó Slovnaft zsebében. A szlovák kormánykoalíció ugyanis úgy döntött, hogy nem azonnal, hanem június végéig kell megegyeznie az olcsó orosz kőolaj feldolgozására kivetett különadóról és a bevétel felhasználásáról is. A döntés egy hónapos elhalasztásával körülbelül 30 milliótól esett el az ország, mert a pénzügyminiszter javaslatának elfogadását egyelőre blokkolja az SaS. A liberálisok ellenzik Igor Matovič osztogató politikáját, és a Slovnaft-adóból származó bevételt más adóterhek csökkentésére használnák fel. Most majd lesz egy hónapuk arra, hogy megegyezzenek abban, mit kezdenének a pluszpénzzel.

Délnyugaton a helyzet változatlan

Egy biztos, az extra bevételt nem a Pozsony-Dunaszerdahely-Komárom vasútvonalra szánják. Legalábbis arról szólnak a hírek, miszerint még évekig nem újul meg ez a szakasz, pedig az egyes részei már közelítenek az élettartamuk végéhez. Ennek ellenére a Szlovák Vasúttársaság szerint legkorábban 2028-ban kezdődhet a vonal felújítása, közben meg a teljes szakasz átlagos „életkora” 32 esztendő.

"Kifehérítik" a vörös Sajót

De még mielőtt azt hinnénk, hogy a vidékeink életminőségére magasra tesznek az illetékesek, itt van egy ellenpélda a keletibb végekről. A Rozsnyói járásban negyed éve vették észre, hogy az ott csörgedező Sajó folyót vörösre színezte a helyi vasércbányából kifolyó víz, erre meg annyira összeszedték magukat a hatóságok, hogy már most szombaton belevágnak a helyreállítási munkákba. Egy szó mint száz, Szlovákia megint jól teljesít.

Sidó Árpád