1
Fotó: MTI
Megosztás
Ez itt a Paraméter napi hírösszefoglalója, a LÉNYEG. A nap legfontosabb eseményeit szemlézzük, így garantáltan nem marad le semmiről.
A mai LÉNYEG meghallgatható itt:
Podcastjaink elérhetők az Apple Podcasts és a Google Podcasts alkalmazásban, valamint a Spotify-on is!
Hétfőn volt 20 éve, hogy átadták a párkányi Mária Valéria hidat, ennek apropóján Orbán Viktor és Eduard Heger a hídon nosztalgiáztak. A magyar miniszterelnöknek ez egyben újabb apropót is adott a brüsszelezésre.
„Dávidokként állunk a brüsszeli Góliáttal szemben” írta ki a Facebook-oldalára egy fényképre Orbán.
A képen ő látható egy csoport népviseletbe öltözött fiatallal, a Mária Valéria hídon. A híd 2001-es újjáépítését „Brüsszel” vagyis az Európai Unió támogatta úgy, hogy akkor még a tagjai sem voltunk. És hogy teljes legyen a zűrzavar, „Brüsszelnek” intézve szavait megjegyezte azt is, hogy itt, Közép-Európában az idegen hatalmak mindig csak rombolták a hidakat… WTF?!?!?!
Valószínűleg Orbán már elfelejtette azt is, hogy alig több mint egy éve Igor Matovičcsal, az akkori szlovák kollégájával egy másik Duna-hidat is átadott, akkor Komáromban. A Monostori híd felépítését ugyanis szintén az Európai Unió támogatta, vagyis elég vastag bőr kell ahhoz, hogy „Brüsszel” kapcsán arról beszéljen: „az idegen hatalmak” mindig csak hidakat rombolnak a térségünkben.
Nem beszélve arról, hogy külügyminisztere, Szijjártó Péter néhány napja Pozsonyban azzal dicsekedett, hogy már épülnek az Ipoly-hidak is. Ugyancsak uniós támogatásból…
Orbán a hídon (Fotó: Facebook)
Tényleg olyan jó szomszédok vagyunk?
Kicsit mellette volt a jelennek aktuális szlovák kollégája, Eduard Heger is, aki azt találta mondani a hídépítésről, hogy „ez a történet két jó szomszéd története, sikertörténet”. Abban talán igaza van, hogy a hídépítés sikertörténet, de a „két jó szomszéd” kifejezéssel már óvatosabban kellene bánnia. Elég, ha Korčok és Szijjártó múlt heti, pozsonyi találkozójára gondolunk.
Ugyan a két külügyminiszter is eljátszotta, hogy mekkora jóbarátok, de valószínűleg ez a „barátság” elég gyorsan megszűnik, ha a szlovák fél tényleg alaposabban meg akarja nézni, hogy Magyarország mire és hogyan ad állami támogatást Szlovákiába.
Maffiabarter lehetett a dunaszerdahelyi maffiakivégzés
A szlovák-magyar barátság egy furcsa vetülete is megmutatkozott hétfőn: a magyar rendőrség bejelentette, elfogták az 1999-es dunaszerdahelyi maffiagyilkosság lehetséges tetteseit. Mint a tudósításból kiderül, valószínűleg barteralapon gyilkoltak Dunaszerdahelyen:
Sátor Lajosék Budapesten tettek el láb alól két maffiózót, aminek fejében ők is segítséget kaptak a Pápay-klán meggyilkolásához.
A maffia már két évtizede megoldotta, hogy készpénzmozgás nélkül is menjen az üzlet a két ország között…
Sulíknak semmilyen áremelkedés nem gond, ha kell, kicsavarja az égőt
Lazán kezeli a kormány, vagy legalábbis Richard Sulík (SaS) gazdasági miniszter az egekbe tartó energiaárakat. Szavaiból kiderült, hogy ugyan ő is „figyel” arra, hogy mekkora lesz a villanyáram-fogyasztás – ha a gyerekei elfelejtik lekapcsolni a lámpát, akkor kicsavarja az égőt. De hát tudjuk, hogy neki valóban nem nagy tétel a várható, havi 3-4 eurós villanyár-emelkedés.
Valószínűleg azt sem venné észre, ha 30-40 euróval ugrana meg a havi számlája, de vannak ebben az országban olyanok is, akiknek a havi 10 eurós pluszkiadás komoly problémát okoz.
És még ha tisztában vagyunk is vele, hogy az energiaárakat nem a pozsonyi kormány mozgatja, és az emelést rövid távon le kell nyelni, azért még fogalmazhatna óvatosabban a gazdasági miniszter, ha a választásokon nemcsak a felső tízezer szavazatait akarja megcélozni.
A Csemadoknak sem okoz gondot jövőre a gázáremelés
A parlamentben van a lex Csemadok, vagyis az a törvényjavaslat, amely állandó állami támogatásban részesítené a Csemadokot. Ki más nyújthatta volna be, mint Gyimesi György, aki valóban minden követ megmozgat, hogy a magyarság megmentőjének szerepében tetszeleghessen. A javaslata szerint évi 300 ezer eurót kap majd a szervezet a működésének biztosítására. Az állandó, biztos támogatás mindenképpen előny, a Csemadoknak biztosan, hiszen egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb működést tesz lehetővé. Csak azt is látni kell, hogy nem 1996-ot írunk, amikor Vladimír Mečiar megszüntette a Csemadok állandó állami apanázsát.
A szlovákiai magyar kultúra 1996-ban sem volt egyenlő a Csemadokkal, most, 2021-ben pedig már több, a szlovákiai magyar kultúrára a Csemadoknál akár nagyobb hatással bíró társaság is működik az országban.
Gyimesi ugyan átveszi a Csemadok „propagandáját” az 53 ezer tagról és a több mint 400 alapszervezetről, de aki ismeri a tényleges viszonyokat, az tudja, hogy ennek nagy része csak papíron létezik, sőt, talán még úgy sem. Lehet, hogy többet ért volna el, ha a Kisebbségi Kulturális Alap költségvetését növeli ennyivel – vagy akár többel is –, azzal talán többet segített volna a szlovákiai magyar kultúrának.
Lajos P. János