Lényeg Szlovákia térdelt le leghatékonyabban a svédeknek, pedig volt térdeplő konkurense több is

Illusztráció

A mai LÉNYEG meghallgatható itt:

Podcastjaink elérhetők az Apple Podcasts és a Google Podcasts alkalmazásban, valamint a Spotify-on is!

Tombol a nyár, a celebek és politikusok nekivetkőznek, hogy tutira megvegye őket az efféle mutatványokra fogékony közönség. Emil Ratajkowski aztán elandalog majd a kutyájával a naplementébe, ahogy az már giccsparádékban szokás. Mások orvosi kezelésre szorulnak a kutyameleg miatt. Bizonyos politikusok meg azon rugóznak és duzzognak, hogy nem minden sajtómunkás hajlandó lemenni nekik kutyába...

Beengedték a tévébe Mečiart és Klaust

Konkrétan Vladimír Mečiarról és Václav Klausról van szó, akiket beengedtek a köztévébe. Hogy ott aztán tökre ugyanolyan gőggel, arroganciával lépjenek fel vénségükre, mint akkor, amikor ifjabb állapotuknban ők fújták errefelé a passzátszelet...

Pontosan úgy hazudoztak most is, mint évtizedekkel ezelőtt. Amikor négyszemközt okosba lezsírozták Csehszlovákia kiradírozását a térképekről. Klaus azért, mert vadparasztnak tartotta a szlovák politikai osztályt. Mečiar pedig azért, mert a dörzsölt csehek nélkül eredményesebbnek ígérkezett a jámbor szlovák/iai/ nemzet/népesség terelgetése. Első nekifutásból Svájcot ígért a köznek a Tátra alatt, amiből viszont végül egy primitív privát akol lett csupán. Ahová könnyedén be tudta hajtani a szédelgő nyájat, hogy kilophassa alóluk még a sosem volt szlovák nemzeti frigyládának a hűlt helyét is...

Akiknek konkrét emlékei vannak a mečiari Szlovákiáról, azok sugárban hányták le a két gazember tévébeli jelenésétől a jó édesanyukájuk illatos firhangjait is... Leginkább attól, ahogy ez a két naftalin szagú gólem most is ugyanúgy játszotta a negédesen bájolgó primadonnák szerepét, mint ahogy azt ifjabban tették. Annyit viszont talán sikerült elérniük, hogy a tárgyilagos szemlélő számára hajszálra ugyanaz a hazugságáradat jött le a jelképes színpadról, mint 30 éve.

A gusztustalan színjáték tanulsága annyi, hogy világos, a hatalmgyakorlás technikája vajmi keveset változott azóta. Most már ugyan nem Mečiar papa az aki megmondja, hogy merre hány lépés, ám jelenlegi utódai épp úgy, épp olyan sikerrel nézik hülyének, veszik palira választóik tömegeit, mint ahogy ő tette volt. A különbség csupán annyi, Matovičék nem fogadtak még fel útonállókat, hogy ellehetetlenítsék a jelenlegi államfőt, amint azt Mečiarék csinálták a korabeli köztársasági elnökkel... Slusszpoén, hogy épp úgy takaróztak az Egyesült Államok meg a viselt dolgaikat kikiabáló sajtómunkások szapulásával, ahogy az most teszi néhány politizálást mímelő provinciális szájhős az általuk leuralt ganéjszagú hátsó udvarokban...

Lássuk most már, miből élünk!

Ennyit a köztévében kísértő lidérces múltról. Lássuk most már, miből élünk! Szlovákia például egy újabb, immár az ötödik autógyárból fog. (Jobban vagy se, úgyis kiderül.) A svéd Volvóból nevezetesen.

Friss hír, hogy az eddig oly bűnös módon elhanyagolt Kelet-Szlovákiában, Kassa mellett építenek a svédek 1,2 milliárd eurós beruházással autógyárat.

Ennek a hírnek kétségkívül pozitív visszhangra kell találnia, hiszen a szóban forgó üzem 3 300 munkahelyet kínál majd. Persze nyilván nem azoknak, akik azzal dicsekszenek a szociális hálón, hogy ők az élet iskolájában edukálódtak...

Szóval, tessék elismerni, ez a Volvo sztori Szlovákia kétségkívüli sikere. Különös tekintettel arra, hogy Szlovákián kívül egyéb államok is felkínálkoztak a svéd multicégnek. Talán még olyanok is letérdeltek nekik, akik orrba-szájba azzal tüntetnek, hogy csak az atyúristen előtt hajlandók térdet hajtani. Ez lett, ez van, ahogy mondani szokás faluhelyen, nincsen mindig búcsú...

Nincs az a pénz, amit nem lehet elcseszni, avagy ellopni!

Ha már itten átmentünk pozitívba, el kell ismerni, az sem semmi, hogy végre döntött a kormány: mintegy 1100 új kórházi férőhely épül Pozsonyban és Tőrócszentmártonban (Martin), mégpedig 611 millió euróból. A döntés ugyan több hetes késéssel született meg, de végül az utolsó pillanatban elfogadták az egyébként folyamatosan egymás mogyoróit morzsolgató kormánytagok a kórházfejlesztési tervet, amelyet az Európai Unió újjáépítési csomagjából akarnak finanszírozni. Pontosabban annak sok pénznek az első része körvonalazódik, amelyet két kórházra költenének. Az egyik Pozsonyban, a másik Turócszentmártonban épülne a következő négy évben. Kisebb kórházak építésére és a létezők felújítására szeptemberben írnak ki pályázatot, arra a célra közel 700 millió euró marad.

A pozsonyi kórház 281 millió euróba kerül majd, és úgynevezett szerkezetkész állapotba kell hozni legkésőbb 2026 második negyedévére. A „szerkezetkész állapot” (shell and core) ebben az esetben Eduard Heger kormányfő szerint nem azt jelenti, hogy csak a falak fognak állni, hanem azt, hogy valójában az épület teljesen elkészül, csak be kell rendezni az igényeknek megfelelően. A turócszentmártoni kórház építésére ennél 50 millióval többet, 330 millió eurót hagyott jóvá a kabinet, de a kórházat ott 2026-ra teljesen készre (full fit out) kell lerendezni.

Mindehhez azért hozzá illik tenni, nincs az a pénz, amit nem lehet elcseszni. Avagy ellopni! Hogy majd végül nem ide lyukadunk ki megint, azt az a tény garantálhatja, hogy a szóban forgó pénz az Európai Unióból csörgedezik majd. Ottan pedig azért a hazai viszonyoknál nagyságrenddel alaposabban képesek odafigyelni, hogy ne terelhessék az útját holmi privát zsebek irányába…

Barak László