Leperelni a gatyáját is
Ha jogerőssé válna, akár precedensértékkel is bírhatna az a bírósági ítélet, amely szerint Mazurek képviselő – aki a neofasiszta Kotleba-párt gatyamadzagján fityegve szambázott be a parlamentbe, de ma már a Republika nevű, fokozottan hasonló, leszakadt Kotleba-funokból álló pártocska túlmozgásos üdvöskéje – 20 ezer eurónyi kártérítést köteles fizetni az általa megrágalmazott orvosnak. És törölnie kell a rágalmazó posztját.
Már az is felemeli az ember vérnyomását, hogy nem egy másik orvos, hanem egy hozzá nem értő alak kérdőjelez vagy támad meg szakmaiságában egy tanult és elismert szakorvost. De hogy ez egy olyan emberke legyen, aki az életben az ellene felhozott vádakon és elindított eljárásokon kívül még semmit sem tett le a közösség asztalára, aki eddig csupán erőszakos és vulgáris viselkedése, hazug vádaskodása folytán lehetett egyáltalán a közbeszéd témája, az duplán idegesítő.
Márpedig olyan korban és törvények között élünk itt évek óta, amikor bárki bármit kiálthat bárkire büntetlenül. Ami nem egyszer a megrágalmazottakat sújtotta, nekik okozott kárt. Persze, szólás- és véleményszabadság van, azonban mégsem lehet kóser, hogy a szólásszabadság egyenlő legyen a rágalmazás szabadságával. Mert ugye azt egyenes ágon követi a lincselés…
Ha nem is ragozzuk itt a liberális demokráciát, minden viszonylag civilizált ország addig marad civilizált, amíg tiszteli a tényeket, s amelyek kétségbe vonása csupán bizonyítékok alapján képzelhető el. Az az ország ugyanis, amelyben bizonyítékok híján bárki (főleg egy parlamenti képviselő) állíthat bármit, értelemszerűen leginkább valótlanságot, s az a megrágalmazottnak anyagi kárt vagy más, erkölcsi, szakmai stb. sérelmet okoz, a modern civilizáció útjáról lelépett a boszorkányégetések korába vezető ösvényre. Vagyis a 18. századi felvilágosodás és a korai civilizációk előtti törzsi élet között téblábol majd társadalmi-kulturális szempontból (ennek nyomai több európai országon is felfedezhetők ma). Abban a „korban”, amikor a tudomány, a művészet és a vallás még nem különült el elég élesen egymástól. S amelybe ma értelmes ember mindenféle szentimentális, lélekmenekülés-stratégiai megfontolású nosztalgiák miatt sem vágyhat vissza ép, tárgyszerű gondolkodásának hála.
A modern civilizációk összetett rendszerek és egyben kulturális identitások képzői. Ezeknek a megkérdőjelezését jelenti a Mazurek-féle viselkedés. Nem hagyható, hogy egy vagy több modern civilizáció mazurekek harmincadjára jusson. Annál is inkább nem, mert a kommunizmus és a nácizmus példája ugyancsak pontosan mutatja, milyen az, amikor túl messzire hagyjuk nyúlni és túlzottan hagyjuk megerősödni a társadalom- és emberiségellenes folyamatokat. Melyeket egy nyitott, de még egy politikailag és kulturálisan zárt vagy elszigetelt szerkezetű, nem feltétlenül demokratikus ország is (az talán még inkább) képes törvényei, szabályai, viselkedési normái által kordában tartani, esetleg teljesen eliminálni.
Arra való tehát a Mazurek elleni hivatkozási alapként szolgáló törvény (mint társadalmi megegyezés), hogy az ilyen alakok – ha másokat bántanak – kordába legyenek szorítva. Ami – bárki bármit hőzöng a közösségi oldalakon – nem az ő személyes szabadságuk önkényes korlátozása, hanem a társadalom (értsd sok-sok szabad ember) szabadságának és életének záloga.
Én tudom, hogy az utóbbi két évben Európa modern civilizációjában más földrészek más országaihoz hasonlóan szintén egyre inkább megkérdőjeleztetik a ráció, ám a ráció kétségbevonása nem juthat olyan szintre, hogy a jó és rossz közötti határ elmosását, eltolását vagy megszüntetését a társadalom megengedje. Többek között ezért kell, hogy Mazurek esete precedens legyen, ezért kell leperelni a gatyáját is az ilyeneknek, hogy tanulhassunk belőle. Mert a tanulás – bármennyire idegen az említett képviselőtől és követőitől – az emberi civilizáció fennmaradásának biztosítéka. Az elbutulás pedig a civilizáció összeomlásához és az ember kihalásához vezet.
