Lincselgetünk, kedves fasisztáim, attól nagyobb lesz a rend és a jólét, olcsóbb a minden és kevesebb az erőszak?

A két véglet:

1. A német városban két migráns gyilkolt, ezért a város bájosan békés lakosai fellázadtak és rendet tettek/vagy csak akartak tenni, de a rend őrei nem akartak rendet.

2. A német városban egy köztörvényes bűntettet az újfasiszta hordák ürügyként használva utcai zavargásokat szítottak.

Alighanem egyik interpretációról sem állíthatjuk, hogy a teljes igazságot hordozná. Az viszont kiderül, hogy jócskán akad újfasiszta (vagy akár régi is…) és a fasizmusra fogékony személy a térségben. És az is, hogy épp elegen szimpatizálnak velük. (A médiáról lejjebb.)

Az sem mellékes, hogy a gyilkosokat letartóztatták – minden felderített köztörvényes bűntett miatt lesz most tüntike, vagy csak szemezget a szélsőjobb? Másrészt, nem zörög a haraszt… Harmadrészt, mégsem lehet jogállamban mentség a tömeges, nyilvános erőszakra az, ha adott bűntettet valamilyen bőrszínű személy követi el. Hiszen bőrszíne mindenkinek van… Tökmindegy milyen, ha gyilkol, jön a rendőr bácsi és elviszi a hűvösre. Ennyi. Minden más igazságszolgáltatási tehetetlenség az egyik oldalon, jogállammal összeegyeztethetetlen lincs a másikon.

Érdekes viszont, hogy a demagógia milyen könnyen tör magának utat a közösségi hálón is. Szinte mindig megosztásként, sokszor picit módosítva, de eléggé terjed például az a poszt, amely szerint a hazai (értsd Magyarországon magyar, Szlovákiában szlovák stb., simán behelyettesíthető, csak idegen ne legyen) gyerekek orvosi ellátását kéne az adónkból megoldani, a bevándorló és/vagy menekült gyerekek ellátására pedig gyűjthetjük a petpalackok kupakjait. Vagy hogy a menekültek és/vagy bevándorlók gyerekei a mi adónkból esznek (hozzá fotó levesestányéros lurkókkal), a sajátjaink étkeztetését meg külön, azon felül kell megfizetnünk. És ezeket osztják és lájkolják és terjesztik azon kedves és becsült ismerőseim is, akik egyébként a világ legaranyosabb és legbékésebb teremtményei közé tartoznak (most ezt komolyan mondom), templomjárók, sokan szociálisan érzékenyek és önkéntes munkát is vállalnak (ingyen). Szóval kétségkívül jó emberek, még ha nem is ugyanazt gondoljuk a politikáról, s ezt nem tudom és nem is akarom kétségbe vonni. („Tisztelet” és lópisztoly a kivételnek, akinek nem inge satöbbi.)

Felületesek vagyunk és nincs idő többlépcsős gondolkodásra. Ami elsőre jól mutat, arra repül a lájk. Sokan csak simán nem néznek a panel mögé. Persze ehhez – el kell ismerni – kell egy adag, legalább egy csipetnyi igazság is az ominózus állításokba. Mert igaz, hogy a saját egészségügyünk a posztkomcsi csóróság jelképe és a szociális háló gyerekeket érintő területeit sem a kánaáni népjóléti minisztérium honlapjáról kopizták. Tény, hogy ezek megoldandó ügyek. Jogos a számonkérés, jogos a bírálat és a fájdalomérzet, hiszen mindenkit érint a téma. (Nem gyanús, hogy mindenkit érint?) Csakhogy a következtetések levonásánál okosabb lenne tán elszámolnunk húszig, aztán lájkolni. Mert simán kimatekozható, hogy a bevándorlás előtt is fizettünk a gyerekek kajájáért és a bevándorlás előtt sem volt életbiztosítás az egészségügyünk. Következésképpen nem a bevándorlás az igazi ok. Füleken meg aztán kurvára nem, már elnézést.

Csakhogy míg Füleken igen kevés, a szoci internacionális gazdasági együttműködések óta itt maradt laoszi, vietnami vagy afrikai, és az azóta érkezett, szintén nem sok ázsiai személy (a „kínai” boltosok – ugyebár mindenki kínai csingcsungnak számít, aki ázsiai) jelenti a bevándorlási problémát – értsd: nincs probléma, van viszont kézzelfogható kivándorlás nyugatra a megkérdőjelezhetetlen szegénység miatt, addig Chemnitzben, azaz a néhai Karl-Marx-Stadtban nem olyan tragikus a gazdasági szituáció. Mégis fogékony az ember fia a demagógiára. Mert van, mert a szélsőséges politika táplálja.

És bár a fülekiek/szlovákiaiak nem feltétlenül a volt NDK-t tekintik célországnak, de abba azért lassan belegondolhatnának, hogy nyugaton ők, vagy a gyerekeik unokáik a „migráncsok”, oszt ott az ő bőrszínüket vagy anyanyelvüket firtatják, ha firtatják, de leginkább nem firtatják. Azért is mennek sokan oda, nemcsak a nyugati minimálbér és a szociális háló miatt, amely hálóban, ugye kedves kar- és lájklendítők, felzabálják a szegény csóró német, angol, holland, svájci és dán javakat az éhező német, angol, holland, svájci és dán és betegellátásra szoruló gyerekek elől…

Leegyszerűsítéseivel ezt az attitűdöt (csak más szögből) táplálja a média, amely sok esetben – gyalázat – kiszolgálója a politikának. Chemnitzben tuti nem lehetett spontán a tüntetés, ha más városokból is érkeztek nácik, azt szervezni kellett, figyelt is a titkosszolgálat, csak a helyiek lazán álltak hozzá a szervezkedéshez. Azok a tévék és portálok, amelyek szerint – noha ez is kis része a tényeknek, engedjük meg, hogy az „igazságnak” – jogosan és spontán felháborodott nép küzd a bevándorlók terjedő erőszaka ellen, így próbálva megmenteni (önbíráskodó lincseléssel? – kérdem én) a demokrácia és a kereszténység értékeit, állítom: cinkosai lesznek a további erőszakoskodásoknak mindkét oldalon. Mert olyan parázsba fújnak, amelyben inkább krumplit kéne sütni, s nem pedig kanócok meggyújtásához izzásban tartani.

Apropó krumpli! Én nem voltam ott, nem láttam, hogy amikor Krisztus urunk a kenyeret törte és osztotta, kinek-kinek bőrszíne és származása szerint mekkora darabot adott a kezébe, de ha valaki, aki mégis ott volt, és az osztás faji arányairól szóló tanúságtételét kiokádja a fészbukra, akármilyen hihetően is csomagolja azt a hányást, könyörgöm, legyünk szívesek húsz másodpercig gondolkodni, mielőtt nyomunk egy lájkot a gyűlöletre.