Lyukas zászló a mai nemzeti ünnepünk jelképe

2018. október 23. - 19:41 | Kultúra

A zászló útja - '56 emlékére címmel nyílt időszaki kiállítás hétfőn a Nemzeti Múzeumban, ahol november 4-ig látható az a nagyméretű, közepén lyukas magyar zászló, amely az 1956-os októberi forradalomban a Széna téri harcok helyszínén lobogott. Az 1956-os forradalom idején a tér második legjelentősebb fegyveres ellenálló központ volt a Corvin köz után.

Lyukas zászló a mai nemzeti ünnepünk jelképe
wikipédia

Minden forradalomnak megvannak a maga jelképei, ilyen volt 1848-ban a huszárcsákó, vagy a Kossuth-címer, 1956-ban pedig a középen lyukas magyar zászló, amely kiemelkedik a jelképek közül - nyilatkozta Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója a tárlat hétfői megnyitóján.

"A három, hajdani felkelő által a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott, ezzel közkinccsé váló relikviával, és annak történetével ismerkedhetnek meg a látogatók a ma megnyíló tárlaton" - emelte ki Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár. A kiállítás ideje alatt a három adományozó, egykori felkelő tart tárlatvezetést és mesél személyes élményeiről a közönségnek.

A kiállítás történelmi háttere

1956. október 23-án Budapesten az egyetemi diákság felvonulásával kezdődött a szovjet megszállás és a kommunista elnyomás elleni felkelés. A diákfelvonulások után a Parlament előtt már több százezer fő hallgatta Nagy Imre reformokat ígérő beszédét. A fegyvertelen tömegre a Rádió épületénél leadott véres sortűz hatására estére fegyveres felkelés bontakozott ki és a tüntetők még aznap ledöntötték a Dózsa György úti Sztálin-szobrot, a kommunista diktatúra jelképét, és hajnalra elfoglalták a Magyar Rádió épületét.

A felkelés reggelre átterjedt a budai oldalra, és a legjelentősebb civil erő a Széna téren és környékén gyűlt össze. A munkásokból, segédmunkásokból, ipari tanulókból spontán módon rekrutálódott, személyes összetételében állandóan változó, de létszámban egyre gyarapodó társaság október 25-én jutott fegyverhez, és harc nélkül elfoglalta az ottani földalatti építkezés munkásszállóját, amelyet bázisává alakított ki.

Bár az elkövetkező napokban Nagy Imre törvényesen megalakult kormánya megtette a kezdő lépéseket a demokratikus átalakulás felé, és a szovjet csapatkivonási tárgyalások is megkezdődtek, az orosz tankok november 4-én hadüzenet nélkül megindultak a főváros ellen. November 10-e körül a túlerő legyűrte a felfegyverzett civil felkelők ellenállását. A megtorlás elől százezrek menekültek el Magyarországról, ám a Kádár-rezsim így is ezreket börtönzött be, és több száz forradalmárt kivégeztek.

A forradalom leverését követően tilos volt október 23-ára emlékezni, sőt megemlíteni is. A hivatalos kommunista álláspont szerint „ellenforradalom” zajlott, melyet „reakciós” és „köztörvényes elemek” szerveztek. Október 23-a emlékét csupán a külföldre emigráltak őrizhették nyíltan.

Magyarországon az 1980-as évek végén, a rendszer gyengülésével párhuzamosan kezdett ’56 valódi története nyilvánosságot kapni. Október 23-a jelképpé válását jelzi, hogy 1989. október 23-án az akkori megbízott államfő, Szűrös Mátyás a Parlamentnél összegyűlt százezres tömeg előtt kiáltotta ki a III. magyar köztársaságot.

Az új, demokratikusan választott Országgyűlés nyilvánította hivatalos nemzeti ünneppé október 23-át az 1991. évi VIII. tv. alapján, amelyet a 2012-es Alaptörvény is megerősített. Az emléknapon hagyományosan a nemzeti lobogó felvonása után a forradalom kiemelt helyszínein emlékeznek meg az ’56-os hősökről és áldozatokról.

MTI/oktober23.kormany.hu