1
Fotó: TASR
Megosztás
Éppen tíz éve annak, hogy a szlovák parlament nem szavazta meg a Görögországnak szánt mentőcsomagot, és ezzel 13 hónapnyi működés után megbukott Iveta Radičová kormánya. Most egy teljesen más összetételű kabinet irányítja az országot, és másfél évnyi "üzemelést" követően alig van már olyan hét, hogy a Boris Kollár vezette Sme rodina ne fenyegetőzne a koalíció végével.
Richard Sulík tömörülése, az SaS mondhatja el egyedüliként, hogy ahogy most is, 2011-ben is tagja volt annak a kormánynak, amelyiknek a többi "alkotóeleme" – az SDKÚ, a KDH és a Híd – már nem rúg labdába a "nagypolitika" mezején. A gazdasági miniszter most azt mondja, azóta is bántják őt a történtek, aminek az lett a következménye, hogy pár hónappal később vályúhoz engedték Robert Ficóékat, akik aztán legalább 2016-ig egyedül randalírozhattak az országban. Sulík most is úgy érzi, az volt a fő baj, hogy Radičová összekötötte a magát súlyos gazdasági helyzetbe lavírozó Görögországnak szánt mentőcsomag kérdését és a kormány elleni bizalmi szavazást. Mivel akkor az első témát tiszta erőből elutasították, a másikat, azaz a kabinet további működését meg támogatták, állítólag nem tehettek mást, és nem vettek részt a szavazáson. Ez akkor egyértelműen azt jelentette, hogy vége a négypárti kormánynak, hiszen még aznap a 79 mandátummal bíró koalíció pártjai megállapodtak a Smerrel, miszerint 2012 márciusában előrehozott választást tartanak Szlovákiában.
Most még bőven nem tartunk itt, de akad valaki a kabineten belül, aki állandóan fenyegetőzik. Ez nem más, mint a Boris Kollár parlamenti elnök pártja, a Sme rodina, amelyik formációval azóta nem lehet bírni, hogy az emberüket, Vladimír Pčolinskýt korrupciós vádakkal márciusban őrizetbe vették a NAKA emberei. Az sem segített, hogy augusztus végén a Főügyészség aztán ejtette a vádat a Szlovák Információs Szolgálat volt igazgatója ellen, sőt. Mintha csak olaj lett volna a tűzre. Mindjárt a SIS-es exfőnök szélnek eresztése napján jelezte Kollár, hogy amennyiben további – szerinte – törvénytelen eljárásokra kerülne sor, vagy folytatódna a tanúk befolyásolása, a Sme rodina kezdeményezni fogja az előrehozott választásokat. Aztán elutasította azt is, hogy a Sme rodina részt vegyen abban a koalíciós munkacsoportban, amelyik a jogállamiságba vetett bizalom helyreállításán dolgozik, hogy javuljon a bíróságok, a rendőrség és az ügyészség működése. Ennél tovább is ment: egy új maffia kialakulásáról kezdett hadoválni, amit el is nevezett egy akkor még letartóztatásban levő NAKA-s nyomozóról. Erre mondta a legerősebb kormánypárt vezetője, Igor Matovič, hogy ha Kollárék gátolnák a közélet megtisztítását a maffiától, abban az esetben fel kell tenni a kérdést, hogy mi lesz így a koalícióval.
A Sme rodina azóta sem fogja vissza magát, a hétvégén az OĽaNO egyik erős emberének, a belügyminiszternek szólt be, mondván, ha Roman Mikulec „elpuskázza“ az országos rendőrfőkapitány kinevezése körüli kérdést, kezdeményezni fogják a koalíciós partnerük miniszterének leváltását. Aztán eltelt egy nap, és Kollár hétfőn már arról beszélt, hogy a mozgalma nem támogatja a kórházak és a bíróságok reformját a jelenlegi formájában, akkor sem, ha emiatt ki kell lépniük a koalícióból.
Amennyiben ez tényleg bekövetkezne, a koalíció mindössze 75 képviselővel rendelkezne a parlamentben. És még akkor is, ha a kabinetnek egy-két független képviselő segítő kezet nyújtana a 150 tagú törvényhozásban, az minden nap a széthullás szélén táncolna. Arról nem is beszélve, hogy Matovič szinte bármikor képes összebalhézni Sulíkkal, az OĽaNO frakciója pedig több téma kapcsán sem egységes. Matovič pár hete már jelezte, a maffia zsebe telis-tele pénzzel, és félő, hogy két-három képviselőt sikerülne megvásárolnia, ami pillanatokon belül véget is vetne az Eduard Heger vezette kormánynak. "Mindent megteszek azért, hogy együtt maradjunk Kollárékkal" – nyilatkozta akkor a pénzügyminiszter, ami a jelen esetben annyit tesz, hogy a "többiek" akár beláthatatlan ideig hagyják magukat zsarolni a saját populizmusától megrészegült házelnök által. Nem lesz itt tehát semmilyen reform, csak olyan, amire éppenséggel Kollárék rábólintanak. Ha meg emiatt másnak is elege lenne ebből a kollárizmusból, és végül bedől a kormány, úgy jönni fog utánuk a Smer-szerű özönvíz. Éppen úgy, ahogy 2011-ben is. Csak annyi lenne a különbség, hogy a mostani helyzethez képest a tíz évvel ezelőtti kormánybukáshoz úriemberek racionális döntéseinek sorozata vezetett.
Sidó Árpád
