Maga az Úr jelent meg Dunatőkésen, legalábbis a helybeliek meggyőződése szerint

Különös dolog foglalkoztatta a Kis-Duna menti aprótelepülés lakosságának fantáziáját 1925 nyarán.

A helybeliek meggyőződése szerint ugyanis „maga az Úr jelent meg a földön, hogy az emberiséget figyelmeztesse az eljövendő nagy világháborúra, mely rémesebb lesz, mint a korábbi”. A történetet annak idején a regionális sajtó is megírta, óriási visszhangot keltve a környéken. Íme hát a korabeli szöveg, amelyet az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük:

„Dunatőkésen furcsa eset tartja izgalomban az egész falu népét. Az elmúlt hét valamelyik napján az egyik itteni gazda kiment búzaföldjére, hogy utánanézzen arató munkásainak. Künn a határban észrevette, hogy a tarlón, távol az aratóktól öreg ember ül. Hosszú ősz szakálla volt, arcáról a szelidség és a jóság áradt szét, lehetett már száz esztendős is.

A gazda odamegy az öreghez:

– Mit csinál itt, bácsika?

A különös ember egy szót sem válaszolt. Újra megkérdi tőle, hogy mit keres itt a földön. Semmi válasz.

Gazdánk ekkor aratóihoz sietett, hogy elmondja nekik a furcsa esetet. Ezek is körülveszik az öreget, nógatják, faggatják, mind hiába. Mintha az néma volna.

Ekkor bevitték őt a faluba. Itt a falu népe is ostrom alá fogja, s mikor már sokan vannak körülötte, az öreg kenetteljes, szelid hangon megszólal:

– Huzzátok le csizmáimat!

Egy markos legény megragadja a jobb lábán levő csizmát és lerántja azt. Csak úgy dől belőle a búza. Gyönyörű, első osztályú búza.

– A másikat is!

Lerántják a másik csizmát. Ebből pedig sűrű sötét vér folyik.

Megrendülnek a körülállók.

– Mit jelent ez? – kérdi a tömegből valaki.

– A jobb csizmában levő sok-sok búza az idei jó termést jelenti – feleli az ismeretlen. – A bal lábamon levő vér pedig jelenti a közeli nagy világháborút. Mely oly nagy és olyan véres lesz, hogy abban annyi ember el fog esni, hogy nem lesz, aki felélje az idei jó termés hozadékát.

A jelenlevők megkövülve hallgatták a dolgot, s az ismeretlen öreg embert, aki megtagadott minden felvilágosítást kilétére nézve, egy szobába csukták. Valaki a csendőrségre sietett, hogy feljelentse.

Pár perc múlva, mikor felnyitották a lezárt szoba ajtaját, az aggastyánnak hült helyét találták.

A történet fonalának ezen részénél kezdődik aztán a misztikum. A nép fantáziája szentül hiszi, hogy maga az Úr volt az, aki a tőkésiek révén tudtára akarja adni a világnak, hogy nagy háború lesz, térjünk tehát Istenhez.

Az esetről faluszerte tárgyalnak, és széltében-hosszában találgatják a furcsa misztikus história jelentését” – így a Csallóközi Hírlap.

Végül minden kiderült. A csendőrség elfogta a csodaapostolt, és kiderült, hogy nem egyéb ő, mint egy közönséges csavargó, és a róla szóló híresztelések sem felelnek meg a valóságnak.

Slosijár Tamás (Tomáš Šlosiar?) a neve, negyvenöt éves büntetett előéletű. „Jelenleg a dunaszerdahelyi járásbíróság fogdájában elmélkedik az általa és róla költött történetek felett. Mielőtt azonban a fogdába zárták volna, lenyírták nagy haját és szakállát. Nehogy később ismét mint apostol lépjen a hiszékeny emberek elé” – írta a Csallóközi Hírlap 1925. augusztus 9-i száma.

A hír szerint, aki látni akarta a „hőst”, 10-én beutazhatott Dunaszerdahelyre, akkor engedték ki őt a fogdából. Ezzel a dunatőkési história befejeződött.

Lelkes Vince