Magángimis atomfizikus lányok és somorjai informatikai guru lettek a dunaszerdahelyi TUDOK császárai

Pénteken tartották a TUDOK diákverseny Felvidéki Regionális Konferenciáját, immár 14. Alkalommal hagyományosan a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Alapiskolában.

Magángimis atomfizikus lányok és somorjai informatikai guru lettek a dunaszerdahelyi TUDOK császárai
Bondor Jusztina (középen) és Kovács Eszter (háttal) veszi át elismerését szekciójuk elnökétől, Török Benedektől

A házigazda iskola igazgatója, Masszi János elárulta, hogy ugyan a TUDOK felvidéki konferenciáinak kezdeti éveiben nagyobb volt az érdeklődés, 50-60 pályamunka is beérkezett egy évben, az utóbbi években beállt a 15-20-as létszám. Tavaly például 15 pályamunka érkezett, idén pedig 17, amit két összevont szekcióba soroltak.

A konferencia menete szerint a diákok sorban prezentálják munkáikat a szakmai zsűri előtt, és Masszi szerint a beküldött szakdolgozatok csökkenő száma annak is betudható, hogy a TUDOK esetében valóban szigorú követelményeknek kell megfelelni, és rengeteg munkát igényel a diáktól a részvétel, nem beszélve arról, hogy a kiállás, a prezentáció és a vitakészség mellett az időtartamra is oda kell figyelniük.

„Fantasztikusan gyorsan eltelik a délelőtt, mert a gyerekek csodát művelnek a prezentációjuk alatt, a viták alatt és érdekes dolgokban kutatnak” – fogalmazott Masszi János.

De térjünk rá a lényegre, az pedig nem más, hogy miről is hallhatott, mit is láthatott a szakmai zsűri a 10 perces előadások során, amiről aztán további 5 percben faggathatta az előadó diákokat.

Mindkét szekcióban (1. Élet- és környezettudományok, fizika csillagászat; 2. Humán- és társadalomtudományok, gasztronómia, turizmus) rettentően sokrétű munkák kerültek felszínre, legyen szó

a három-test probléma modellezéséről, egy diffúziós ködkamráról vagy a változócsillagokról, melyeket laikusként felfogni is nehéz, esetleg a színek világában tett tudományos utazásról, a lételemekről, a természetes és mesterséges anyagok kérdésköréről, vagy olyan konkrét, kézzel fogható cselekményekről, mint a vízmegtartó intézkedések Deákiban, illetve azok hatásai a biodiverzitásra, illetőleg a közoktatásban megjelenő környezetvédelem.

Ezen a témák mindegyikét tényleg körbejárta valamely jelentkező az első szekcióban, míg a Bubniak Júlia, György Judit és Török Benedek által alkotott szakmai zsűri úgy értékelte, hogy a legkiemelkedőbb teljesítményt az eperjesi Bondor Jusztina és a dunaszerdahelyi Kovács Eszter nyújtotta Diffúziós ködkamra című dolgozatával és annak prezentációjával.

A dunaszerdahelyi magángimi két diáklánya nekünk is beszámolt arról, amit készítettek, hátha Önök megértik:

„Diffúziós ködkamrát építettünk. Ennek az a lényege, hogy magukat a részecskéket és a radioaktivitást szemmel láthatóvá tegyük” – árulja el Jusztina, majd Eszter folytatja a felhomályosítást: „Ebben a kamrában a részecskék hagynak maguk után egy nyomot, s az alapján be tudjuk őket azonosítani. El is hoztuk a kamrát és be is mutattuk az előadás alatt.”

A lányok elmondják, hogy már tulajdonképpen egy éve dolgoznak ezen, a kezdeti ötlet pedig tanárnőjüktől, Ollé Hajnalkától származott. „Valami olyat kerestünk, ami kompakt és a suliban is könnyen össze tudjuk rakni, egyszerű eszközökből” – húzza alá Eszter. Ezek az egyszerű eszközök és hozzávalók például egy műanyag doboz, egy tepsi, némi száraz jég, és ami már a szavaik szerint is neccesebb, az az izopropil alkohol.

„Eleinte nem volt célunk vele, csak próbáltuk összerakni, de aztán kaptunk egy célt, mert Magyarországon középiskolásként részt vehettünk az Országos Tudományos Diákköri Konferencián. Oda vittük el először a projektet, de azóta nagyon sokat fejlődött és úgy néz ki, hogy itt csúcsosodott ki” – fejti ki Eszter, Jusztina pedig elmondja, hogy ezzel nem ér véget a kutatásuk, sőt, épp a kellős közepébe csöppentek valaminek: „az ELTE atomfizikai tanszéke segít nekünk, mert láttunk egy nagyon érdekes nyomot,  amiről nem tudunk teljes mértékben meghatározni, milyen részecskétől származott, úgyhogy most ezt próbáljuk kideríteni.”

Mindez életük következő szakaszát is meghatározhatja, ugyanis harmadikosként jövőre pályaválasztás elé néznek. Már ma tudják, milyen irányba induljanak, Jusztina az ELTÉ-re készül fizikát tanulni, míg Eszter biotechnológiával szeretne foglalkozni külföldön.

Pálfy Vince

Szekciójukban a második helyet is egy magángimis tanuló, Pálfy Vince szerezte meg A háromtest-probléma modellezésével. Őt szintén Ollé Hajnalka készítette fel. Ha közelebbről szeretnénk megismerni ezt a problémát, akkor sem egyszerű megfogalmazni, mivel égi mechanikai, illetőleg kvantumfizikai területről van szó, de nagyon leegyszerűsítve talán úgy lehetne átadni, hogy három test gravitációs, vagy három részecske elektromágneses térben egymásra kifejtett hatásának problémáját járja körül.

Szekciónként az első kettő jut tovább a TUDOK országos döntőjébe, melyre jövő tavasszal Debrecenben kerül sor, és ahol már 17 szekcióban versenyeznek a munkák százas nagyságrendben. A felvidéki konferencián a szekció harmadik helyét pedig nem mellesleg Marosi Botond Máté szerezte meg Változócsillagok c. munkájával.

A humán-gasztro-turisztikai szekcióban nemkülönben érdekfeszítő és izgalmas dolgozatok prezentációját kísérhette figyelemmel a Krippel Éva, Nagy Attila és Pék László alkotta zsűri.

Az internet és az okoskütyük világa mellett hallhattak a kalózokról, az álmokról, a véleménynyilvánítás kialakulásáról és hatásairól, a családon belüli erőszakról, de a szenci foci történetéről, a kéméndi kurtaszoknyáról, Szenczi Fekete Istvánról, a hitehagyott püspökről és a csallóközi gasztroturizmusról.

Szolgay Bence (balról) és Pék László

A legmagasabb értékelést végül a somorjai Madách Imre nyolcosztályos gimnázium kvartás (negyedikes) diákja, Szolgay Bence „MI-ÉNk az internet és az okoskütyük világa, avagy az internet és az okoskütyük csapdája” című munkája kapta. Bence sem vette félvállról a dolgot, és amellett, hogy 10-16 éves diákok körében készített kérdőíves felmérést, hogy kiderítse, mikor, hol, mire és mennyi ideig használják az internetet ás a közösségi oldalakat, munkájának tanácsadó, ismeretterjesztő eredménye is volt.

„Az internetes tevékenységeket felosztottam passzív és aktív tevékenységekre, előbbihez tartozik az unaloműzés, a chatelés és az online játékok, az aktívhoz pedig a munkák készítését és az önfejlesztést soroltam. Azt kaptam eredményül, hogy a passzív tevékenység, tehát a szórakozás van túlsúlyban és háttérbe szorul a kreatív munka” – fejtette ki kérdésünkre Bence. Hozzátette, hogy mivel némely kérdésekre, főleg az internet veszélyeivel kapcsolatban sok nemleges vagy „nem tudom” válasz érkezett, ergo nincsenek tisztában az velük, készített egy brosúrát a szülőknek és a diákoknak, valamint két Lego-animációt.

„A brosúrában leírtam, hogyan tudnak biztonságosan együtt internetezni, a kisfilmekben pedig a kémprogramokra hívtam fel a figyelmet és arra, hogy nem szabad mindenféle emailt megnyitni, amit kapunk, és oda kell figyelni, nehogy adathalászok hálójába kerüljünk” – húzta alá.

Tevei közt szerepel, hogy megkérdezze ugyanebben a témában a 10 évnél fiatalabb kisiskolásokat is, mivel körükben is egyre gyakoribb az okoskütyük használata, továbbá a végzős középsulisokat, illetve szüleik korosztályát is.

Bencével egy szekcióban a második helyet egy párkányi gimnazista, Csintalan Zsóka Hanna szerezte meg, mégpedig Hall engem valaki egyáltalán? Című dolgozatának köszönhetően, melyben a családon belüli erőszakot, zaklatás, gyermekkori bántalmazás témakörét boncolgatta, és azt, hogyan hathat vissza mindez az ember életére felnőttkorban.

A képzeletbeli dobogó harmadik fokára Ferenczy Viktória állhatott fel Egy rejtett, mégis nyílt világ – Csallóköz gasztroturizmusa c. munkájával.

„A gyerekek csodát művelnek” – ecsetelte Masszi János kérdésünkre, hogy mi a legfőbb hozadéka ennek a versenynek a részvételen és az eredményen kívül. 

„A részvétel és az eredményesség értéke is elhanyagolható ahhoz képest, amit tapasztalnak a diákok a tudományos kutatás során. Elmélyülnek a témában, egyszer csak megszületik a végeredménye. A legfontosabb, hogy ők akarják és általuk kedvelt témakörökben mélyülnek el. Tehát kis tudósok születnek a saját önszántukból” – folytatta.

(SzT)