Magyar–magyar (politikai) válogatott meccsek magyar áldozatokkal

-illusztráció- (Fotó: TASR)

A hosszú ideje küszöb alatti Spolu érthető módon előző választási koalíciós partnere keblére siet, amennyiben belülről meg nem akadályozzák az elnök törekvését. Az egyszer használatos Za ľudí frakciója, s a párt maga szétesőben van, a távozók az SAS soraiba álltak be, így talán a koalíció és a kormányban elfoglalt tárcáik is megmaradhatnak. Az SAS tehát a második legerősebb kormánypárt lesz, de preferenciái a következő választásokra jelenleg ennél is jobbak, hiszen az Oľano jócskán ledolgozta magát. A magyarok már megint/még mindig egyesülnek, egyszer végre csak sikerül, majd meglátjuk, bár így is küszöb alatt mérik még őket.

Minden arra utal, hogy a levegőben ott lógnak az előre hozott választások, ha pedig nem, akkor a politikusok rettentő szorgalmasak, ami viszont hihetetlen.

A kormánnyal kapcsolatban már senki sem mer jósolni, de lassan elemezni sem, mert a koalíció többször bizonyította, hogy bármikor bárminek az ellentettjét képes produkálni.

Ami most az áremeléseken és a covid-intézkedéseken túl leginkább izgathatja a szlovákiai magyar választót, az a három magyar párt egyesülése.

Illetve hát van olyan szlovákiai magyar választó, akit azért nem izgat még ez, mert szerinte mindegy, hogy 1 vagy 3 párt, úgyis ugyanazok jutnak be, ha bejutnak.

Nemcsak őket szeretném tájékoztatni, hogy ez csupán részben lesz így, mert bizony nem mindegy.

A szlovákiai magyar politikai válogatott vagy inkább válogatottak saját magával vívják éppen a meccseiket, s ezeket még jó darabig játszani fogják, ráadásul bíró vagy modernül játékvezető nélkül. Mondhatnánk, hogy a játékot ugyan nem vezeti senki, viszont a választó lesz majd a bíró.

Nos, éppen erről van szó, kérem, mégpedig arról, hogy nem ő lesz a bíró.

Felejtsük el a parlamentet végre – eleve emberhátrányból indulunk. A preferenciák szerint még a fokozottan egyesült válogatottnak is csupán paraszthajszálnyi esélye van oda bekukkantani. Persze, legyen, jussanak be, játsszák el a mérleg nyelvét, ez lenne a „főlényeg”, ahogy városkámban mondják. Csakhogy azzal nem lehet ezt a válogatottat, sem pedig a szurkolóit vagy szintén magyar ellenszurkolóit jóllakatni!

Az igazi politikai élet, majdnem azt írtam, politikai biznisz ugyanis a megyei és a helyi önkormányzatokban van.

Hiszen a nép mindennapi életére vonatkozóan roppant nagy súlyt képvisel az, miről miképpen dönt a megye és a város vagy a község. Helyenként talán nagyobb súllyal is vannak jelen az emberek életében ezek a lokális döntések, mint az országosak. S ezt – ne felejtsük el – ma már akár Magyarország is megirigyelheti tőlünk, hiszen ott az önkormányzat előre definiált és garantált források híján csak a kormányzat (értsd a parlamenti többség) által tud (ön)kormányozni…

Miért is nem lesz bíró a választó? – kérdezhetné a választó. Hiszen ő szavazott eddig is, eztán is ő fogja oda beszavazni, akit jónak lát – mondhatná a választó.

Azért kérem, mert eddig x számú magyar párt jelölt és a választócédulákon az összes jelölt ott figurált. Választó-drukkoló-rajongó pedig karikázott. Döntött, elbírálta, mi legyen.

Mi van most és mi lesz az egyesülés után?

Eddig pl. három magyar polgármesterjelölt közül lehetett magyart választani (tegyük fel, hogy 1 hidast, egy emkápést és egy függetlent, aki azóta pl. beléphetett az Összefogásba).

Amennyiben a három párt egyesül, pártszínekben összesen 1, azaz egyetlenegy polgármesterjelöltje indulhat. S ha valaki az egység érdekében tépte a száját, az bizony nem indulhat függetlenként (ráadásul hátrányból, párttámogatás nélkül), mert az erkölcsi hulla. Na, nem mintha az önkormányzatok nem lennének tele erkölcsi hullákkal… Tehát ezt a meccset, a magyar polgármesterjelöltek csatáját nem a választó fogja elbírálni (a játékot vezetni pedig végképp nem ő fogja!), hanem az egyesült párt házon belüli csupasz öklű boksz meccse adja meg az eredményt. Ne legyenek illúzióink, mocskos és véres lesz. A választó majd kap egy jelöltet, és ha jó magyar akar lenni, megszavazza, ha nem, akkor másra voksol és nemzetárulóvá lészen az éppen aktuális paradigma szerint, ami lokálisan (mindenki ismer mindenkit, mindenki valakinek a valakije, mindenkiről mindenki jobban tud mindent, mindenki valakitől függ stb.) simán egyenlő lehet egy öngyilkossággal.

Az eddigi több, kisváros esetében lakosságarányosan pl. 21-es képviselőjelölt-listából sem a választó választ majd egy számára jó magyar listát.

Kap egy darab magyar listát, adott esetben összesen 21 (de mindenképpen lakosságarányosan limitált számú) képviselőjelölttel. Azon felül csak egyéb pártok és erőtlen, kósza függetlenek mutatkoznak majd a láthatáron. Mert a függetlenek támogatói (pl. az Összefogás) már beugrottak a közösbe. Kivéve 1-2 helyi oligarchát, aki azonban 1 bejuttatott képviselővel alig tud majd elérni valamit. A szlovákiai magyar választó pedig vagy megszavazza a párton belül már lezsírozott listát, vagy nem.

Ne csodálkozzunk hát, hogy ez az egyesülés ilyen nyögvenyelősen halad, hiszen időre van szükség ahhoz, hogy minden szubjektum: a három párt és annak összes országos, megyei és helyi politikusa a legeslegerősebb helyre pozícionálhassa magát már a belépéskor. Ahogyan Kolíková és csapata sem a kieső Za ľudí-tól indul majd, hanem a Pellegrinit és Ficot követő, országosan 3. legerősebb párttól…

Ez a pozícióharc helyi szinteken és megyei szinteken magyar berkekben ugyancsak elkezdődött, folyik, akár már szimbolikus, látszólag mit sem érő területeken is. Arra lehet tehát számítani, hogy minimum a hármas lakodalom szerelmes estéjéig, de inkább az egyes választásokig, a házasulandó felek nem csupán „továbbra is”, hanem inkább újult erővel egymás torkának esnek.

De csakis a választók érdekében, hogy ne terhelje őket a választás súlya!

Hogy ők, az egyesültek kínálhassák fel a legmagyarabb párton belül már kiválasztott legeslegkiválóbbakat, legérdemesebbeket, akik már átmentek a leghelyesebb rostán.

Ami a parlamenti voksoláskor sem számtani művelet (önkormányzati szinten pedig végképp nem az, ott nincs semmiféle sorsdöntő, megmaradást gátló parlamentiküszöb-kényszer), de nem is focimeccs, hanem politikai háború. Magyar áldozatokkal.

Az utolsó demokrata lesz szíves felmosni a vért és eltemetni a halottakat!