Megosztás
Letelepedés nélküli állampolgárságot adjon a vajdaságiaknak és a kárpátaljaiaknak a magyar állam, de izibe, legkésőbb december 31-ig – pattant ki a népmegmentő ötlet Duray Miklós fejéből, aztán ezt jól világgá is kürtölték a szombati, párkányi kis MÁÉRT-on. A stratégák csillaga szerint ennek semmiféle jogi akadálya nincs, pusztán politikai kérdés, seperc alatt le lehet rendezni a magyar parlamentben!
Mivel e sorok írója nem tartja magát akkora nemzetközi jogásznak, mint a magyarság felvidéki fárosza, sőt még jogásznak se, ezért csupán csak annyit kérdez: s ezt most miképpen, mi módon, nemzetes uram? Négy hónap alatt… Tehát egyszerre leszek ukrajnai és magyar állampolgár, ez utóbbi letelepedés nélkül. S ha bárhol lépem át a schengeni határt, az ukrán okmányaimmal elzavarnak a búsba, de ekkor vigyorogva előveszem a magyar állampolgárság alapján kiadott útlevelemet és meg sem állok a tengerig? S mi az, hogy letelepedés nélküli állampolgár? Egy szerencsétlen hülye, akit mindenféle jog megillett, csupán az nem, hogy az államában vegyen egy kis telket, vagy egy sámlinyi területet, ahol legalább leülhet? Átutazó állampolgár? Veszett egérként rohangáló állampolgár? Állandóan vendégségben lévő állampolgár? Rokonoknál dekkoló állampolgár? Karavánállampolgár? Jajajaj, azt még értem, hogy a vajdasági és a kárpátaljai cimborák léphessenek már be ebbe a szép schengeni rezervátumba, de a letelepedés nélkül állampolgárságot végképp nem. S ha már állampolgárságot adok, akkor mi lesz az ehhez kapcsolódó jogaimmal és kötelességeimmel? Ezt hogy rendezzük le decemberig?
Az unió vajon miképp értelmezné azt, hogy egy EU-n kívüli állam polgára vagyok, ezért a schengeni beléptetési rendszerben az erre vonatkozó szabályok érvényesek rám, de egyszersmind magyar, uniós állampolgár is vagyok, akire ugyebár megint csak más beléptetési szabályok vonatkoznak? A jogban tudtommal nem szeretik a skizofrén helyzeteket. Másutt se. Vagy legyen egy külön lista az összes kárpátaljai, délvidéki magyarról, amit a pipogya, határon toporgó szerbek és ukránok pofájába vághatunk: fiúk, nekik lehet, mert ők magyarok – is, ti meg „csak” szerbek és ukránok vagytok? S mit szólnának mindehhez az érintett kormányok? Lenne megint irigység, kurvamagyarorzás, incidensdi, netán valami komolyabb, aztán persze hova menekülnénk? Magyarországra, ahol viszont állampolgárként nem telepedhetünk le? Át van ez gondolva, piszkosul.
Duray továbbá nem találja a magyar költségvetésben a határon túli magyaroknak járó pénzeket, s mint azt az MTI-nek lenyilatkozta: senki sem tudja, mit takar az idei költségvetésben szereplő, nemzetpolitikai célokra félretett 2,2 milliárd forint.
A stratéga még ki se nyitotta a száját, már jött a replika Pestről: Gémesi Ferenc, miniszterelnökségi szakállamtitkár szerint Miklósunk nem mond igazat. Ugyanis hogy mire költik ezt a pénzt, azt pontosan tudnia kéne, elvégre minden olyan zsúron, ahol a lovettaosztásról van szó, ott ülnek a miéink is. Gémesi inkább azt gyanítja: a sztratégosznak nem tetszik az új elosztási rendszer. Ja, kicsikét a körmötökre néztek? Vagy az a baj, hogy az erdélyi funkcik a Fidesz alatt többet loptak ebből a keretből? Most jó lenne még nekünk is? Nem a gyalogmagyarokank, hanem a klienseinknek és a híveinknek? Nekünk zsebre?
Ám az is elképzelhető, hogy a szakállamtitkár sem mond igazat. Az viszont katasztrófa lenne, mert azt jelentené, hogy újra káosz van és síbolás.
Apropó: nemzetes uraimék egyfolytában nemzetstratégiai célokról beszélnek, az államtitkár pedig térségfejlesztési javaslatokat vár. Most akkor ki beszél el a másik mellett???
Egy biztos: hídtervre, határ menti beruházásokra nem lehet azt firkantani: autonómia, nemzetstratégia, hanem csak azt: ki fizeti, miből, ki milyen részt vállal, miként és mikor valósítjuk meg. Ez ugye sokkal, de sokkal érthetőbb lenne – és főleg számon kérhető.